Grétivel és Petivel főzőcskézőst játszottunk. Kipakoltunk mindent a dobozból, eszközöket, tálakat, edénykéket, száraz tésztát, gyurma ételeket, amiket legutóbb formáztunk és elkezdtünk főzni. Mindenféle étel készült, de Gréti valami különlegeset akart, ezért keresett valamit. De nem tudta megmondani mit:
– Anya, hová tetted azt a kis hurkát?
– Hurkát? – kotortam és előszedtem egy IKEÁ-s kolbászt.
– Nem ezt! Azt amit eltettél, mielőtt főztünk. – Nézek rá értetlenül, ő magyaráz tovább.- Azt a szálasat. A hurkát, aminek van szála. – már nagyon ingerült. Én majd kiesek a fejemen, hogy megértsem.-
Azt az egyenes vonalat! – már majdnem kiabál.
– Jaaaaaaaa! A hurkapálcát?
– Azt, a hurkapálcát! -örült meg, hogy végre megértettem. Oda is adtam neki.

A “pálca” szóval volt baja, de egész jól megoldotta, nem?