Ma csodálatos segítségem volt ismét, Gréta. Miután segített kipakolni a mosogatógépet, teljesen magától a helyükre tette az evőeszközöket. A széken állva rendezte a fiókba,- míg én a fostos kisbabával voltam elfoglalva,- majd az üres kosarat visszarakta a gépbe, mire visszaértem a konyhába. Még arra volt figyelme, hogy ami koszosan maradt, azt ne rakja be.
Ezek után kiszedte a mosógépet, – félig, mert addig éri el,- a ruhákat gondosan kirázogatta. Álltam mellette, vigyáztam rá persze, nehogy leessen a fellépőről.
Ebédre túrós derelyét akartam csinálni, de megvétózta és túrófánkot kért, amit becsülettel ki is kevert. De előtte minta-kuktaként keverte a rántást, – persze hidegen 😀 – törte a tojást, verte fel, mert tojásleves volt a kívánalma.
Alaposan, és szépen dolgozott. Mindent hibátlanul, minimális irányítással elkészített. Én egyik ámulatból a másikba estem. De mindeközben még arra is volt figyelme, hogy a kisfiú éppen szétdobált játékait összeszedje jövet-menet, arról nem is beszélve, hogy tökéletes rendet hagyott maga után a saját játékai között is.
A kimerítő munka végén belapátolt egy nagy tányér levest és egy emberes adag fánkot, lekvárral.
Nem térek magamhoz. Egyrészt nagyon büszke vagyok, másrészt csodálom őt. Csak 3 éves lesz a nyáron… és mondja a receptet… veszi elő a hozzávalókat… élére-elvágólag rakja a dolgokat megy, csinálja, akarja. Bár én lennék ilyen… :DDD