Petike 15 hónapos

Édes kis babám, hogy rohan az idő.
Ebben a hónapban 7 fog növesztésével van elfoglalva, amiből 3 már kint van. Két hátsó, alsó őrlő és alul a bal 2. Még felül a két hátsó őrlő majd szétszakad és az 5-6. Emiatt a hónap fő programja a cicizés a nyálzás és az üvöltés.
Mindemellett azért belefértek a következő tudások:
2 hete biztosan elindult, hosszabb távokat tesz meg. Igaz elesik, de napról napra biztosabban jár, teljes talpon. Kicsit, mint aki részeg. Olyan aranyos, hogy aki látja, bámulja. Szépen mászik felfelé mászókán, lépcsőn.
Nagyon mondja már. Az “anya gyere”, ami 8 hónapos kora óta szlogenje, napról napra bővül. De vannak csak cumis szavai is, amiknek az alakja felismerhető, de cumis-torkos recsegéssel adja elő. Pl. “Tetté”
Mondja szépen is ám, hogy “kérek”, “cici”.
A babajelbeszéd most már nagyon megy, egyre többet mutat. Bácsi, bogár, sapka, alma, madár, autó, repülő, kukac. De a kedvence az autó és a repülő.
A könyveket imádja. Pakolja le, nyitja ki, olvas. Kedvenc képei a katica, labda, pillangó, ezeket mindenhol kiszúrja.
A boci “bú”, a cica “máu”, a kutya “há-há”, a liba “gá-gá” a kacsa “há-há”, a varjú is “á-á”. A béka “krrrrr” recseg -ropog brekeg nevet intenzíven. 🙂 A virág is “há-há”, mert hapci virág. 🙂
Grétivel nagy haverok. Imádnak együtt bujkálni, bújócskázni. Legjobb hely a függöny mögött, kiságy alatt van. Oda kell menni és megtalálni őket. 100-szor egymás után.
Legjobb dolog meztelenkedni. Lekerül a ruha, elszabadul a pokol. Megy a nagy rohangálás- ágyon dűlöngélés.
A pasi biztosan énekes lesz. Állandóan énekel. Igyekszik utánozni. A “hinta-palinta régi Duna” és “hinta-palinta hintázik a” a kedvenc, azon kívül a “katicabogárka” a “csigabigatoldki” ezeket énekli felismerhetően, persze nem tisztán.
A bogyó-, és kőgyűjtés az nagyon izgalmas, órákig tudná csinálni és a féltett bogyókat, vagy köveket elejteni tragédia.
Az itthoni legjobb játék a főzés. Minden edényben főz, amit mg kell kóstolni. A főzős játék kint és a kádban is nyerő.

kirandulo

Pisi kérdés…

– Jaj! Belepisilek a kádba! – kiabál a 3 éves Gréti, nem sokkal azután, hogy beletettem őket a vízbe.
– Ne merd megtenni, mert jaj! – szólok rá.
– Már jön is nézd! – mutatja az egyre pisisebb vizet. Nem vagyok formában. Este van, fáradt vagyok, egyedül vagyok a gyerekekkel… ez meg itt… sárgállik össze-vissza. Nagyon mérges vagyok. Káromkodok, morgok, leeresztem a vizet, újat töltök. Persze a vízcsobogástól “Peti a bátor” sírógörcsöt kap, ki akar menekülni, áll, üvölt.
Megnyugszik a helyzet és elmagyarázom, legközelebb szóljon.
Szól is másnap, ordít!
– Anya, bepisileeek! – Futok. Kikapom, ráültetem a bilire. Pisil. Minden úszik a vízben, ahogy lecsöpögött a gyerekről.
bilitetovel
Feltörlök, visszateszem Grétát a fürdőbe.
-Anya, hideg a víz! – Nem olyan hideg, de célzásnak veszem, megunták a játékot, fürdetek…

Szépen felöltöztetem Petikét (1 éves), aztán kiveszem Grétát is a vízből. Nagyon nehezen lehet vele bírni. Már fáradt, nem túl együttműködő. Egyszer csak hallom. “Kloff-kloff”… a folyosóról. “Jaj, Petike a fürdőjátékokkal játszik. Vizes lesz.” -gondolom. Megint csattog a műanyag a kövön, ismerős a hang, de Grétával vagyok elfoglalva. Milyen szerencse, hogy Petike addig csendben eljátszik.
Csendben eljátszik…. “Kaff-kaff”…. Ismerős műanyag hang a kövön.
“Gyere már ide Gréti, vedd a pizsid, ne ugrálj az ágyon!”
Petike nagyon csendben van, minek van ilyen hangja? “Gréti, az anyád szemit, most már mérges leszek!”- zsörtölődöm.
“Kaff-kaff!” – hallom az előszobából újra.
A bilineeeeeeeeeeeeeeeeek! A bilinek van ilyen hangja, ahogy nyitódik-csukódik a teteje… nem öntöttem ki a pisiiiiit….  Ááááááááááááááááááááááá! Petiiiiiiiiiii!

Petike csendben felnyitotta a bili tetejét, telepakolta a pisit fürdőjátékokkal, visszacsukta. Kivette a játékokat, megcsócsálta, visszarakta. Ez volt az az ismerős hang. A bili tetejének csattogása. Tetőtől-talpig pisis volt. Itt van az a pont, amiben nem gondolunk bele! Nem hányjuk le a gyereket! Fürdetés, új szerkó. Hosszú ez az este…

Kérek

Ülünk a vonaton, (Néha poénból vonatozunk, a KÖKI-ből a Nyugatiba és vissza, a gyerekek imádják.) Gréta vizet kér.
– Te is kérsz Petike? -kérdem tőle.
Kiveszi a cumiját a szájából és hangosan közli:
– KÉREK! – Meglepődve nézünk, kap vizet. Jóízűen iszik.
Hazafelé az autóban vettünk nekik sült krumplit. Petike előre kiabál:
– Kérek!
Ez már nem véletlen.
Este lefekszünk.
– Brrrrrrrrr. – mondja Peti, és elkezdi letépni rólam a hálóinget.
– Kérsz cicit? – kérdem. – Mondd, hogy cicit kérek!
– Brrrrrrrrr. – üvöltötte Peti és hatalmasat ránt a hálóingemen.
– Reccs. – mondta a hálóing.


Petike jelelve (is) olvas

Tegnap este Gréti elutasította a meseolvasást. Peti odament a polchoz, levett egy nagy könyvet és cipelte-cibálta be az ágyba. Kinyitotta és nagy lelkesedéssel mesélt belőle. Ő lapozott és ő mesélt. Ahol csigát látott, “csiga-biga told ki”-hoz hasonlót énekelt. A vonatra mondta, hogy “si-si ” és mutatta a babajelbeszédes jelét. Az órát meglátva mondta, hogy “tikk-takk”, elkezdett ülve jobbra-balra dülöngélni és várta, hogy énekeljem a “jár a toronyórát”. A kutyákat heves kézjellel és “áu-áu”-val üdvözölte, míg a boci “bú” volt. Jaj, de imádom ezt a kort.
Ja és ráadásul tegnap hangos “szia”-val köszöntötte egy kis társát a játszón, délután pedig épített egy három emeletes tornyot és közölte “kész”. Ezt az életkort kicsit húznám még… Mindegy milyen kemény a fogzás és szeparációs szorongás miatt…

Reggel is olvasással kezdtek:
reggeliolvasas


Fárasztó dolog a múzeumozás

A múzeumozás nagyon kimerítő, főleg ha sokat lehet szaladgálni. Ma a Capa kiállítást néztük meg. kimerito


Tavasz az ablakunkban

A gyerekek nagy örömére vettünk pár cserép virághagymát, amiből aztán egy hét múlva ilyen szép virágok lettek. Én itt az ablaknál szoktam csücsülni, Petike közben az ablakban áll, én egyik kezemmel erősen fogom. Tegnap belemerültem egy cikkbe, amit Peti zavart meg. “Tetté, tetté!” Nem reagáltam így újra mondta: “Tetté!Tetté!”. Mit akar adni nekem ez a gyerek? Odafordulok és majd megpukkadtam a röhögéstől. Az egyik cserép virágot megragadta a grabancánál fogva és úgy nyújtotta nekem. A cserép lógott a levegőben. 😀

tavasz


Hurkapálca

Grétivel és Petivel főzőcskézőst játszottunk. Kipakoltunk mindent a dobozból, eszközöket, tálakat, edénykéket, száraz tésztát, gyurma ételeket, amiket legutóbb formáztunk és elkezdtünk főzni. Mindenféle étel készült, de Gréti valami különlegeset akart, ezért keresett valamit. De nem tudta megmondani mit:
– Anya, hová tetted azt a kis hurkát?
– Hurkát? – kotortam és előszedtem egy IKEÁ-s kolbászt.
– Nem ezt! Azt amit eltettél, mielőtt főztünk. – Nézek rá értetlenül, ő magyaráz tovább.- Azt a szálasat. A hurkát, aminek van szála. – már nagyon ingerült. Én majd kiesek a fejemen, hogy megértsem.-
Azt az egyenes vonalat! – már majdnem kiabál.
– Jaaaaaaaa! A hurkapálcát?
– Azt, a hurkapálcát! -örült meg, hogy végre megértettem. Oda is adtam neki.

A “pálca” szóval volt baja, de egész jól megoldotta, nem?
foznek

Smink

Gréti úgy kikente magát a sminkkészletével, mint egy bohóc. Így akart kimenni az utcára. Kértem, hogy törölje le, de zokogásban tört ki. Vigasztalhatatlan volt, én próbáltam meggyőzni, hogy a szájfény maradhat, csak az arcát kezdje el letörölni, de ő hisztériázott rendületlenül. Egyszer csak váltott és hüppögve odaállt elém. Jelentőségteljes, drámai hangon szólalt meg:
“Anyukám, ha te úgy gondolod, hogy letöröljem mindet, akkor én letörlöm mindet!”
A végletek embere… de kitől örökölte?!?
ruzs

Altatás

– Anya, nem tudok aludni.
– Miért?
– Nyilvánvaló, én nem vagyok fáradt.
– Aham. Nyilvánvaló.