Reggelinél Gréti mutat a tejre, a székemre, majd a vajra.
– Ez egy laktózmentes tej, ez egy laktózmentes HELY, ez egy laktózmentes vaj.
😀 😀 😀
Reggelinél Gréti mutat a tejre, a székemre, majd a vajra.
– Ez egy laktózmentes tej, ez egy laktózmentes HELY, ez egy laktózmentes vaj.
😀 😀 😀
Peti este rámászik a fekvő Grétire, ölelgeti. Gréti simogatja az arcát, mire Peti elkezdi ütögetni Grétiét.
Gréti szelíden megszólal.
– Pöti, én nem vagyok dobszerda!
Na, csókolom-csókolom, ebből idén nem lesz ovi. Nagyon nagy valószínűséggel mononukleózist hozott haza az én egyetlen leányom nekünk az oviból, így idén elmarad a családi karácsony, és a szilveszter is. Kórházban kezdtük az évet, betegséggel zárjuk… Keretes, mint egy vers. Még mondja valaki, hogy a 13-as nem szerencsétlen szám. De nem baj, sok mesefilmet nézünk, várjuk a havat megilyenek… Lényeg, hogy végre meggyógyuljanak a gyerekek. Most kiváltom a gyógyszereket, beletolom Grétibe és reménykedek. Aztán karácsony előtt családilag adunk egy kis vért, hogy megnézzék meggyógyultunk-e. Jó kis program.
– Anya adsz nekem egy töltőt? – nyomul a játéktelefonjával a bilin Gréti.
– Miért, lemerültél? – kérdezem.
– Nem én! A telefonom. – 😀 😀 😀
– Add ide rádugom a töltőre.
– Anya, nekem egy játék töltő kell, ez egy játéktelefon!
Gréti…
– Anya, veszünk “csikkobelló” babát?
– Nem.
– Miért? Mert qrva drága?
– Azért. Hihihihihihi…
Gréti rajzol, dumál…
– …és vegyünk egy színesítőt a házra, mert csak kavics van rajta!
Ja, ha tudnád, hogy a f@szkalap szomszédok állandóan leszavazzák a panelprogramot…
– Drágám, jól vagy? Hat a gyógyszer?
– Igen. Meghatott.
😀 😀 😀
Szokás szerint pörölök a gyerekkel, ő hozzám fordul, megveregeti a fejét:
– Én mingyá’ kihalok ettől a rossz idegtől a fejembe’!
– Anya, mi milyen érzékelők vagyunk? – érzékenyeket akart kérdezni, a laktózmentes tejemet issza. Apa ezerrel dolgozik, máshol jár, foghegyről veti oda:
– Humanoid.
😀