dumanyu.hu

Pár napja éjjel 2-kor óriási vihar volt. Mindhárman felébredtünk. Nyitom a laptopot, hogy megnézzük az időképet.
– Anya! A radart! Mutasd! A térképet. Ott a felhő, ott van Budapest, ott lakunk, ott a Balaton.
Kis meteorológusom… :)))

Gréta és Apa fekszenek az ágyban, Apa mesét olvas.
Gréta megszólal:
– Apa, jól vagy?
– Jól vagyok.
– Nagyon jól vagy?
– Nagyon jól vagyok.
– És te jól vagy Grétikém?
– Jól vagyok, csak nagyon szomjas!

Orrszívás után:
– Gréta szuszogjál!
– Anya! Van levegőm!

Anyaaaaaaaa! Itt a fülemnél van valami! Egy állat! Egy baci volt!

Gréti ül a reggelizőasztalnál egyik kezét ökölben tartja, a másikkal megkopogtatja:
– Kopp-kopp! – kopogott a bal keze.
– Még alszom. – felelte a jobb keze. Majd szépen, lassan kinyitotta Gréti az öklöcskéjét és felém fordította nevetve a tenyerét.
– Anya! Felébredtek a kis ujjacskáim.
– Jó reggelt! – feleltem nevetve és őrülten elkezdtem körmölni.
– Anya! Te mit írsz le? – ezt épp… mindenhol van egy jegyzet tömb. :)))
– Amit most mondtál kislányom. 🙂

Gréta szemenként eszi a zöldséges rizst. Minden darabkát megnevez:
– Ez répa, ez borsó, az kukorica, ez mi?
– Zöldbab.
– Ez zöldbab, ez paprika. -bekapja a pici darabot. – Megkóstoltam, hátha ízlik, de nem ízlik.

Ma óriásit sétáltunk Grétivel. Cipelte a kicsikéjét a zebrát. Ő a kisfia. Pont a ház elé értünk, amikor felbukott és térdre esett. Gyorsan leguggoltam és átöleltem.
– Anya! Végem van! – sírta el magát. De olyan édesen mondta, hogy a “borzalom” ellenére elmosolyodtam.
– Azért csak nem kicsikém! – öleltem magamhoz a pityergő, fáradt kicsi drágámat.

– Anya, hallottad? A gyomrom. Korgott a gyomrom. – kiabál az előszobából.
……….

Fürdés közben Apa kérdi:
– Ez mi volt?!? Pezsgőfürdő?
– Gréti pukizott.  Óriásit pukizott. – és kacaaaaaaag…
……….
Spenót:
– Anya,  behozod a spenótot és megetetsz, mint egy kisbabát? – ül az ágyon és Minimaxot bámul. De olyan cukin kéri… :)) Hozom, etetem, tátogatja a száját, mint egy kismadár óriásira. Ahogy lenyelte jön a tömör utasítás:
– Még!