Hű, de hüllő…

Kellene délutánra egy program. Nézelődöm az interneten… Hüllő nap a közeli kultúrházban. Ez pompás. Gréti rajong a kaméleonért, Pöti kedvence a kígyó. Ott a helyünk. Gyors öltözés, 10 perc autóút és már vesszük is a jegyeket. Kezdésre odaértünk.
Hüllősimogató. Ezer ember. Próbálunk hozzáférni az egyetlen boához. Gazdája rendületlenül, mosolygós arccal szól rá idétlen Döncikére és 10 másik kis társára, hogy a kígyó fejét nem piszkáljuk. Pöti óvatosan hozzáér a hátához, Gréta is, boldogság. Mit látunk még? Puha hátú teknőst. Ebből készül a kínai teknős leves, tudjuk meg. Ennyit tudunk meg összesen a fura orrú, lapos szerzetről. Egy gekkó lapul még nagyon elbújva egy kókuszhéj alatt, másik dobozban teknős menekül, gonosz Gerzsonka próbálja alommal betemetni. Mi is meneküljünk! Taposunk csak egymáson, értelmetlenül. Ha ők voltak a hüllők, akik miatt jöttünk 5 percnek nem volt rossz.
Másik ajtó, kézműves foglalkozás. Ezren egy levegőtlen szobában. Bemegyünk Grétivel ezeregy-kettediknek. Próbálom kinyitogatni az ablakot, apuka szó nélkül csukogatja a hátam mögött. Elveszek egy darab papírt, rajzolok, apuka veszi ki a kezemből… Gréti hamar megunja, otthagy. Egyedül küzdök a papírgekkóval, közben Gréti szomorúan keresgéli Apát és Pötit. Szemközti teremben előadást vetítenek. De nincsenek ott.
Most már csak megragasztgatom azt a betyár papírhüllőt, a terem ürül, mindenhez hozzáférek, Gréti megtalálja a fiúkat. Pár lelkes szülővel küzdünk már csak, egymásnak dobáljuk a teremben a kétoldalú ragasztót, kezd oldódni a hangulat. Remekemmel hagyom el a szobát, kint várnak a többiek.
Pang a pitty. Senki. Bemegyünk a hüllősimogatóban csak mi vagyunk. Az igazi gekkó végre előmerészkedett, rá is tudunk vetni egy pillantást.
Menjünk már innen! – adja ki a parancsszót Gréti. Menjünk a játszótérre. Tesszük is. Együtt futunk, mászunk, nevetünk a két gyerekkel, hamar elfeledve a 2000 Ft-os papírhajtogatást.
gekko

Nyugtatásmacera

Pötikém, drága jó életem úgy nyugszik meg, ha macerál. Vakargatja a bőrhibáim, pöncörgeti az anyajegyeim, körmöcskéjét belefúrja a rajtam talált dolgokba. Könyököm és könyökhajlatom a fő célpont. Ha ez még nem lenne elég a kis ujjacskáit belefúrja az ízületeimbe és a bőrt nyomorgatja rajta. Nyikk-nyikk.
Ezzel a fantasztikus és kinevelhetetlen szokásával az én legédesebb fiam a szememben sokszor egy maceragép.
Így alszik el, így cicizik, ha felveszem, már túrja fel magát a ruhaujjamon, hogy hozzám férjen.
Ez sokszor már annyira idegesítő, hogy tombolok. Minden okosságot kitartóan kipróbálok, de képes éjjel is akár az egész családot egy órán keresztül az üvöltésével ébren tartani, amíg hozzá nem fér a csupasz karjaimhoz és megelégedetten röfögve nem kapirgál. Agyrém.

Tegnap a mosógép dobja lekapott az ujjamról egy darab bőrt. Nagyon fáj. Éjjel Peti nem aludt. Fogzik, taknyos, köhög… gyakorlatilag non-stop ölelgetett, mászott rám, macerált. Ezt azzal kiegészítette, hogy néha hanyatt dobta magát, feje a cicimen landolt. Sírtam. Reggelre leharcoltan és megadóan feküdtem. Petike keze az enyémben. Megébredt. Apró kis ujjacskái elindultak, kitapogatták a kis sebet és a körmét nagy elánnal belenyomta.
– Áááááááááááááááááááá!!! – Üvöltöttem.- Nem bírom tovább.
– Áááááááááááááááááááááá! – Üvöltötte sértetten Pöti, rám mászott és hogy megnyugtassa magát elkezdett a könyökeim felé matatni.
Most megőrülök, gondoltam és vártam, mikor….

Radar

Radar.
radar
Parabola antenna.
parabola– Anya, anya, nézd az mi! – mutatott izgatottan felfelé az ablakból Gréti.
– Parabola antenna.
– Nem-nem! Az mondja meg, hogy jön a vihar. – sokat nézzük az idokep.hu-t.
– Mire gondolsz? A Radarra?
– Igen, az egy radar!
– Hasonlít, de a radar általában körbe forog. Ez csak egy irányba a műholdra néz.
– Ez hozza be a filmet Papának?
– Ez.
– De ez is körbe forog.
– Nem. A radar forog körbe.
– Miért forog körbe?
– Hogy pásztázza körülötte a teret. – Itt elakadtunk. Gréti nem értette, de úgy tett, mint aki érti és elkezdett terelni. 🙂 – Nagyon okos kislány vagy, hogy ilyen jól felfedezted a hasonlóságot!
– Köszi Mamucika. – megnyugodott. Nem szereti, ha nem ért valamit. 😀

Beiratkozás rulez

A dolog békésen kezdődött. Elmentünk, megtekintettük a bölcsődét és hümmögtünk. Egész tűrhető. Próbáltunk eljátszani a gondolattal, hogy Pöti már nagy fiú, menni fog, mindenki mosolygott, magunkhoz vettük a kitöltendő papírokat. A bonyodalom innen kezdődött.
Cégemnek jeleztem, hogy kellene egy olyan papír, minek neve “Munkáltatói szándéknyilatkozat”, miszerint ők nyilatkoznak, hogy szeptembertől aktívan kívánnak engem foglalkoztatni. 2 hét múlva meg is érkezett (pontosan időben, ahogy kértem) egy Munkáltatói igazolás, hogy a cég alkalmazásában állok és határozatlan idejű szerződésem van.
Éltem a gyanúperrel, ez nem lesz elég és igazam is volt. Röpült vissza a papír, mert nem tartalmazta, a varázsmondatot. Aktív állományba szándékozik venni. Felvettem a telefont ismét és tárcsáztam az én imádott munkáltatómat. Ott közölték velem, hogy nincs az a vállalati jogász, aki ezt engedi leírni, de megnézik mit tehetnek. Másnapra kellett a papír. Nem 2 hét múlva. Izzadtam, mint a ló, visszahívtam a bölcsit. Onnan persze jött a rezignált válasz, nincs papír, nem veszik fel a gyereket.
Ismét hívtam a céget, könyörögtem a kolléganőnak. Viccesen odavetettem, akkor hívja fel a bölcsit. Meg is kaptam a választ, hogy ha olyan sok ideje lesz, felhívja. Nevettünk.
Próbáltunk megoldást találni, gyorsan kitöltöttem azt az amúgy kötelező papírt, hogy én mikor szándékozom visszamenni, külsős számfejtő cég Erikája 5 percen belül megadta hozzá az adatokat, elküldtem e-mailen a HR-es kolleginának.
Ezt amúgy előzetes egyeztetés alapján kellett volna, de hasra ütöttem, ők rábólintottak, mert nagyon akartak segíteni. Hátha. Aláírva nincs egyik oldalról sem, de már egy lépés előre.
Délután volt. A kollegina másnapra ígért visszahívást. Amelyik napon a mágikus papírt le kellett volna adnom.
Reggel 8.10 perckor csörgött a lány. Baj van. Ők is a jogászokkal átnézték az internetet. 2014-től a bölcsik saját hatáskörön belül meghatározhatják, milyen igazolást kérnek. Kéri a bölcsőde telefonszámát. Hoppá!!!
Mondtam én addig felhívom a központi bölcsődék vezetőjét, utána beszélünk.
Csörögtem, kedves hölgy vette fel.
Bemutatkoztam, vázoltam a problémát. Ő vázolta, hogy ez az ÉN problémám.
Nagyon is, válaszoltam, mert, ha nem veszik fel a gyerekem bölcsibe, nem tudok elmenni dolgozni. Pedig a szándék, megvan.
Akkor miért nem írják le?
Mert ki az a munkáltató, aki ilyet leír???
Kérdeztem tőle, hogy ha én Kis Lászlóné lennék és Kis László igazolná nekem, hogy a Kis Kft.-ben szeptembertől aktívan alkalmazna, azt elfogadná-e. Természetesen el. Ők nem hatóság. Nem? Akkor mi lenne, ha én a kis kezemmel az igazolás alá kaparnám a csodamondatot, vagy ugyanazzal a betűtípussal alányomtatnám. Csaljak, hogy nekik jó legyen??? Ja, neeeem, hogy az csalás… Akkor mit tegyek??? Ő nem tudja, de érti a problémát, hát mennyiből áll már a cégemnek egy ilyen papírt írni? Mindenki tudja hozni ő ezzel a problémával még nem találkozott.
Nem tudja. Épkézláb cég nem ír ilyet alá, gondolja végig, ő kiadna ilyet, mint munkáltató?
Nem jutottunk előrébb, vigyem amim van…hátha jó lesz.
Mire mondtam, hogy akkor viszont ha Kis Lacikát felveszik, és az én fiamat nem, rájuk robbantom a bölcsit. Értette. Nevetett. Én is. Kínomban.
Felvázoltam a mentő megoldást, miszerint én nyilatkozom mikor szeretnék munkába állni és azt a cég befogadja. A válasz az volt, hogy nekik a szándéknyilatkozat KELL, de ha CSAK ezt tudom hozni, akkor úgy sem tudok mást csinálni.
Ekkor csörgött be a hívásba a HR-es kolléganőm, aki ez idő alatt a bölcsi helyettes vezetőjét próbálta meggyőzni. Ugyanezt a választ kapta. Ha csak ez van ezt vigyük. Akkor mellékeljük a befogadó papírt.
Futás a céghez. A HR-en aláírva várt a befogadó papír, cégesen és a drukkoló kollégák. Gyorsan én is odavéstem a nevem és futottam. El nem tudom mondani milyen jólesett a hozzáállásuk.
Annyira, de annyira szeretem őket. Ez vállalati kultúra. Ez tényleg a legcsodásabb munkahely!
Még zárás előtt beestem a papírokkal a bölcsibe és elfogadták. Mosolyogtak. Én egész nap nem tudtam, pedig a 40. szülinapom volt. Csak a bürokrácia gombóca fojtogatott.
Azonnal jeleztem a cégemnek a pozitív választ, ahol a kedves és lelkes kolléganőm már nagyon várta. Jött is az sms vissza, hogy nagyon örül.
Happy end. ? Megtudjuk júniusban…

Bumm

Fekszem az ágyon, Pöti tépi le rólam a ruhát, álmos. Gréti kucorog mellettünk.

– Anya, megyek inni.
– Jó, csak kérlek a konyhaasztalról hozz egy zsepit, folyik az orrom. – Petike egyre mélyebben szuszog, én már fel nem állok, akkor kezdhetem az egész altatást elölről, azt pedig már nem bírják a csöcseim. Milyen jó, hogy van egy nagy és okos, lassan 4 éves lányom, aki segít! Már jön is.
– Csak ezt találtam. – emel magasba egy bőr nyakláncot, nézi, ezzel a lendülettel hatalmasat vágódik a szétszórt játékokon.
– Ááááááááááááááááááááá!!! – üvölt.
– Vááááááááááááááááááááááá! – üvölt fel Pöti.
– Jól vagyok, jól vagyok. – cincogja Gréti és kászálódik fel az ágy takarásából megszeppenve.
– Vááááááááááááááá!!!- üvölt tovább Peti.
Megyek egy zsepiért.
– Váááááááááááááááááuáuááááááááá! -szirénázik Peti.
Kezdhetem elölről az altatást…
– Csing. – mondja az időzítő. – Pöti dobja el a cumit, két kézzel tép magához. Lelki szemeim előtt megjelenik a péppé főtt újkrumpli… fújom az orrom és próbálom nem atomokra szedni a bandát…