Ma reggel megalakítottuk papírtörlő gurigákból dobból és csörgőből a családi sámán zenekarunkat. Könnyesre nevettük magunkat!
Nap: 2013.02.03.
Karóra, ha tudom…
– Anya kérem az órámat! – követeli Gréti, adjuramistendeazonnal sírós nyűggel.
Végre feladom, de addigra már volt egy pár vitánk, mert nem tudtam azonnal ugrani. Megnyugodott és már nagyon örült. Jó nagy óra a picike kezére, ezért a pulcsijára szerettem volna felhúzni.
– Gréti, ide adhatom az órád?
– Jó, hogy ha tudod, rakd fel oda légyszi!
O-óóóóó, ha tudom, ok, felrakom kedves kétéves. :DDD
Petike nevet
Petike ma kacagott fel először hangosan. Épp fürdettem és vékony hangon bolondoztam “kukukukuku”. Erre hangosan kacagni kezdett. Éééééééédesem!