– Anya, csak kicsit iszom a vízből, nehogy éjszaka bepisiljek!
– Add oda nekem is a poharat! Köszi!
– Anya, csak egy kortyot igyál, nehogy bepisilj! – Jó nagyot húztam a pohárból. – De anya! – vizsgálja, – Te félig leittad!
– Csak egy kortyot ittam, de én nagy vagyok. A nagyok nagy kortyot isznak.
– De én kicsi vagyok. Nem is vagyok kicsi. – gondolkodik el, – én közepes vagyok!

😀 😀 😀

Gréti reggel kijelentette, hogy ő segít nekem megteríteni, mert látta, nem jutok el odáig. Csak porszívóztam-porszívóztam Petike orrát…
Kihúzta az edényszárítót a mosogatógépből és megkérdezte:
– Mit kértek?
Apa és én sorolni kezdtük, ő pedig gondosan terítette az asztalt. Egyszer csak egy nagy adag víz csurrant ki. Meglepődött, felkiáltott:
– Ááááááá, mi ez? Hülye víz! Kiömlött.
– Rosszul lett betéve az edény és benne maradt a víz.
Gréti még morgolódott pár keresetlen szót, amíg rá nem rivalltam. Jaj mennyire hasonlít rám ez a lány… 😀 Ahogy állt a konyha közepén és mondta a magáét… 😀

Ettől akadok ki a legjobban. Grétát roppantul érdekli a halál, fél is tőle és beszél is róla. Én pedig csak kínlódom. Nem bírom a témát. Minap – miközben szállunk be az autóba mindahányan, – ingerülten szóltam rá:
– Gréta! Egyezzünk meg, hogy mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian nagyon soká, nagyon öregen halunk majd meg, oké?
– Oké Anya. Mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian olyan öregen halunk meg, mint Apa.

Na kééééééééész.

– Gréti, felvetted már a tornacipőd?!? – kérdem ingerülten… megint addig húzza az időt, hogy rohannunk kell.
– Nem, most intézkedek! – jön azonnal a határozott válasz.

Lehet nem nevetni ilyenkor? 😀