Gréti pánikba esett. Nem tud írni, hogyan fog ő levelet írni a Mikulásnak?!? Egész nap nyúzott, hogy jaj, így mi lesz. Azt találtam mondani, hogy akkor mindjárt felhívjuk a Mikulást és elmondja neki telefonba. A nap gyorsan elszaladt, és beesteledett. De Gréti nem felejtett. Egyre toporgott, mikor hívjuk már a Mikulást.
Apát megkérdeztem, hogy szerinte egyik haverját felhívhatjuk-e. Neki tetszett az ötlet, de sajnos nem volt aktív Facebookon, így biztosan nem volt alkalmas neki.
Pánikkal néztem végig az ismerőseimet, hogy honnan szerezzek Grétinek ismeretlen bácsit. Egyetlen egyet találtam, belevágtam. Réges-rég, vagy 30 éve nem látott ismerőst szólítottam meg, aki örömmel mondott igent a felkérésnek, a telószámát is megadta. Jaj, de megkönnyebbültem. Tárcsáztam is, és kihangosítva odaadtam Grétinek a telefont. Gréti édesen csacsogott bele a zengő hangú Mikulásnak a telefonba. Bemutatkozott. Mikulás megkérdezte, hogy jó gyerek volt-e, Gréti boldog volt, én nevettem, kezdtem kisimulni, Mikulás is kezdett oldódni.
– Na és ha jó kislány voltál, mit kérsz a Télapótól?
– Pitty-Potty babát! -vágta rá a reklámokból ismert nevet Gréta.
– Na ne b@ssz! – csúszott ki a száján a Télapónak.
Gréti rám nézett én lepleztem, hogy mingyá’ bepisilek. Szerencse Télapó gyorsan folytatta… Gréti pedig nagyon boldog volt. Én pedig órák múlva is röhögtem. Főleg azért, mert a beszélgetés végére megérkezett Apa is Petivel, – aki azt hitte a haverját hívtuk, és nevetve beleordított a beszélgetésbe:
– Szevasz Mikulás!
😀
Öreg
– Mamu, te miért vagy olyan öreg?
– Miért öreg vagyok?
– Igen, öreg az arcod. – simogatja végig Gréti az arcom. Mindenhol ilyen, – mutat a ráncaimra, – és pöttyök is vannak rajta.
– Nem öreg Anyu, ne mondj ilyet!- próbálta menteni a helyzetet Apu. De amikor kimentek a játszóra, gyorsan feltettem egy ránctalanító pakolást… 🙂
13 hónapos Peti új tudásai :)
Felállt, egyedül, támaszték nélkül!!!
Jeleli: Vonat, pillangó, apa, elég.
Kapaszkodva lépeget, tárgyak mellett jár.
Kanállal eszik.
Puszit ad!
Ovi hatás
– Nézd mit építettem? – mutat egy nagy, építőkockából összerakott tárgyat Gréti.
– Gyönyörű kakas! Ott a taraja és a farka. – tényleg jól néz ki, gondoltam.
– Szerintem egy krokodil. Ott a szája. – találgat Apa.
– Nem ez egy ilyen lövöldöző.
– Te fegyvert építettél? – kérdeztem meglepődve.
– Igen. Egy géppisztolyt.
– Aha, frankó….
Gréti a leggondoskodóbb 2
Ülünk a földön, fedezzük fel a doboz, milyen játékok vannak benne. Mindig dobozokba teszem a játékokat és egy időre elsüllyesztem, hogy aztán nagyon tudjunk neki örülni.
Mind a hárman, Gréti, Peti, én, elmélyülten kotorászunk. Rajtam méhecske csápok, Grétin nyakláncok és karkötők, Petike egy fa csigát próbál szétszerelni. Nyílik az ajtó, Apa érkezik. Teljesen leharcolva ballag, adja a puszikat az elé rohanó gyerekeknek.
– Apa, te is jössz játszani?
– Pillanat, csak kezet mosok. – belép, Gréti szalad egy doboz felé, közben kiabál vissza:
– Apa, kereshetek neked egy férfias játékot?
– Az jó lenne. – mosolyog Apu.
Nevetünk.
Gréti a leggondoskodóbb.
Tegnap este rosszul lettem pancsi utáni öltöztetés közben. Épp Grétire adtam rá a pizsinadrágot, amikor nagy gyomorfájdalmat éreztem, és már jött is fel… de mégsem. Gréti egy szál bugyiban végigfutott a francia ágyon, leugrott, ki a fürdőszobába, majd kezében vissza a sárga kis lavórral.
– Semmi baj! – mondta, és az ágyon állva tartotta elém a lavórt. – Anya ne félj! Nem lesz semmi baj! Hányjál nyugodtan! – szól már kissé humoros felszólító módban. Én próbáltam összekaparni magam. Ekkor még egy blutty jött a hasamba.
– Kösz Gréti, inkább wc-re megyek. – kimentem. Kis kéz nyitja az ajtót, tolja be a sárga lavórt:
– Csak azért hoztam, hogy ha kell.
Szerencsére hamar jól lettem, nem kellett.
Szegénykém. Édes kis gondoskodó 3 éves! Ekkor még egyikünk sem tudta, ma ő fogja használni.
Esti aranygaluska:
Anikó receptje alapján ma este sütöttem. Kicsit csaltam, mert a vanília sodó híg főzőpudingból készült, de Petike így is a tányér szélét rágta, amikor elfogyott. Ezzel bevezettük a diót, mint allergént. 😀 :
http://anikosutfoz.blogspot.hu/2013/11/aranygaluska-nalam.html
Fotózás
Sziasztok. ma nálunk voltak a Partimanók és Somfai Kati fotós. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen képek lettek, a hangulat szenzációs volt. A gyerekek majd kiugrottak a bőrükből, olyan szuper volt a hangulat. Volt lufi hajtogatás, csillámos tetkó, pelenkatorta, nevettünk sokat. Csak én fáradtam el nagyon, de a gyerekek még ezért is kárpótoltak. Majd 1 órája játszanak magukban, Petike énekel. “Hinta, hiiiiinta…”. Ilyen még nem is volt soha.
Karácsonyi rettenet
Nem soká jön a karácsony. Én nem szeretem a karácsonyi felhajtást, megijeszt és elrettent a “vásárlási láz”. Sajnálom a kivágott kis fákat és a fa alá beeső agyonhajszolt anyukákat. Tegnap hosszan sorba ültem egy kórház különböző váróiban, beszélgettem sok beteg hölgytársammal. Idősebbekkel. Hallgattam a bölcs hozzáállásukat és hisztis sirámaikat is. A karácsony közeledtével mindenki érzékenyebb lesz. Karácsonykor szeretni KELL, adni KELL. “Most nézzem meg aranyoskám ezzel a dagadt kézzel hogy fogom passzírozni a krumplit…” Néztem, sehogy. “Drága, itt ülök egész nap, pedig feljöttem Debrecenből és meg szerettem volna nézni az IKEÁT, venni csomagolópapírt….”, ” Nem adják ide az unokát, még karácsonyra sem biztos… az a hülye k… ki nem mondom, menyem…”
Karácsony. Ne az ajándékkal kezdjünk el készülni. Ne a bevásárló központba rohanjunk! Kezdjünk el szeretni, kezdjünk el gondolni és gondoskodni egymásról. Ma. Nem késő. Holnap lehet az lesz.
Még valami nagyon fontos eszembe jutott: Merjük idén kihagyni a buliból azokat a rokonokat, akiket év közben sem láttunk, és nem is hiányoztak. Nincs szüksége senkinek rosszkedvcsináló picsa rokon feleségre, aki minden évben rontja a hangulatot, vagy rosszindulatú Gizike nénire az asztalnál, csak azért, mert “Jaj szegény olyan magányos!”. Jaj szegény egész évben az. Ha kedvességével nem tudja maga köré gyűjteni a családtagokat.
Turistaként a saját városunkban: Bazilika
