Tudjátok, mi nagy múzeumba járósak vagyunk. Ha eső program van, máris lessük a gépet, hova tudunk menni múzeumozni. A hétvégén a Mezőgazdasági Múzeumban voltunk és mondhatom, mind a négyen szuperül éreztük magunkat. Pöti nagy lelkesedéssel vizsgálta a különböző kitömött állatot, de a legnagyobb sikere a tojás és a gomba gyűjteménynek volt nála. Na meg a lószimulátornak, ami nem működött sajnos. De ahogy nyeregbe pattant, megragadta a kantárt, lovagolt és kiabált. “Gyí-gyí”. Ez a pasi lóra termett! 😀
Grétinek nagyon kellett pisilnie, de nem tudtam kinyitni a wc ajtót. Nem tudtam, hogy egyszemélyes-e és ne erősködjek, vagy csak fel kell tépni. A “tiltott területen” szólongattam az őrt. Nem volt ciki, amikor a helyes pasitól azt kérdeztem, hogyan tudok bemenni a mosdóba… 😀 “Kicsit erősebben tessék megtolni!” Persze fotózni most sem lehetett a kölköket, mindig pofákat vágtak, pörögtek-forogtak… 😀

Ma sztrájkoltam. Nem készítettem semmi csemegét a táskámba, a parkba vízzel indultunk. Már félúton cincogtak, mit rejt a táska és csalódottak voltak, hogy semmit. Hazafelé már sírdogáltak az éhségtől (igaz velem az élen :D). Délben ebéd. Némán zabáltak, nem kellett őket sem noszogatni, sem csitítani. A sűrű zöldséglevest egyszerre lapátolták a krumplival és a sült csirkével. Most almát tömnek. Lehet kiiktatom a tízórai intézményét. Viccet félretéve, ez volt a hét zabálása, amit műveltek.

Visszamentem a gégészhez kontrollra… kaptam gyógyszereket. Azt mondja, ha egy hét múlva nem javul, hívjam fel ezt a telószámot mert meg kell műteni. Mondom mivaaaaaaaaaaaaaaan???
Egy hete még csak allergia volt. Ja, hogy ciszta is?!? Nem tudok orvosul… De f@sz@…
Szignifikáns különbséget érzek az “igyon kálciumot” és a “meg kell műteni” között…