– Anya! Gyere! Anya! Gyere!
– Máris megyek! – szaglászok. – Peti! Te szartál be?
– Igen.
(Legalább most bevallotta.)
– Anya!
– Igen!
– Gyere!
– Hova?
– Oda! – mutat csöpp kis kezével maga elé.
– Máris! 😀
Kategória: István Péter
Hinta-palinta
Petike és Gréti elalvás este mindig viháncolnak az ágyon. Dobálják magukat, hengergőznek, birkóznak velünk. Sajnos újabban egyre később alszanak a viháncolás miatt, de nehéz őket leállítani, annyira édesek.
Ma már majdnem elájultam, de a gyerekek is alig vonszolták magukat, mégsem akarták abbahagyni. Leparancsoltam őket fekvő pozícióba, odabújtak hozzám, amikor Petike hangos éneklésbe kezdett:
“Hiiiiiiiiiin- ta paliiiiiiiiiiin-ta! Hiiiiiiin tttta paliiiin ta.”
Megemelem a fejem és mit látok: a cumiláncát magasba tartva hintáztatja a cumit.
Nagy röhögés, két gyerek felpattan, és pörög-forog tovább az ágyban. Én feladtam és kidőltem.
Petike kolbászt eszik
Peti beszól
Erős kaki szag terjeng, hátam mögött nagy igyekezet hangjai.
– Ki szart be? – kérdem nevetve.
– Anya! – szólt vissza Petike.
Az alma
A legédesebb gyümölcsöt a föld érlelte… 😀 Az asztal alatt, ahová elgurult…
Peti nevelése
Peti érdekes figura. Rendkívül makacs, nehezen meggyőzhető. Példa erre egy galamb, aki ma többszörös unszolásra is, hogy “csipp-csipp” még mindig “vau-vau” volt.
Peti leginkább egy matrica és egy gibbon keveréke. Nehezen tudom letenni, kapaszkodik. De ha leteszem, rosszalkodik. Bizony rosszalkodik, mert pontosan tudja, ha valamit nem lehet csinálni.
Ha rosszat tesz, többnyire onnan lehet tudni, hogy közben kiabálja: “NEM! NEM!” 😀 😀 😀
Erről eszembe jut egy majmok neveléséről hallott történet. Hogyan lehet egy majmot szobatisztaságra szoktatni. Próbálkoztak azzal a módszerrel, hogy ha a majom a szoba közepére kakált fenekére vertek, és kidobták az ablakon.
Nos a majom ezután is a szoba közepére tojt, majd kiverte a fenekét és kiugrott az ablakon… ( A majmokat ugyanis nem lehet szobatisztaságra nevelni.)
Peti 11 hónapos
Drága Petink, (vagy ahogy mostanában franciásan hívjuk Petit /Pöti/) ma 11 hónapos. Gréti pecsételőst játszott. Míg én gyanútlanul azt hittem, a két gyerek jót játszik, nos tényleg így volt. Lássuk a kis monoklis Pöti érdeklődési körét:
Gyere
Petike leejtette kezéből a távirányítót. Nagyon elkeseredett. Nézett utána, kis kezével integetett neki és kiabált:
– Gyereeeeeeee, gyere gye-reeeeeeeeeeee!
A vízbe pedig engem invitál be 🙂 :
P1100275 00_00_00-00_00_13
Peti beszél: DÍNÓ
Mama!!!
Gréti újabban – ki tudja miért, – nem anyunak, hanem mamának szólít. Így Petike is abbahagyta az “anyázást”. 😀
Ma leraktam a folyosóra Petikét és mentem a dolgomra. Ahogy eltűntem a látóteréből, hangos, sírós -panaszkodósan üvöltött utánam: “Mama!”
Nekem még sosem mondta, ezért csak figyeltem. “Itt vagyok kicsim!” – kiáltottam vissza neki.
“Mama, mama, mama, mama, mama…” -ismételgette és kúszott-kúszott a hangom felé. Ma délelőtt ez volt a program. Ahogy eltűntem “mama, mama” üvöltött. Hiába. Mindent eltanul Grétitől. Utánozza a hanglejtését is, a szavai miért ne tenné… 🙂