– Szia Drágám!
– Szia Anyukám! – ölelt át Gréti, amikor belépett az ajtón.- Tudod hol voltam ma? Sakkon. – Sakkozni jár.
– Szakkon? – vicceltem vele, utalva a pöszén elhangzottakra.
– Nem szakkon! Szakkon!
– Értem. Szakkon!
– Neeem. Szakkon. Figyelj! Mondom! – Látom, hogy formálgatja a kis száját. – Szakkon! – Elneveti magát.
– Nem érted Anya? Szakkon volt! -tromfol rá Apa.
– Oké. Figyelj! Nem szakkon, hanem… szakkon. – De ekkorra már Apa és Petike is nevetett.- Szakkon! – Látom, hallgatja amit kimondott. Gurgulázva kacag. – Szakkon! – Megint nevet.- Várjál, mondom. Szakkon! – Kiabál, fetreng a nevetéstől. Már az egész család az előszoba kövén ül, úgy rötyög. Én kicsit kalandosan kerültem oda, kezemben Pötivel, érzem is, hogy aznap már nem fogok a térdemmel fickándozni.
– Várjál Anya, figyu, mondom… SZAKKON! – kiabál. Először szembesül a beszédhibájával. Bedől az ölembe, hangosan nevet. Petike átöleli.
Vicces ez a pöszeség. 🙂
A szellem szabad fejlődése:
Avagy a pocsolya az, amibe muszáj megfetrengeni, mint Peppa, főleg, ha társunk is van hozzá, és a társunknak is szuper jófej az anyukája. 😀
Esti mesét olvasnak a srácok
Tavaszi szél
Grétát felöltöztettem. Lilába. Kedvenc színe. Kapott új lila csíkos csatot is a hajába, száján színezett szőlőzsír csillogott.
– Gyönyörű vagy! – mondtam neki.
– Gyönyörű vagy! – erősített meg Apa.
– Köszönöm! – válaszolt illedelmesen Gréti, majd az előszobába ment, felmászott a fellépőre, hogy lássa magát a tükörben, és énekelni kezdett:
– Tavaszi szél vizet áraszt, virágom-virágom…. Hát én immár így választok, virágom-virágom.
– Kit válasszak! – kiabáltam a fürdőszobából, ahol fésülködtem.
– Téged Anya! – jött a válasz. – Hát én immár így választok…
– Kit vá-álasszak! – énekeltem, miközben a hajamba raktam a gumit.
– Téged választalak Anya!
– Hát én immár kit vá-álasszak? Virágom, virágom! – Énekeltem hangosan.
– Én téged választalak Anya.
– A dal úgy van, hogy kit válasszak!
– Hát én immár Anyát választom, virágom-virágom.- énekelt Gréti.
– Ez nagyon édes, én is téged választalak. – kiabáltam a szobából, ahol vettem fel a gatyám.
– Én is téged. Hát én immár így válaszok, virágom-virágom… dalolt. –kimentem, szemébe néztem.
– A dal úgy van, az a szövege, hogy hát én immár kit váálasszak, virágom, virágom?
– De én már mondtam, hogy téged választalak. – mondta és átölelt. – Én téged választalak anyukám!
– Gréééééééééétiiiiiiiiiiii! Nevettem. Megzabállak.
– Én is szeretlek Anya! Hát én immár így váááááálasztok … – dajdalozott tovább a tükörnek.
Ha apa ezt hallaná…
Gréti sminkelőset játszott ma, persze, hogy Petikének is az kellett. Kente is magára rendesen. Gréti megszólalt:
“Ha apa ezt látná, tökön szúrná magát.”
(Grétit itthon tartottam, mert kezdődött nála egy pici nátha reggel. Ha nem tartom itthon véget nem ér, ha kezelem, 1 nap.)
Mushabelly
Mushabelly
Tescoban bolyongtunk a rettenetes vagy rettenetesen drága gyerekjátékok között, hogy a szomszéd kisfiú szülinapjára valami értelmes és megfizethető játékot vegyünk. Többször körbejártuk a polcokat, nézegettük a játékokat, sóhajtoztunk. Két csapatra oszlottunk később négyre. A két gyerek fegyelmezetten nézegette a játékokat, nem nyúltak hozzájuk, vagy ha igen, akkor megnézegették, visszatették. Apával váltva lestük a kölköket, de nem volt miért aggódni. Már majdnem feladtuk, amikor Pöti megjelent, kezében egy zöld valamit szorongatott. Ölelgette.
– Mi ez?
– Nem tudom, – válaszolt Apa. – Találta, azonnal magához ölelte, azóta ezzel közlekedik.
A valamin ekkor Petike szorított egyet és az hangos brekegésbe kezdett. Háháááááááá, béka lesz. Béka Peti kedvenc állata. Egész nap brekeg, a könyvekben a békás képeket keresi és a pici fa béka állatkát, -ami immár az ő mániája is lett Gréti után, – képes egész nap is a markában szorongatni. Ha épp nem két fecskendő van a két kezében, amivel az orrát mosom és ami szinte egyé vállt Petikével. Na de kanyarodjunk vissza a brekegő gombócra.
– Mennyi? – kérdeztem.
– Majdnem három. -válaszolta Apa.
– Majdnem három ezer forint? Csak a testemen keresztül. Most szépen visszatotyog ezzel a szőrös szarral a kisöcsi és visszateszi, ahonnan hozta!
Apa boci szemeket meresztett rám.
– Ne csináld már! Ronda is, drága is, rakjátok szépen vissza!
Petike ekkor a kandallóknál járt, amin gombok voltak. A rettenet zöld majomfejű békát gondosan letette a lábas kandalló alá és ujjacskáival óvatosan végig nyomogatta a kandallót.
– Most! -utasítottam Apát, aki a szívtelenségemet egy arcrándulással konstatálva visszavitte az izét a helyére.
“Krrr, krrrrrr, bkrrrrrr” – szólongatta Peti a békát és kereste a helyen, ahová előbb letette. Na itt a szívem már erősen facsarodott. Apa úgy nézett rám, mint egy gyilkosra.
– Oké! Adtam be a derekam. Ha visszamegy és újból elhozza, legyen.
Petike visszatotyogott kiemelte pontosan ugyanazt a figurát és hangos brekegéssel, ölelgetve hozta magával.
– Legyen! – persze, hogy legyen. Itt már megtört minden keménységem. – Vigyük a pénztárhoz ezt a kis görcs izét.
De a pénztáros nem tudta lehúzni, mert nem volt rajta kód. Petike sírós szájjal aggódva nézett a kis békája után, ahogy az egyik eladó eltűnt vele, hogy kicserélje. És már hozott is újat. Béke lett.
Ja és a szomszéd kisfiúnak is találtunk egy szuper jó játékot. Találtunk? Persze, hogy Apa találta.
Happy End!
__________________________________________
Utóélet: A doktornéni elborzadva nézte a zöld vacakot, amikor Petikét vizsgálta.
– Ez mi?
– Nem fogja elhinni. Béka.
– De hisz ez majom.
– Ugye. “brkkk brkkk” Brekegő majom.
– Jézusom. Mennyi egy ilyen?
– Majdnem három.
– Az emberek mennyi sz@rt megvesznek a gyereküknek?!?
– Mi csak ezt.
Petike csikiz
Olyan édesen keltek ma a gyerekek. Peti a láztól dől-borul, odadőlt Gréti lábához. Elnevette magát és megcsikizte a kis mutatóujjával. “Csiki-csiki-csiki, csiki-csiki-csiki” – mondta és nevetett. Persze kaptam a gépet, hogy felveszem, persze nem csinálta már. De az agyamban megvan a “felvétel”.
Fülészért sikított anyai lelkem, mert a gyerek egész nap sikított…
Heim Pál fülészeten ripsz-ropsz végeztünk. Középfülgyulladás valóban, görög volt a falóban…
Gréti első fogorvos látogatása
Túl vagyunk Gréti első fogorvos látogatásán. Fogkövet kellett leszedni, a kis fogai úgy ragyognak, mint a gyöngyök. Fogkő… azt mondja az orvos, ilyen típus… nincs mit tenni ellene.
Olyan ügyes volt! Nyikkanás nélkül hagyta az ultrahangos cuccolást. (Megjegyzem ezt nálam csak teljes érzéstelenítésben lehet kivitelezni, azaz 4-szer megyek… Engem altatni kéne, hogy teljes fogsoromat végig cincogja együltömben…)
Viszont amikor én ültem be a székbe, Petike pánikrohamot kapott, hogy a számba matatnak és rám feküdt, megvédeni. Kivinni innentől nem lehetett, zokogva üvöltött. Új időpontot kértünk nekem…
Szemész
Grétivel végre – 2 hónapos előjegyzés után, – eljutottunk szemészhez, aki megállapította, hogy szerencsére minden rendben van a látásával. Ügyesen elmutogatta a táblát és beültünk az összes gépbe, ami csak volt a rendelőben. Büszke voltam rá, milyen ügyesen közreműködik, bátran, mosolyogva válaszolgat.
Természetesen a játszótéren Gréti is megvizsgálta az én szemem:
Grétivel kukacos sütit gyártottunk.
Hétfő volt, összebújós volt, nem volt kedvünk oviba menni. Fagyit csináltunk és kukacos sütit.
