Hónap: 2012 november

Itt az idő!

Gréta legújabb szójárása: Itt az idő!

Ezt olyan jelentőségteljesen tudja mondani, hogy a levegő megakad a torkomon. Ha horrorfilmet szeretnék forgatni, ezt mindenképpen beletenném. Forgatókönyv az életből:

“Dudádudá-didu-didu…” sejtelmes, kissé félelmetes zene.
Kép: Alvó anya. – az előzményekből megtudjuk, hogy egy egész órája alszik már, akkor tudta letenni nyüszögő fiacskáját.
“Dudádudá-didu-didu…”

Anya szemszögéből látjuk most a színt. Mozgást érzékel. Kinyitja a szemét. Fekete szempár néz bele az arcába, közelről. Egy angyali gyermekarc, nagyon komoly ábrázattal. Majd jelentőségteljesen megszólal a kislány:
– Anya! Itt az idő!
Ekkor főhősünk, diszkréten betojik a gatyájába. Na jó, csak átvitt értelemben. Nyugalmat erőltet magára és megkérdi:
– Mihez kicsikém?
– Hogy felébredjünk. Bekapcsolsz nekem Peppa malacot?

ááááááááááááááááááááááááááááááá


 

Hasfájás

– Csilla! Pici ez a baba még. Nyolcvanakat elég ennie. Ugye nem adsz neki százakat? – kérdezi a csúcs főnyeremény, imádni való védőnénim.
– Áááááááááá nem. – Válaszoltam meggyőzően. Majd mérőórát eszek a cicimre, mert most puszilt be 130-at. Oké, tudom, persze, hogy ezért üvölt… hánytassam??? Nem egyszerű a kiscsávó…
– Ha több van a ciciben, – nem voltam meggyőző, – akkor fejd le Csilla szopi előtt. – Jaaaaaaaaaaaaj a gyenge pontomon kell sétálniiiiiiiiiii…
– Mindenképp. – Válaszoltam, és tudom, hogy ismer…


 

Körbe

Hazaértünk, megálltunk a ház előtt, kiszálltunk. (Reggelit vettünk az albán péknél. Még életemben ilyen finom kiflit nem ettem…). Bezártam az ajtót. Gréti:
– Anya, jól vagy?
– Köszönöm jól.
– Sebed meggyógyult?
– Még nem, majd karácsonyra.
– Fáj még?
– Már nem fáj.
– Hoppi! – emelte magasba a kis kezecskéit.

Gondolkozom

– Anya, azon töröm a fejem… – nem folytatta. – Azon gondolkodom… – itt elgondolkodott egy pillanatra,- az jutott az eszembe… -itt megint elkalandozott. Kis csend után határozott kijelentés: – Anya! Töröm a fejem.
– Min kicsikém?
– Á, semmi, csak elgondolkodtam. – Látszott, hogy tényleg.


 

Nagy pisik éjszakája

A mai napot ünnepélyesen kinevezem a “Nagy pisik éjszakájának.”
Immáron Istvánomnál is pelenka váltást eszközöltem. Az “L” betűs nagymárka minden 2. alkalommal kiengedte a pelus tartalmát, teljes mezcserét kellett eszközölnöm. Átváltottam a “P” betűsre, ami eddig szuperül muzsikált. Kivéve ma éjjel, amikor gyermekem tetőtől talpig pisis volt, ami átment a vastag hálózsákon és eláztatta a matracot is. No meg persze a mi ágyunkat is, mert a félálomban kódorgó párom a vizes gyereket hozta át szoptatni, én pedig csak a cicit toltam a szájába….

Szóval 4-kor megszoptattam, aztán felocsúdtam és kármentesítettem. Sajna mindeközben kispasi szeméből elillant az álom, úgyhogy volt 5 volt, mire leraktam. Épp a popója ért az ágyhoz, amikor Gréti sikítozva ébredt, hogy egy pók mászott az ágy mögé. Rosszat álmodott. Megnyugtattam, hozzábújtam… csupa víz a gyerek…
Felkászálódtam és átöltöztettem a szintén mellkasáig hugyos csemetémet, aki reszketett. De jó, hogy a barátnőm hétfőn húzott ágyat… minden pisis lett, a szárító kapacitása pedig megtelt.
Fél 6-kor bújtam ágyba, hogy pihenjek kicsit… ahhoz képest, amit este Apával kiálltunk, mire csend lett és elaludtak a gyerekek… De ez egy másik történet…

 

Támadás

– Anya támadt egy ötletem! – ???? kerekítettem el a szemem, ezzel együtt esett le az állam. – Építsünk bunkert!
– Építsünk! – Ha már támadt.

Mire jó a mese… én azt hittem csak bambul rajta, de nem. Kívülről tudja és érti a kedvenc meséit. Apa úgy olvas neki, hogy kihagy egy-egy szót. Gréti pótolja. Már csak este olyan állapotban kell lennem, hogy fel is vegyem… :)))

Jó reggelt kívánunk!

Őszinte testvéri szeretet

Like a love song

– Anya, kapcsolj nekem Selena Gomezt! – bejövünk a dolgozó szobába.
– Várjál, mindjárt, hol van-hol van… – kattintgatok gyorsan a gépen, megnézve jött-e levél, mizu az oldalamon…
– Anya! Selena Gomez a Youtubon van! – szólt rám Gréta.
– Oh, tényleg? – na ez  nem jött be – Kapcsolom!

(Kívülről tudja az egész számot fonetikusan, annyit hallgattuk…)

Enni csak szépen


 
– Gréti, kérsz joghurtot?
– Igen. – Ül, mesét néz a számítógépen. Ide menekült egész napra az új helyzet elől. Feldolgoz…
Hozom, kibontom, nézegeti, belekanalaz, bajban van, látszik rajta.
– Kérsz valamit a nyakadba? – kérdem.
– Aha, igen. – megkönnyebbült mosoly –  mert lecsöppen!
Hozok egy konyharuhát, és magamnak is egy laktózmentes  joghurtot. Nézi erősen.
– Kérsz belőle? – kérdem.
– Az a tied, nyugodtan egyed! – jött a válasz. Falatoztunk.