Meg! Még egy fotó, aztán jó éjt!
Krokodil
Gréti születésekor a babaszoba berendezésénél a falra állatos falmatricákat ragasztottam. Nagyon sok szerepük volt. Például végigjeleltük őket, amikor jelbeszéltünk még csak. Volt egy elalvós “pápá” dalunk, amikor hajdanán még Gréti a saját ágyában aludt. Mindegyiktől elbúcsúztunk. Most ez a szoba a dolgozó szoba lett. (+lomtár, amióta a pincét elöntötte a khm…)
Gréti felnézett a zsiráfra és közölte:
– Nézd anya! A zsiráf nyakán mászik egy krokodil!
Nézem… és tényleg! Mondja valaki, hogy nincs igaza!
Eszköztelenül – óriás pocakkal
Hála a Jóistennek Gréti nagyon szófogadó kislány. Az utcán is, ha szólok neki megáll. Utca sarkán magától leszáll a kismotorjáról, megfogja a kezem, átsétál az úttesten. Ezt úgy értem el, hogy szertartás szerűen mindig egyazon útvonalon ugyanazt a szertartást csináltuk végig. Ugyanazt mondtam, ugyanazt csináltuk, ezerszer ismételtünk mindent. Ez szuperül is működik.
Kivéve…
Ha olyan gyerekkel van, aki nem fogad szót, vagy nagyon belemerülnek valami éktelenkedésbe. ezekben az esetekben, ha látja, hogy a másik gyerek nem csinálja amit a szülője mond, azonnal felbátorítva érzi magát arra, hogy ő se fogadjon szót. Ilyenkor nagyon résen kell lennem.
Nos a közlekedési parkban nem éreztem a veszélyt. Egy padon ülve, óriás hasamat pihentetve, néztem a két veszett motoros csajt. Ment a két gyerek, mint a meszes, körbe-körbe, keresztül-kasul a biciklis parkon, nagyon szuperül érezték magukat. Egyszer csak egy szempillantás alatt, két bokor közti résen, a füves lejtő tetején, huss! Eltűntek. Legnagyobb szerencsére apukák is ott voltak. Egy pillanatra, egymáshoz fordulva két szót váltottak, – amúgy igyekeztek a gyerekek közelében maradni, úgy sétáltak körbe.
– Megállj! – sikítottam utánuk mindhiába, – A lányok! -üvöltöttem, és apukák már futottak is, mint a nyúl, ugrottak be a bokorba, két különböző helyen mint Tarzan, de a vihogó csajokat csak pár hosszú pillanat után találták meg.
– Na, most jól jött volna valami távvezérlő, -mondtam a srácoknak, amikor elővezették a csimotákat. – Valami elektromos sokkoló.
– Légy szíves ezt a verziót ne hangoztasd, a gyermekvédelem nem szereti. – Intett meg vihogva Apa.
– Hihihihihihhihi – kuncogott a másik apuka, – ha tudnátok néha milyen megoldások jutnak az eszembe néha…. És elmondta. Nos nem hangoztatom, mert a gyermekvédelem ezt pláne nem szeretné. 😀
Mindenesetre ezzel a gyerekes röhögcséléssel sikerült levezetni, az utólag kijött feszültséget, amit a két kölyköcske egy másodperc alatt okozott. Ha egyedül lettem volna, ez a sztori 10 perccel tovább tartott volna.
Matracok
Gréti 23-án volt 28 hónapos. 🙂
Ma ment bölcsibe, ahonnan kaptam a telefont, hogy Grét lebetegedett. Lázas.
Jaj, nagyon nem fűlött a fogam az orvoslátogatáshoz, nehogy elkapjak valamit, de sajna más lehetőség nem volt, kijönni nem tudott, épp rendelt…
Későn mentünk, mert a védőnéni azt mondta ekkor szinte senki nincs. Grétinek persze nem szólam, hová indulunk, csak a sarkon befordulva mondtam meg, bizony a doktor nénihez.
– Nem akarok a doktor nénihez menni! – kezdett könyörögni. – Félek tőle.
– Nem kell félni tőle, mert a dr néni cuki. Mindig matricát is ad és meg is gyógyít.
Nos nagy bátorságot vett magán és bementünk az orvoshoz, ahol nagyon jól vette az akadályokat. Mindenki cuki volt vele, megnyugodott, gyorsan túl voltunk a vizsgálaton-öltözéssel.
– És a matracok?-kérdezte csalódottan.
– Mit szeretnél? – nézett rá a fáradt doktor néni.
– Kérek szépen matracokat! – állt szemben az orvossal a maga 92 cm-es elszántságával Gréti.
– Matricákat! – nevettem el magam.
– Igen! Matracokat! – erősített meg Gréti.
Sajnos a doktor néni kifogyott belőlük, de az előadást hallva az asszisztens nő hozott neki 4 gyönyörű, színes matricát. Mosolyogva távoztunk, a kicsi gyerek szeme nem csak a láztól csillogott.
Gréti orrot mos
A videón Gréti 2 éves 4 hónapos, és egyedül mossa az orrát. (2 éves korától)
Meleg sós vízzel.
http://www.youtube.com/watch?v=31tUq4aypTE&feature=youtu.be
Egy bilis játék…
Egy buta bilis játék a sok közül, az ember lánya próbálkozik:
Vacsora után a kis család bevonult a nagyszobába és elkezdett pakolni, készülődni a lefekvéshez. Apa kivitte a bögréket a szobából, mi összeszedegettük a kicsike állatkáit Grétinek (ezek fa társasjáték figurák) betettük a kiskosárba, az Ikeás ujjbábokat pedig a kicsi zsákba.
– Megeszlek!- kiabálta az ujjbáb cápa. És az ujjammal megkergette Grétit, aki nevetve-sikítva rohant.
– Apa-apa! Megijedtem a delfintől! – ölelte át az apja lábát a konyhában.
– Cááááááápa! -kiabáltam utána.
– Apa, megijedtem a cápától. – korrigált Gréti.
10 kör után a cápa éhes lett és hamm bekapta a társasjáték bábu fa macit.
– Nyamm-nyamm! – mondta az ujjamon a cápa.
– A cápa hová kakil? – kérdezte Apa.
– A bilibe kakil! – dugtam hirtelen ötlettől vezérelve az ujjam helyére a társasjáték mackó figurát és a cápát ráültettem a bilire.
– Ööööööööööööööüüüüüüüüüüüümmmmmmmm! – nyögött a cápa, majd belekakilta a fenekéből – ahol előtte az ujjam volt – a medvét a bilibe.
Gréti sikongatott a nevetéstől.
A cápa ez után megette a nyulat, a tigrist, a cicát, a mongúzt és mindegyiket beletojta Gréti bilijébe.
Gréti nem akarta megunni, újabb és újabb dolgot etetett meg a cápával, majd levonta a tanulságot és egy óriási barna macit tolt ő is… a pelusba.
Ez nem jött be. – néztünk egymásra Apával.- Majd legközelebb.
Alvás helyett hiszti
Valamelyik nap csúcsra járattam az empátiát. Haladékokat adtam a délutáni elalvásra, aztán húztam egy határt és gyengéden megkértem cirmosomat, térjen mellém nyugovóra. Ő ezt hangos sikítással jutalmazta. Mivel a szép szó nem hatott, beálltam (feküdtem) mellé sikítani, s bár a frekvenciát nem bírtam tartani, egész jó voltam. Szó mi szó.
20 mp sikítás és utánzás után, 3-ig számoltam és mondtam, háromra hagyjuk abba egyszerre. A csaj 5 perc múlva aludt. Kicsit kapart a torkom… :))))
Utánoz
Reggel nagyon könyörgött Gréti apjának, hogy segítsen neki nagylabdán ugrálni, de Apa az e-mailjeit olvasta és pici türelemre intette ekkor Gréti ingerült hangon, tagolva közölte:
– Én- most- oda- lemegyeeeeeeek!
– Te most kit utánozol Gréti?
– Anyát!
Csudába, egy jóízűet sem tudok nevetni, mert úgy fáj tőle a pocakom… De nagyon vihogtam…
Ő ki volt?
– Anya, ő ki volt? – kérdezte Gréti, amikor a szomszéd kiköszönt az autójából.
– Józsi bácsi.
– Kinek a Józsibácsija?
Éjjel
Gréti ma éjszaka ismét a szoros emberfogásra szavazott. Olyan erővel nyomakodott hozzám, hogy már alig bírtam tartani. Hónom alatt szuszogott, kis kezével szorított. Hátat fordítottam, mert nem ment már az alvás sehogy, ekkor a hátamba fúrta magát. Nagyon kellett pisilnem, felkeltem.
– Anyu? – Felült, és mosolygott rám félmosollyal.
– Csak pisilni megyek kicsikém.
– Menjél csak! – mosolygott tovább. – Anyu! A hajgumid kiesett!
– Köszi, hogy szóltál.
A mosdójárás után nem találtam értelmét visszafeküdni. Virítottam. Leültem a konyhában. Ekkor egy kis fejecske jelent meg az ágy végén, kukkolt engem.
– Anyu? Mit csinálsz? Gyeje aludni? – visszamentem. Ki bírna ellenállni egy teljes éjszakás simogatós-fúrós bújcinak?