Ez a nap is eljött. Kisasszony végre hajlandó volt megpróbálni wc-be kakilni. Hosszú koncentráció után “megálmodott” 3 nyúlbogyóját jól megbámulta, majd visszaült a wc-re és közölte:
“Várni kell! Több is jön hozzá. Ilyen óóóriási nagy, amit valaha is láttam.”
Biztos, csak nem ma… Pedig elég hosszan vártunk. :))))
Apa ma reggel büszkén mutogatta az új drót nélküli egerét. Kinyitotta, forgatta, magyarázott, Grétivel bámultuk a lelkesedést, majd Gréti sarkon fordult és beszólt.
– Mi lányok vagyunk és mi régit használunk.
Ajvéééééééé. 😀 😀 😀
– Te öreg vagy! – közölte Gréti a nagypapájával, miközben az öltöztette.
– Igen, öreg vagyok már. – mosolygott Nagypapi.
– Öreg a kezed is.
– Jaj, ne mondj már ilyet Gréti, akkor én is öreg vagyok! – próbáltam tompítani.
– Te nem vagy öreg Anya, neked szép az arcod. – … de nem sikerült…
Tisztelt Kaskötő Csilla,
egyáltalán nem állt szándékomban megbántani.
Egy olyan szituációt vizionáltam, amire eddig nem volt példa, hogy valaki a női mosdóban szoptatott volna.
Természetesen nem vagyunk rugalmatlanok, az adott helyzetnek megfelelően orvosolni szoktuk a felmerülő problémákat.
Tehát, ha adott esetben nem lett volna jó a különterem, találtunk volna egy más megoldást is.
Étteremről lévén szó, sajnos az adott létszámnak megfelelően tudunk választani a lehetőségek közül, ezekre a dolgokra külön terem, vagy szoba nem áll rendelkezésre, de úgy gondolom, hogy ezzel idáig nem is volt probléma.
Még egyszer a szíves elnézést kérem.
Üdvözlettel:
S… László
Semmi gond László!
Nem bántott meg. A probléma onnan ered, hogy még nem vagyunk Európában. Mert akkor én nem kérdezek, hanem, – mint egy határral arrébb akár, – ott az asztalnál megszoptatom a kisbabám. Mivel koromnál fogva én már nem vagyok arcos-harcos cicivillantó, élszoptató anyuka, tekintettel a magyar éttermi közösségre ezt nem állt szándékomban. A hölgy minősíthetetlen és maximálisan felháborító wc-s megoldását betudtam egyéni szocializálatlanságnak, mivel az étterem többi alkalmazottja maximálisan segítőkész volt a témában.
Meglepetésként ért azonban a válaszlevele ami angyalföldire lefordítva: “rendezvény esetén szoptass a wc-ben” volt. Amitől leesett az állam. Rendezvény esetén én sem pelenkázom az ebédlőasztalon. 🙂
A dolog részemről lezárva. 🙂
További szép napot!
Kaskötő Csilla
Tisztelt Kaskötő Csilla,
sajnálattal olvastam észrevételét kollégánk viselkedésével kapcsolatban.
Értetlenül állunk mi is a dolog, előtt.
Kollégánk valóban rosszul tájékoztatta Önt az adott szituációban.
Ilyen esetekben ( nem az Öné volt az első és nem is az utolsó ), amennyiben szabad, a lenti különtermünket szoktuk felajánlani a szoptatós anyukáknak, hogy ott nyugodt körülmények között meg tudják etetni a kisbabát.
Előfordul néha, hogy a teremben rendezvény van, ilyenkor valóban csak a fenti, női WC-ben van mód szoptatásra.
Kolléganőnk nemrég óta dolgozik az étteremben, ezért nem tudta, hova kell pontosan irányítani Önöket.
Az Ön ért kellemetlenség miatt a szíves elnézést szeretném kérni, remélem ez nem akadályozza meg Önöket, hogy legközelebb is meglátogassák éttermünket.
Üdvözlettel:
S….László
Recepcióvezető
Kedves László!
Köszönöm a gyors reakcióját.
Kedves férfi kollégái flottul és kedvesen oldották meg kínos helyzetemet.
Bevallom őszintén eléggé elkeseredtem a levelén, kétgyerekes anyuka lévén kérem engedjen meg egy jó tanácsot. Nem az első és nem is az utolsó, hogy étteremben ettünk, picike babával. Női mosdó opcióként soha fel sem merült. Teljes telt-ház esetén etettem én már egyenesen a tulajdonos személyes irodájában is, ami maga ajánlott fel, igen exkluzív étteremben is. Etettem üres boxban, háttal. Szoptattam sarokasztalnál, de soha senki nem ajánlott fel még végső megoldásként sem wc-t. A női mosdó kisbaba táplálkozására teljesen alkalmatlan. Az előtér a pelenkázásra megfelel, de egy mosdóban sincs (még a sajátomban sem ) olyan feltétel, ahol akár én táplálékot fogyasszak, akár egy pici baba, aki fokozottan érzékeny a fertőzésekre.
Kérem a fentiek szíves megfontolását, jó egészséget kívánok, és ha lesz gyermeke, minden szituációban megfelelő helyszínt kívánok az etetéséhez.
Üdvözlettel:
Kaskötő Csilla
Ünnepnap volt ma, Apa meglepett minket egy ebéddel. Az alábbi levelet hazajövetelünkkor írtam:
Tisztelt Tulajdonos! Mai nap voltunk az éttermükben. Minden kitűnő volt. Az ételek, a vendéglátás, kifogástalan. Nagyon jól éreztük magunkat. Kivéve egy valamit. Egy sötét hajú, feketébe öltözött papírt bújó hölgytől érdeklődtem, hol tudom megszoptatni a kisbabám. Ő a wc-t ajánlotta. Én kijelentettem, hogy a wc-ben nem fogok szoptatni, kértem, hogy segítsen. Ő ismételten a wc-t ajánlotta, mint csendes, nyugodt hely. Én ismételten elutasítottam. Ő erre idegesen, mindenképp meg akart győzni, mondván, hogy ott van a pelenkázó is. Immáron ingerülten közöltem vele, hogy márpedig a wc-ben nem fogok kisbabát etetni. Csak jólneveltségem tartott vissza, hogy ne kiabáljak hangosan: “Ön szokott a wc-ben étkezni? Nyugodt hely! Akkor a pici baba miért enne a szar szagban?!?”, de nem tettem. Kategorikusan követeltem, a segítségét. Ő egy pincérhez fordult, aki nagyon kedvesen egy 50 nm-es nyugodt és csendes különterembe irányított, ahol valóban meg tudtam szoptatni a csecsemőmet, többször is. Egy fiatalember, aki az ajtónál segédkezett még aggódva meg is jegyezte, lehet, kicsit hűvös lesz a kisbabának.
Kérem! Gondoljanak a kismamákra és világosítsa fel a személyzetet, hogy a kisbaba is ember. Nem szeret wc-n enni!
Köszönöm!
Anya nem “kakával gurigázik” ám! (Imádott exfőnököm mondása babásítva.) Ha játék, csak teljes erőbedobással! Égjen a zsír! 😀
