A két gyerek tömi magába a csirkemájas zsíros kenyeret. Gréti megszólal:
– Anya! Figyelj! Én azt hiszem állatevő vagyok.
😀 Én is…
A két gyerek tömi magába a csirkemájas zsíros kenyeret. Gréti megszólal:
– Anya! Figyelj! Én azt hiszem állatevő vagyok.
😀 Én is…
Mai ebédünket Gréti rendelte. Pontosabban… már nagyon kell vigyázni, mert a kisasszony vásárol. Amikor tettük fel a szalagra a kajákat, nagy, csodálkozó szemekkel néztünk egyes árucikkekre. Ezt ki tette bele? Igen. Gréti. A sárgaborsót is, mert ő ma sárgaborsó főzeléket akart enni. Kora reggel szaladt ki a konyhába, hogy áztassuk be a borsót. Gondosan kiválogatta, beáztatta. Jó ötlet volt, mert a kispasi két kanállal eszi egyszerre. 🙂 Mellé egy darabka húst sütöttem.

Egy anyuka vetette fel, hogy vannak akik kiakadnak azon, hogy 1 év felett szoptat az ember. Nos itt van két orvos, különböző nézettel:
Amikor vesegörcsöm volt és kihívtam az ügyeletet, mert úgy érzem elpusztulok, a doktornő, kb 28 éves, aki kijött teljesen kiakadt azon, hogy Grétit még szoptatom, pedig elmúlt 1 éves.
Ellenkező: A másfél éves Grétimmel mentem ügyeletre, mert idegbecsípődésem volt és levegőt venni sem tudtam. 4 órát vártam, miután visszautasítottam a befekvést és infúziót, az ügyeletes doktornő az indokomat meghallva lehívta a fájdalom ambulancia vezetőjét (kb 80 éves professzort), aki mély elismerését fejezte ki és megoldotta a problémámat egy kísérleti módszerrel gyógyszer helyett.
Reggelinél Gréti mutat a tejre, a székemre, majd a vajra.
– Ez egy laktózmentes tej, ez egy laktózmentes HELY, ez egy laktózmentes vaj.
😀 😀 😀
Peti este rámászik a fekvő Grétire, ölelgeti. Gréti simogatja az arcát, mire Peti elkezdi ütögetni Grétiét.
Gréti szelíden megszólal.
– Pöti, én nem vagyok dobszerda!
Na, csókolom-csókolom, ebből idén nem lesz ovi. Nagyon nagy valószínűséggel mononukleózist hozott haza az én egyetlen leányom nekünk az oviból, így idén elmarad a családi karácsony, és a szilveszter is. Kórházban kezdtük az évet, betegséggel zárjuk… Keretes, mint egy vers. Még mondja valaki, hogy a 13-as nem szerencsétlen szám. De nem baj, sok mesefilmet nézünk, várjuk a havat megilyenek… Lényeg, hogy végre meggyógyuljanak a gyerekek. Most kiváltom a gyógyszereket, beletolom Grétibe és reménykedek. Aztán karácsony előtt családilag adunk egy kis vért, hogy megnézzék meggyógyultunk-e. Jó kis program.
– Anya adsz nekem egy töltőt? – nyomul a játéktelefonjával a bilin Gréti.
– Miért, lemerültél? – kérdezem.
– Nem én! A telefonom. – 😀 😀 😀
– Add ide rádugom a töltőre.
– Anya, nekem egy játék töltő kell, ez egy játéktelefon!
Gréti…
– Anya, veszünk “csikkobelló” babát?
– Nem.
– Miért? Mert qrva drága?
– Azért. Hihihihihihi…
Gréti rajzol, dumál…
– …és vegyünk egy színesítőt a házra, mert csak kavics van rajta!
Ja, ha tudnád, hogy a f@szkalap szomszédok állandóan leszavazzák a panelprogramot…