dumanyu.hu

Tegnap a kolléganőkkel sétáltunk a parkban. Toltuk a babakocsit, Gréti motorozott. Telt-múlt az idő, rákérdeztem Gabitól, hány óra van.
– Dél van már!
– Ajaj, már?
– Nem dél van!- Szólalt meg a hátam mögött Gréti.- Nem hallom a harangot.
– 11.58. Igazad van! – mondtam a csajesznak.
– Bimm-bamm bimm-bamm. – szólalt meg valahol a harang.

Grétivel palacsintát kevertünk. Állt mellettem a széken. Bújt. Egyre jobban bújt. Fúrta belém a kis fejét. Szuszogott. Persze ölelgettem, megpusziltam. Olyan volt mint egy kiscica, csak nem dorombolt épp. Dugta bele az arcát a karomba, simogatta. Már kezdtem sandán nézni, megszólaltam.
– Én is szeretlek kicsim. Mi van veled?
– Annyira akarom! – sóhajtotta hangosan, és közben fogta a pólómat. Ekkor jöttem rá, hogy a kedvenc Anyuka pólójában vagyok. – Leveszed nekem? Hozok neked egy másikat. – nézett rám, hatalmas szemekkel.
– Oké. – Levettem.
– Köszi! – lökte oda és a gyerek huss eltűnt a szobában, kezében a rózsaszín pólóval. Bekapcsolta a tv-t, elhelyezkedett az ágyon és hangját sem hallottam 20 percig. Bámulta a tv-t, közben morzsolgatta a pólómat. Anyuka póló mániás… Már nincs mit felvegyek, mert a legjobb darabokat lekönyörgi rólam és kisajátítja.
Ééééééééééés ami a non plus ultra. Már Petike is a pólóimat morzsikázza, úgy alszik el!

“Ne aggódj Anya! Imádlak! Minden rendben lesz.”- nyugtatott ma este Gréta, amikor idegeskedtem.

– Apa! Nézd! Ezzel játszottunk tegnap anyával. – mutat az új memória kártyájára a csajom. – De nagyon untam.

Kösziiiiiiiiiiiiiii

– Gréti, ne játssz a kajával! Vannak olyan gyerekek, akiknek nincs ennivalójuk és éhesek!
– Mert nincs pénzük! De majd hozunk nekik el a bankból.
– Ha ilyen egyszerű lenne…