Egy buta bilis játék a sok közül, az ember lánya próbálkozik:

Vacsora után a kis család bevonult a nagyszobába és elkezdett pakolni, készülődni a lefekvéshez. Apa kivitte a bögréket a szobából, mi összeszedegettük a kicsike állatkáit Grétinek (ezek fa társasjáték figurák) betettük a kiskosárba, az Ikeás ujjbábokat pedig a kicsi zsákba.

– Megeszlek!- kiabálta az ujjbáb cápa. És az ujjammal megkergette Grétit, aki nevetve-sikítva rohant.
– Apa-apa! Megijedtem a delfintől! – ölelte át az apja lábát a konyhában.
– Cááááááápa! -kiabáltam utána.
– Apa, megijedtem a cápától. – korrigált Gréti.
10 kör után a cápa éhes lett és hamm bekapta a társasjáték bábu fa macit.
– Nyamm-nyamm! – mondta az ujjamon a cápa.
– A cápa hová kakil? – kérdezte Apa.
– A bilibe kakil! – dugtam hirtelen ötlettől vezérelve az ujjam helyére a társasjáték mackó figurát és a cápát ráültettem a bilire.
– Ööööööööööööööüüüüüüüüüüüümmmmmmmm! – nyögött a cápa, majd belekakilta a fenekéből – ahol előtte az ujjam volt – a medvét a bilibe.
Gréti sikongatott a nevetéstől.
A cápa ez után megette a nyulat, a tigrist, a cicát, a mongúzt és mindegyiket beletojta Gréti bilijébe.
Gréti nem akarta megunni, újabb és újabb dolgot etetett meg a cápával, majd levonta a tanulságot és egy óriási barna macit tolt ő is… a pelusba.
Ez nem jött be. – néztünk egymásra Apával.- Majd legközelebb.