Mononukleózis?

Na, csókolom-csókolom, ebből idén nem lesz ovi. Nagyon nagy valószínűséggel mononukleózist hozott haza az én egyetlen leányom nekünk az oviból, így idén elmarad a családi karácsony, és a szilveszter is. Kórházban kezdtük az évet, betegséggel zárjuk… Keretes, mint egy vers. Még mondja valaki, hogy a 13-as nem szerencsétlen szám. De nem baj, sok mesefilmet nézünk, várjuk a havat megilyenek…  Lényeg, hogy végre meggyógyuljanak a gyerekek. Most kiváltom a gyógyszereket, beletolom Grétibe és reménykedek. Aztán karácsony előtt családilag adunk egy kis vért, hogy megnézzék meggyógyultunk-e. Jó kis program.

Lemerült

– Anya adsz nekem egy töltőt? – nyomul a játéktelefonjával a bilin Gréti.
– Miért, lemerültél? – kérdezem.
– Nem én! A telefonom. – 😀 😀 😀
– Add ide rádugom a töltőre.
– Anya, nekem egy játék töltő kell, ez egy játéktelefon!


Anyukám bölcs asszony

ÁTOK


Mert ez panel, azért

Gréti rajzol, dumál…
– …és vegyünk egy színesítőt a házra, mert csak kavics van rajta!

Ja, ha tudnád, hogy a f@szkalap szomszédok állandóan leszavazzák a panelprogramot…


Gréti beteg

– Drágám, jól vagy? Hat a gyógyszer?
– Igen. Meghatott.

😀 😀 😀


Gréti mérges

Szokás szerint pörölök a gyerekkel, ő hozzám fordul, megveregeti a fejét:
– Én mingyá’ kihalok ettől a rossz idegtől a fejembe’!


Apa semmin nem lepődik meg

– Anya, mi milyen érzékelők vagyunk? – érzékenyeket akart kérdezni, a laktózmentes tejemet issza. Apa ezerrel dolgozik, máshol jár, foghegyről veti oda:
– Humanoid.

😀


Mikulás…

– Anya! A mikulás mikor jön legközelebb?
– Egy év múlva!
– De hát akkor nem is hoz karácsonyfát?!? – kérdezi rémülten Gréti.
– A karácsonyfát a Jézuska hozza.
– Na ne szórakozzál már!!!

😀 😀 😀


Ébredés

Ma reggel a kisfiamtól kértem egy nagy puszit.
“Gyere már ide, bújj hozzám és adj egy nagy puszit!”
Elmosolyodott a cumi alatt, kivette a szájából odadőlt hozzám és hangosan cuppogott… Így kell ébredni! Az áhítatból Gréti rántott vissza a földre:
– Mikor kapom már a kakaómat?!?