Kisfiunk
Petike ma 5 hónapos
Boldog hófordulót kívánok, és imádlak: Anya.
Kis esti idill
Kiegyenlítés
Nos jól világba dicsértem szerelmetes lányom, aki ezt délutáni rettenettel hálálta meg… 😀
Hogy finoman írjam: atomra szívatott.
Kezdődött ott, hogy minden áron játszani akart velem, de én szopiztattam.. türelmét kértem, leraktam a kisfiút és krumplinyomdát faragtam, festéket kevertem, nagyon lelkes lányomnak. Mikor mindent összekészítettem, nyomott kettőt, tapicskolt egyet, aztán sikítógörcsöt kapott, hogy koszos a keze, aztán megmostuk, aztán kiborult, hogy festékes lett a ruhája, át kellett öltöztetni, aztán bekapcsolta a tv-t…. és ez így folytatódott.
Felálltam mellőle, mert nem akartam tv-t nézni és a kisbaba is sírt, kimentem a konyhába, kiabált: “Te elhagytál, itt hagytál, gyere velem játszani.” Mikor mindent eldobva mentem játszani, bekapcsolta a tv-t. És így tovább. Közben Petike tombolt, mert csak leraktam “játsszál fiam, a kislányommal is kell foglalkoznom…”…
Kb. 5 óra volt, mikor már kiborulva tomboltam a folyamatot erőlködéstől. Apa persze dolgozott. Aztán 6-kor összenyalábolta az ordító kis csapatot és kiragadott minket szorult helyzetünkből. Bár Gréta elhatározta, hogy a nap maradékában nem fogad szót…
Szerencsére az este nagy röhögéssel telt, de nem aludtak el a srácok negyed 11-ig… mi pedig a végünket jártuk…
Az én csodálatos segítségem, Gréta.
Ma csodálatos segítségem volt ismét, Gréta. Miután segített kipakolni a mosogatógépet, teljesen magától a helyükre tette az evőeszközöket. A széken állva rendezte a fiókba,- míg én a fostos kisbabával voltam elfoglalva,- majd az üres kosarat visszarakta a gépbe, mire visszaértem a konyhába. Még arra volt figyelme, hogy ami koszosan maradt, azt ne rakja be.
Ezek után kiszedte a mosógépet, – félig, mert addig éri el,- a ruhákat gondosan kirázogatta. Álltam mellette, vigyáztam rá persze, nehogy leessen a fellépőről.
Ebédre túrós derelyét akartam csinálni, de megvétózta és túrófánkot kért, amit becsülettel ki is kevert. De előtte minta-kuktaként keverte a rántást, – persze hidegen 😀 – törte a tojást, verte fel, mert tojásleves volt a kívánalma.
Alaposan, és szépen dolgozott. Mindent hibátlanul, minimális irányítással elkészített. Én egyik ámulatból a másikba estem. De mindeközben még arra is volt figyelme, hogy a kisfiú éppen szétdobált játékait összeszedje jövet-menet, arról nem is beszélve, hogy tökéletes rendet hagyott maga után a saját játékai között is.
A kimerítő munka végén belapátolt egy nagy tányér levest és egy emberes adag fánkot, lekvárral.
Nem térek magamhoz. Egyrészt nagyon büszke vagyok, másrészt csodálom őt. Csak 3 éves lesz a nyáron… és mondja a receptet… veszi elő a hozzávalókat… élére-elvágólag rakja a dolgokat megy, csinálja, akarja. Bár én lennék ilyen… :DDD
Gréti ma 33 hónapos
Ilyenkor jó gyerekek!
Megoldom!
– Gréti, – kértem a csajomat, miközben a kisbabát törülgettem, – hozd be légyszíves a szobából a D-vitamint! De aztán eszembe jutott, hogy nem a kis asztalon, hanem a gyógyszeres polcon van és utána szóltam. – Jaj, bocsi, a polcon van, az magas, nem kell, majd én leveszem.
– Nem baj anya, MEGOLDOM! – volt a válasz. Felkapta az újonnan vett Ikeás ülőkét, és kiment a kisszobából. 1 percen belül megjelent, kezében a Vigantollal és visszahozta az ülőkét is.
Át kell pakolnom a gyógyszereket? Barátnőm szerint ha így tudja melyik gyógyszer mire való, akkor csak a veszélyeseket kell elzárnom, de az amúgy is elérhetetlen helyen van. Legalábbis most azt gondolom, hogy elérhetetlen…
Így írunk mi… :)
