Gréti bilin, Apa wc-n ül. Gréti nagyon küzd. Petike a porszívón tornázik, az ő feje is lilul. Én az üres kávém után sürgetem őket:
– Valaki! Gyerünk ki a wc-ről, mert én szeretnék bemenni. Apa! Baj lesz! Apa, bekakilok, siess! Jajaj! – vicceskedek, – Gréti hol a másik bili, én már megittam a kávét, nagyon mennék!
– Akkor adjál nekem is egy kávét!- morog Gréti az orra alá.
– Gréti, gyere! – noszogatja reggel Apa a hercegnőt. – Gréééti! Gyere! Gyere már, elkésünk. Gréti!!!
– Megyek már, csak ROSSZ IRÁNYBA INDULTAM EL!
😀 😀 😀
Apámmal és a gyerekekkel na meg Rocky kutyussal sétáltunk. Csak egy egészen rövidet, pár utcasarkot. Csodálatos, napsütéses idő volt, a levelek ezer színben pompáztak. Nagyon jól éreztük magunkat. Gréta futóbiciklizett. Hazafelé már többször megállt, hogy ő fáradt, végül ledöntötte a biciklijét, és ráült. Drámai arccal felnézett és közölte:
“Én nem bírok továbbmenni. Hagyjatok itt meghalni.”
Nem tudtam sírjak, vagy nevessek…
A legédesebb gyümölcsöt a föld érlelte… 😀 Az asztal alatt, ahová elgurult…
– Anya tetszik ahogy nevettem?
– Szerintem úgy nevettél, mint egy bógya!
– Nevessél te is!
– O.K. Én meg gonoszul nevetek. Hö-hö-hö.
– Ne Anya! A frászt hoztad rám!
Petike mindig tréning nadrágban van itthon, de a zokniját folyton leveszi. Meguntam és ráhúztam egy harisnyát. Gréti hazajött, nézi-nézi a harisnyában mászó kicsávót és kitör belőle:
– Petike, te milyen cuki vagy ebben a szoknyában! – véletlen szoknyát mondott, mert ahhoz szoktunk harisnyát húzni… 😀 De annyira őszintén jött ki belőle, hogy szétpuszilgattam!
– Te vagy annyira cuki. A legcukibb! – bújtam bele.
– Anya, a hülyeség nem fertőző, de én elkaptam. – állapította meg minap Gréti.
Én annyira nevettem!
Reklámok hatása: Gréta kezében a Magne-B6-tal rohan, amikor tajtékzom a dühtől. “Anya, gyorsan vedd be!”
Katica tanyán voltam a gyerekekkel két hete, míg Apa kötelezettségeinek tett eleget. Épp a hátamon cipeltem ebédelni az elfáradt Grétát, amikor megláttam, hogy egy iskolás csapatot kísérő szülő minket fényképez. Oda is szóltam neki: “Ha már fényképezel, küldd is át!” és a kezébe nyomtam egy papíron az e-mail címem.
Ilyen nincs és nem is volt. Most nézem, átküldött egy komplett kisfilmet megvágva-megzenésítve. Filmet! Én elsírtam magam a meghatottságtól.
Hála és köszönet a videóért!
http://www.youtube.com/watch?v=f3TDBgWgRPw