Szerző: Dumanyu

Nagy pisik éjszakája

A mai napot ünnepélyesen kinevezem a “Nagy pisik éjszakájának.”
Immáron Istvánomnál is pelenka váltást eszközöltem. Az “L” betűs nagymárka minden 2. alkalommal kiengedte a pelus tartalmát, teljes mezcserét kellett eszközölnöm. Átváltottam a “P” betűsre, ami eddig szuperül muzsikált. Kivéve ma éjjel, amikor gyermekem tetőtől talpig pisis volt, ami átment a vastag hálózsákon és eláztatta a matracot is. No meg persze a mi ágyunkat is, mert a félálomban kódorgó párom a vizes gyereket hozta át szoptatni, én pedig csak a cicit toltam a szájába….

Szóval 4-kor megszoptattam, aztán felocsúdtam és kármentesítettem. Sajna mindeközben kispasi szeméből elillant az álom, úgyhogy volt 5 volt, mire leraktam. Épp a popója ért az ágyhoz, amikor Gréti sikítozva ébredt, hogy egy pók mászott az ágy mögé. Rosszat álmodott. Megnyugtattam, hozzábújtam… csupa víz a gyerek…
Felkászálódtam és átöltöztettem a szintén mellkasáig hugyos csemetémet, aki reszketett. De jó, hogy a barátnőm hétfőn húzott ágyat… minden pisis lett, a szárító kapacitása pedig megtelt.
Fél 6-kor bújtam ágyba, hogy pihenjek kicsit… ahhoz képest, amit este Apával kiálltunk, mire csend lett és elaludtak a gyerekek… De ez egy másik történet…

 

Támadás

– Anya támadt egy ötletem! – ???? kerekítettem el a szemem, ezzel együtt esett le az állam. – Építsünk bunkert!
– Építsünk! – Ha már támadt.

Mire jó a mese… én azt hittem csak bambul rajta, de nem. Kívülről tudja és érti a kedvenc meséit. Apa úgy olvas neki, hogy kihagy egy-egy szót. Gréti pótolja. Már csak este olyan állapotban kell lennem, hogy fel is vegyem… :)))

Jó reggelt kívánunk!

Őszinte testvéri szeretet

Like a love song

– Anya, kapcsolj nekem Selena Gomezt! – bejövünk a dolgozó szobába.
– Várjál, mindjárt, hol van-hol van… – kattintgatok gyorsan a gépen, megnézve jött-e levél, mizu az oldalamon…
– Anya! Selena Gomez a Youtubon van! – szólt rám Gréta.
– Oh, tényleg? – na ez  nem jött be – Kapcsolom!

(Kívülről tudja az egész számot fonetikusan, annyit hallgattuk…)

Enni csak szépen


 
– Gréti, kérsz joghurtot?
– Igen. – Ül, mesét néz a számítógépen. Ide menekült egész napra az új helyzet elől. Feldolgoz…
Hozom, kibontom, nézegeti, belekanalaz, bajban van, látszik rajta.
– Kérsz valamit a nyakadba? – kérdem.
– Aha, igen. – megkönnyebbült mosoly –  mert lecsöppen!
Hozok egy konyharuhát, és magamnak is egy laktózmentes  joghurtot. Nézi erősen.
– Kérsz belőle? – kérdem.
– Az a tied, nyugodtan egyed! – jött a válasz. Falatoztunk.

A liftben

2 nappal a császár után “sietős” madárléptekkel a szobatársammal elcsoszogtunk a liftig.
“Produkálni kell, különben hashajtó, és addig nem mennek haza!” – hangzott őrmester nővér zord hangja!
“Vessenek be mindent, igyanak kávét, maga hazudhat is!”- szólt a szomszédasszony orvosa, betegére nézve.
Kááááááááááávééééééééééé! Igen! Ez hiányzik.
Az egyetlen működő lift nehezen kocogott velünk, de végül kávéhoz jutottunk és immár kb. 8-an vártuk, hogy a 3.-ra visszavigyen minket.
– Hová? Kérdezett minket egy idősebb, köntösben lévő hölgy, majd a hasunkra nézett! Ja, a 3-ra. 🙂 De buta vagyok. Kismamák. Mikorra várják?
– Már megvan! – válaszoltam.
– Ezt nem gondoltam! – szólt egy fiatal apuka.
– Köszi, a férfiakra mindig lehet számítani! – vágtam rá.
– És fiú, vagy lány? – kérdezte a néni.
– Lány! – vágtam rá – Gréta! Izééééééééé…. nem. Fiú. – Zavaromban én sem tudtam, hogy sörhasú pasi vagyok, vagy terhes nő, vagy terhetlen…
– Kisfiú! Jaaaaaaaaaaj! – mondta a néni – És hogy hívják?
– István!
– Mint én! – szólt a fiatal apuka.
“De ő nem seggfej!”- gondoltam én. Megérkeztünk.


 

Megfoghatom a kisbabámat?

Meg! Még egy fotó, aztán jó éjt!

Krokodil

Gréti születésekor a babaszoba berendezésénél a falra állatos falmatricákat ragasztottam. Nagyon sok szerepük volt. Például végigjeleltük őket, amikor jelbeszéltünk még csak. Volt egy elalvós “pápá” dalunk, amikor hajdanán még Gréti a saját ágyában aludt. Mindegyiktől elbúcsúztunk. Most ez a szoba a dolgozó szoba lett. (+lomtár, amióta a pincét elöntötte a khm…)
Gréti felnézett a zsiráfra és közölte:
– Nézd anya! A zsiráf nyakán mászik egy krokodil!
Nézem… és tényleg! Mondja valaki, hogy nincs igaza!


 

Eszköztelenül – óriás pocakkal

Hála a Jóistennek Gréti nagyon szófogadó kislány. Az utcán is, ha szólok neki megáll. Utca sarkán magától leszáll a kismotorjáról, megfogja a kezem, átsétál az úttesten. Ezt úgy értem el, hogy szertartás szerűen mindig egyazon útvonalon ugyanazt a szertartást csináltuk végig. Ugyanazt mondtam, ugyanazt csináltuk, ezerszer ismételtünk mindent. Ez szuperül is működik.
Kivéve…
Ha olyan gyerekkel van, aki nem fogad szót, vagy nagyon belemerülnek valami éktelenkedésbe. ezekben az esetekben, ha látja, hogy a másik gyerek nem csinálja amit a szülője mond, azonnal felbátorítva érzi magát arra, hogy ő se fogadjon szót. Ilyenkor nagyon résen kell lennem.
Nos a közlekedési parkban nem éreztem a veszélyt. Egy padon ülve, óriás hasamat pihentetve, néztem a két veszett motoros csajt. Ment a két gyerek, mint a meszes, körbe-körbe, keresztül-kasul a biciklis parkon, nagyon szuperül érezték magukat. Egyszer csak egy szempillantás alatt, két bokor közti résen, a  füves lejtő tetején, huss! Eltűntek. Legnagyobb szerencsére apukák is ott voltak. Egy pillanatra, egymáshoz fordulva két szót váltottak, – amúgy igyekeztek a gyerekek közelében maradni, úgy sétáltak körbe.
– Megállj! – sikítottam utánuk mindhiába, – A lányok! -üvöltöttem, és apukák már futottak is, mint a nyúl, ugrottak be a bokorba, két különböző helyen mint Tarzan, de a vihogó csajokat csak pár hosszú pillanat után találták meg.
– Na, most jól jött volna valami távvezérlő, -mondtam a srácoknak, amikor elővezették a csimotákat. – Valami elektromos sokkoló.
– Légy szíves ezt a verziót ne hangoztasd, a gyermekvédelem nem szereti. – Intett meg vihogva Apa.
– Hihihihihihhihi – kuncogott a másik apuka, – ha tudnátok néha milyen megoldások jutnak az eszembe néha…. És elmondta. Nos nem hangoztatom, mert a gyermekvédelem ezt pláne nem szeretné. 😀
Mindenesetre ezzel a gyerekes röhögcséléssel sikerült levezetni, az utólag kijött feszültséget, amit a két kölyköcske egy másodperc alatt okozott. Ha egyedül lettem volna, ez a sztori 10 perccel tovább tartott volna.