Grétikém ahogy hazajött a bölcsiből rögtön Spongyabobot rendelt. Beült a tv elé. Én vittem a kaját, evett, meredten bámulta a képernyőt. Ahogy Petikét skerült elaltatnom, kikapcsoltam a tv-t, hogy játszunk. 5 perc után visszakapcsolta. Petike megint elszenderült, kikapcsoltam a tv-t, 5 perc játék után visszakapcsolta. Mérges lettem és csalódott, leültem angolt tanulni. Pár perc telt el, Gréti odasündörgött hozzám, átölelte a lábamat és közölte.
– Anya, én olyan szomorú vagyok.
– Miért kicsikém?
– Mert te nem foglalkozol velem.

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Gréti beszélgetés közben, egyszerűen csak foghegyről beszólt…
– Anya, te dumálsz!
– Elvégre Dumanyu. – felelte Apa, aki nagyon gonoszan vigyorgott. Én meg meglepetésemben röhögtem.
– Csapok nagyot! 😀

-Apa! – magyarázta Gréta, miközben alvás helyett épp füstölt sajtot és csemege uborkát falatozott imént a konyhában. – Anyának anyajegye van. Ha én nagy leszek, akkor itt az oldalamon nőni fog egy Gréta jegy.

Állatos kártyákat nézegettünk Grétivel, aztán odabújt hozzám és átölelt.
– Anya! Imádlak! De ez nagyon uncsi volt. Mikor megyünk Ikeába?