– Anya, a hülyeség nem fertőző, de én elkaptam. – állapította meg minap Gréti.
Én annyira nevettem!
– Anya, a hülyeség nem fertőző, de én elkaptam. – állapította meg minap Gréti.
Én annyira nevettem!
Reklámok hatása: Gréta kezében a Magne-B6-tal rohan, amikor tajtékzom a dühtől. “Anya, gyorsan vedd be!”
Katica tanyán voltam a gyerekekkel két hete, míg Apa kötelezettségeinek tett eleget. Épp a hátamon cipeltem ebédelni az elfáradt Grétát, amikor megláttam, hogy egy iskolás csapatot kísérő szülő minket fényképez. Oda is szóltam neki: “Ha már fényképezel, küldd is át!” és a kezébe nyomtam egy papíron az e-mail címem.
Ilyen nincs és nem is volt. Most nézem, átküldött egy komplett kisfilmet megvágva-megzenésítve. Filmet! Én elsírtam magam a meghatottságtól.
Hála és köszönet a videóért!
http://www.youtube.com/watch?v=f3TDBgWgRPw
Grétit egyáltalán nem érdekelte a formabedobó 1 évesen. Pontosabban csak nézett, mint a hülyére:
Van egy doboz, színes formákkal. Anya leveszi a doboz tetejét, kiönti a formákat, majd lyukakon próbálja begyömöszölni…
Szerintem a nő nem normális.- gondolta. – Na figyelj! Ennek semmi értelme. Le kell venni a tetejét szépen, és belerakni a formákat,így ni! Aztán rátenni a tetejét! Ennyire egyszerű, látod? – csinálta és nézett rám a nagy szemeivel. Ezzel lezártnak tekintette a formabedobó témát. Legközelebb, amikor visszatért a dologra, úgy kétévesen, a bonyolultabbat próbálta, beledobálta a helyére és ment tovább…
Petikét viszont nagyon érdekli. Szuggerálja, ahogy dobom a formákat, ki is szedi a kezemből, hogy most ő jön. Ha elsőre eltalálja és beesik a forma, nagy vehemenciával kutat utána a lyukon keresztül, vagy nyúl a következő után és ugyanazon a lyukon próbálja betuszkolni. Persze nem megy. Ilyenkor bemérgel és az egészet odab..a a viharba… Ennyi…
Apa és Petike várja:
http://www.youtube.com/watch?v=9shlnW2Y4OA&feature=youtu.be
– Van-e valami plüssállat amivel Petike alszik? – kérdezi anyuka társam.
– Ühüm. ÉN!
Peti érdekes figura. Rendkívül makacs, nehezen meggyőzhető. Példa erre egy galamb, aki ma többszörös unszolásra is, hogy “csipp-csipp” még mindig “vau-vau” volt.
Peti leginkább egy matrica és egy gibbon keveréke. Nehezen tudom letenni, kapaszkodik. De ha leteszem, rosszalkodik. Bizony rosszalkodik, mert pontosan tudja, ha valamit nem lehet csinálni.
Ha rosszat tesz, többnyire onnan lehet tudni, hogy közben kiabálja: “NEM! NEM!” 😀 😀 😀
Erről eszembe jut egy majmok neveléséről hallott történet. Hogyan lehet egy majmot szobatisztaságra szoktatni. Próbálkoztak azzal a módszerrel, hogy ha a majom a szoba közepére kakált fenekére vertek, és kidobták az ablakon.
Nos a majom ezután is a szoba közepére tojt, majd kiverte a fenekét és kiugrott az ablakon… ( A majmokat ugyanis nem lehet szobatisztaságra nevelni.)
– Ha Petike kiesik az ágyból, összetörik a csontváza, a foga és a feje.- sorolja Gréta
– Inkább ne essen ki kislányom!