Mi tagadás, olvashatatlan az írásom, illetve csak én tudom elolvasni. Tetéztem ezt ma azzal, hogy egy alig fogó tollal véstem fel Apának a gyógyszerek nevét, amiktől az enyhülést remélem.
– Vá’já’, adj egy másik tollat, mert különben cirmogni fogsz, ha nem tudod elolvasni a listát.
– Tényleg olvashatatlan az írásod! – mondta Apa, – Látszik, hogy orvosnak készültél. – néz rám…
– Aha!
– De csak a ronda írás maradt meg belőle.
– Aha. Figyu? Te tényleg az én dumámmal standupolsz itt a konyha közepén? – vontam össze játékosan a szemöldököm.
– Igen. Legalább erre nem mondod az, hogy sz@r a humorom. Vagy lehet, hogy erre is azt mondod? – nevet Apa.
– Sz@r. Lopott duma! – nevettem én is.
Ha nem szólnak be a gyerekek, megoldjuk mi magunk. 😀 😀 😀