Grétit egyáltalán nem érdekelte a formabedobó 1 évesen. Pontosabban csak nézett, mint a hülyére:
Van egy doboz, színes formákkal. Anya leveszi a doboz tetejét, kiönti a formákat, majd lyukakon próbálja begyömöszölni…
Szerintem a nő nem normális.- gondolta. – Na figyelj! Ennek semmi értelme. Le kell venni a tetejét szépen, és belerakni a formákat,így ni! Aztán rátenni a tetejét! Ennyire egyszerű, látod? – csinálta és nézett rám a nagy szemeivel. Ezzel lezártnak tekintette a formabedobó témát. Legközelebb, amikor visszatért a dologra, úgy kétévesen, a bonyolultabbat próbálta, beledobálta a helyére és ment tovább…
Petikét viszont nagyon érdekli. Szuggerálja, ahogy dobom a formákat, ki is szedi a kezemből, hogy most ő jön. Ha elsőre eltalálja és beesik a forma, nagy vehemenciával kutat utána a lyukon keresztül, vagy nyúl a következő után és ugyanazon a lyukon próbálja betuszkolni. Persze nem megy. Ilyenkor bemérgel és az egészet odab..a a viharba… Ennyi…