Legalja fesztivál 1. rész, Miniverzum.
Mert ma valami nagyot akartunk alkotni, tekintettel, hogy végre meggyógyultak és mégis nyaralás van vagy mi, és olyan helyre vinni a gyerekeket, ahol még nem voltak. A végeredmény: le nem is akarom írni összeg elköltése, két csalódott gyerek és két rendkívül csalódott felnőtt.
Menjünk a Miniverzumba! Olyan rég szerette volna Apa, én ösztönösen ódzkodtam tőle. A metrózás persze most is tetszett a gyerekeknek, és a hely is. 15 egész percig. Aztán már én is untam. Az egész arról szól, hogy vannak felnőttek, akiknek a terepasztalozás a hobbijuk, megépítették, qrva drága volt és most valahogy be kell hozni az árát. Mert tényleg nagyon profi, de az interaktivitás kimerül a gombnyomogatásban. Azt pedig a gyerekek IS és mi felnőttek is igen hamar megunjuk. Mi próbálkoztunk, meséltünk, vicceltünk, a hátamon a szőr egy fél óra múlva kezdett meredezni. Végre játszóház. A gyerekek beszabadultak. Nagyon drága vonatos játékok nagyon koszos állapotban vártak minket. A kis favonat mocskossága leírhatatlan volt. A lovacskás játékkal hosszan játszottak, favonatoztak is. Néztem, egyiket sem lehetett bekapcsolni. Csessze meg, ennyiért nincs egy 200 Ft-os elem valahol? Az irányítópulthoz vittem 4 db elemes kisvonatot. Tudjátok milyen választ kaptam? “Ezek elemesek??? Sosem láttuk még működés közben. A kicsiknek nem kell elemes, ők tologatni szokták, a nagyokéban pedig van elem.” Én azt hittem menten elájulok, de szél ellen nem tudtam pisilni.
Visszamentem, nézem a “nagyok vonatát”. Szerintetek működött???
A vonatos büfében vettünk két üdítőt, két kávét, két rudit. Ismét nem írom le az árakat. Szokásos büfés belvárosi lehúzás. Kiszédelegtünk, persze a gyerekek nagyon akartak szuvenírt. Áttoltuk a bolton őket, mint a tehervonat a vagonokat.
Folytatás itt:
http://dumanyu.hu/legalja-fesztival-2-resz/