Gréti ma megsorozott:
Reggel Gréti megszámolta a családot.
– Egy, kettő, három, négy. Négyen vagyunk, mint a veszedelem.
– És ki a fő veszedelem? – kérdezte Apu.
– ANYU.
😀 😀 😀
Bonyolult
– Te Anya! Te, figyelj Anya! Te bonyolult vagy!
– Heh? – jól elkezdtem röhögni. Amikor kihahotáztam magam, megkérdeztem.
– Bonyolult. Ezt ki mondta. Kitől hallottad?
– Magamtól. Én vettem észre.
(3 éves és 2 hónapos. Szóval aki szintén észrevette… 😀 😀 😀 az most hallgasson!!! 🙂 🙂
Bakker
Peti beszél: DÍNÓ
Közepes
– Anya, csak kicsit iszom a vízből, nehogy éjszaka bepisiljek!
– Add oda nekem is a poharat! Köszi!
– Anya, csak egy kortyot igyál, nehogy bepisilj! – Jó nagyot húztam a pohárból. – De anya! – vizsgálja, – Te félig leittad!
– Csak egy kortyot ittam, de én nagy vagyok. A nagyok nagy kortyot isznak.
– De én kicsi vagyok. Nem is vagyok kicsi. – gondolkodik el, – én közepes vagyok!
😀 😀 😀
Segítségem
Gréti reggel kijelentette, hogy ő segít nekem megteríteni, mert látta, nem jutok el odáig. Csak porszívóztam-porszívóztam Petike orrát…
Kihúzta az edényszárítót a mosogatógépből és megkérdezte:
– Mit kértek?
Apa és én sorolni kezdtük, ő pedig gondosan terítette az asztalt. Egyszer csak egy nagy adag víz csurrant ki. Meglepődött, felkiáltott:
– Ááááááá, mi ez? Hülye víz! Kiömlött.
– Rosszul lett betéve az edény és benne maradt a víz.
Gréti még morgolódott pár keresetlen szót, amíg rá nem rivalltam. Jaj mennyire hasonlít rám ez a lány… 😀 Ahogy állt a konyha közepén és mondta a magáét… 😀
Halálos téma
Ettől akadok ki a legjobban. Grétát roppantul érdekli a halál, fél is tőle és beszél is róla. Én pedig csak kínlódom. Nem bírom a témát. Minap – miközben szállunk be az autóba mindahányan, – ingerülten szóltam rá:
– Gréta! Egyezzünk meg, hogy mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian nagyon soká, nagyon öregen halunk majd meg, oké?
– Oké Anya. Mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian olyan öregen halunk meg, mint Apa.
Na kééééééééész.
Illetékes elvtársnő
– Gréti, felvetted már a tornacipőd?!? – kérdem ingerülten… megint addig húzza az időt, hogy rohannunk kell.
– Nem, most intézkedek! – jön azonnal a határozott válasz.
Lehet nem nevetni ilyenkor? 😀
Mama!!!
Gréti újabban – ki tudja miért, – nem anyunak, hanem mamának szólít. Így Petike is abbahagyta az “anyázást”. 😀
Ma leraktam a folyosóra Petikét és mentem a dolgomra. Ahogy eltűntem a látóteréből, hangos, sírós -panaszkodósan üvöltött utánam: “Mama!”
Nekem még sosem mondta, ezért csak figyeltem. “Itt vagyok kicsim!” – kiáltottam vissza neki.
“Mama, mama, mama, mama, mama…” -ismételgette és kúszott-kúszott a hangom felé. Ma délelőtt ez volt a program. Ahogy eltűntem “mama, mama” üvöltött. Hiába. Mindent eltanul Grétitől. Utánozza a hanglejtését is, a szavai miért ne tenné… 🙂
Petike 10 hónapos
Petike nagyfiú már. Ebben a hónapban növesztett +2 fogat, ami átvirrasztott éjszakákat és szétrágott cicit eredményezett.
Imádom. Igazi pasi. Hízeleg, prüntyög, ölel, kezével-lábával, mint egy kismajom. Bújik, puszilgat, lapogat minket.
Nagyon érzékeny. Ő csak ölelve hajlandó aludni, de legjobb, ha rajtunk. Sokat szenved a fogai miatt, így nyugszik meg.
Sok mindent megért. Kérésre tapsol, pápát int és mond, dobol.
Jelel is. Kutya, autó, könyv, repülő, madár.
Beszél. Gyét, Gré, Gléti…
Mama
Anyu
Apu
Vau-vau
Pápá
Sajnos nem mozog. Gyorsan kúszik, de nem felváltott kézzel és a lábát alig használja. Dévény kell neki. Is…