Grétikém ahogy hazajött a bölcsiből rögtön Spongyabobot rendelt. Beült a tv elé. Én vittem a kaját, evett, meredten bámulta a képernyőt. Ahogy Petikét skerült elaltatnom, kikapcsoltam a tv-t, hogy játszunk. 5 perc után visszakapcsolta. Petike megint elszenderült, kikapcsoltam a tv-t, 5 perc játék után visszakapcsolta. Mérges lettem és csalódott, leültem angolt tanulni. Pár perc telt el, Gréti odasündörgött hozzám, átölelte a lábamat és közölte.
– Anya, én olyan szomorú vagyok.
– Miért kicsikém?
– Mert te nem foglalkozol velem.

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Gréti beszélgetés közben, egyszerűen csak foghegyről beszólt…
– Anya, te dumálsz!
– Elvégre Dumanyu. – felelte Apa, aki nagyon gonoszan vigyorgott. Én meg meglepetésemben röhögtem.
– Csapok nagyot! 😀

-Apa! – magyarázta Gréta, miközben alvás helyett épp füstölt sajtot és csemege uborkát falatozott imént a konyhában. – Anyának anyajegye van. Ha én nagy leszek, akkor itt az oldalamon nőni fog egy Gréta jegy.

Állatos kártyákat nézegettünk Grétivel, aztán odabújt hozzám és átölelt.
– Anya! Imádlak! De ez nagyon uncsi volt. Mikor megyünk Ikeába?

Állatos kártyákat nézegettünk Grétivel. Sorra nevezte meg az állatokat, közben gyakoroltuk a hozzájuk tartozó jeleket (jelbeszéd). Egyszer elakadt.
– Gréti, ez mi?
– Ez egy állat.
– De milyen állat?
– Kaskötő Csilla

Anyád, az! Ő a Kaskötő Csilla 😀 😀 😀

Tegnap este sör és virsli volt a vacsora. Persze alkoholmentes sör. Gréti, – valami megmagyarázhatatlan okból – imádja a sört. Épp ezért – és mert nagyon ritka csemege,- annyira örült, hogy egész este repdesett és csuda jó kislány volt.
Fürdés közben megjegyezte:
– Anya, ma nagyon meg kell mosni a fogam, mert csokit is ettem és sört is ittam. Ott vannak a csokimanók és a sörmanók is és rágják a fogaimat.
Meg is mostam neki. :))))

– Gréta, ha felordítod a kisbabát, te fogod elringatni! – szóltam századszorra ingerülten.
– Én nem! Én nem vagyok anyuka! – felelte flegmán és otthagyott.

Grrrrrrrrrrrrrr

– Apa, te elfoglaltad a helyem! Menj innen! – üvöltötte Gréta, amikor az apukája az óvatlanul otthagyott olvasó fotelbe, ahol Gréta olvasott, belehuppant.
– Gréta, ezt nem így kell mondani! – mondta szelíden Apa. – Légy szíves apukám, kérlek állj fel a fotelból, mert én szeretnék beleülni!
– Légy szíves Apucikám – cincogta édesdeden Gréta, – kérlek szépen állj fel a fotelból, – folytatta cukorka hangon,- mert én szeretnék beleülni. Moooooooooooooooooost!!!-ordította