Gréti csemegézik a reggeliző asztalnál, majd hatalmasat nyög és mordul. Ránézek összevont szemöldökkel, mire ártatlan kerek szemekkel rám néz és édes kis csilingelő hangon gügyögi:
– Nem vagyok morcos, csak kakilni kell.
Beporozta
Délután hazafelé a bölcsiből:
– Nézd Anya, gyönyörűek a virágok.
– Igen és szagold meg milyen finom illatuk van.
– Jönnek a méhecskék és beporozzák. Mi lesz belőle?
– Ebből? Ebből meggy. Majd megkóstoljuk.
Este fürdés után:
– Apának nagyon más illata van. Finom. Azért, mert beporozta magát.
– Nem. Én Anyádat poroztam be.
– Anyát?!?
Röhögés…
Gréti 34 hónapos
Anyu!
Éjjel földrengés volt és én utána sokáig nem tudtam visszaaludni, végül kijöttem a konyhába a laptophoz. Egyszer csak egy kis hangocska szól:
– Anyu!
Szaladok be Grétimhez. Ha kibújok mellőle, sokszor megijed, keres. X. szeparációs szorongásos időszak…
– Itt vagyok drágám, semmi baj, itt van anyu.- De ő mozdulatlanul fekszik, alszik.
– Anyu! – hallom újra, de immáron a bébiőrön keresztül is. Petike szólt. Megáll az eszem. 🙂 Bemegyek, kiveszem a kiságyból, két kézzel kapaszkodik, ölel, fejét fúrja a nyakamba. Szuszogása lassul, megnyugszik. Nem mondta újra, pedig úgy akartam hallani. 🙂
Mi volt az ebéd?
Tegnap kérdezem Grétitől:
– Mi volt az ebéd a bölcsiben? Mit ettél?
– Nem tudom. Olyan gyorsan berohant a pocakomba, hogy nem emlékszem.
Húzós reggel
Áthaladás veszélyes
Az előszoba folyosón szoktam vasalni, ilyenkor elég szűk hely marad a vasalódeszka és a beépített szekrény között. Gréti tudja, a vasaló veszélyes, el szeretett volna menni mellette a keskeny kis ösvényen, ezért rám nézett és megkérdezte:
– Áthaladhatok?
Megzabálom a szóhasználatáért… 😀
Kalandpark
Tegnap ismét kirándulást szerveztünk a saját városunkban, és olyan helyeken jártunk, ahol még eddig soha. Feltérképeztünk egy szuper kalandparkot is, ahonnan Apa nem tudott minket elvonszolni. Azonnal rohantunk a bejárathoz, ahogy megláttuk, de sajnos Grétinek 110 cm-esnek kell lennie ahhoz, hogy menjen, én meg így nem akartam bemenni, hogy fájdítsam az amúgy is bánatos kis szívét. Csak néztük-néztük vágyakozva a bekötött, mászó embereket. Gréti már mindent kitalált, hogy bejusson. Könyörgött, sírt, szépen kért… Aztán megértette. Még kicsi. Én pedig megértettem, hogy nem szabad önző módon egyedül bemenni. Aztán maradt csak a vágyakozás. Majd Gréti előállt a mentő ötlettel:
– Tudod mit Anya? Menjünk be mindketten, majd viszel a hátadon.
Úgy elkezdtünk nevetni… DE ha egyszer 110 cm lesz… Addig meg Apa megígérte, hogy két szoptatás között egyszer vigyáz Petikére, míg én mászok…
Dobbantóan mérges!
Gréta törli fel a fürdőszobát, Apa törülközik. Gréta közben pöröl:
– Többet ne pancsolj ki, mert dobbantóan mérges leszek!
– Az mi, hogy “dobbantóan mérges? – kérdezi nevetve az apja.
– Dobbantóan mérges leszek, ami azt jelenti, hogy mérges leszek és dobbantok!
Neve: Senki
