Kimentünk sétálni a skacokkal. Apa felvetette:
– Együnk egy finom gyrost a sarkon!- Én lelkendeztem, mire Gréti undin megszólalt.
– Nem eszek gyrost! Nem szeretem. – Karjait összefonta és durcás arccal felnézett az égre. majd kibontakozott, és kissé szemtelen mosollyal közölte: – Krumplit eszem! Hoppá!?! – vitte fel a hangját a szó végén jelentőségteljesen.

:DDD

– Grétikém segíts pakolni! Kérlek a pelusokat a hátizsákomba pakold be! Ott van az előszobába.
– Jó, berakom szívesen a táskádba! – mondta és elindult.

– Apa! Hol van Apa cipője? Apa! Sehol sem találok neked cipőt. Minden be van zárva. – ismételgeti Gréta az előszobában, de senki nem reagál. Újra és újra elmondja.
– Nyugi, majd keresek egyet! – kiabál Apa a szobából!
– Meg van! Hát itt a cipőd! – találja meg Gréti a 45-ös pár cipőt hirtelen és látványosan az orra előtt.
– Oké! -kiabál Apa a szobából.
:DDD

Tegnap a kolléganőkkel sétáltunk a parkban. Toltuk a babakocsit, Gréti motorozott. Telt-múlt az idő, rákérdeztem Gabitól, hány óra van.
– Dél van már!
– Ajaj, már?
– Nem dél van!- Szólalt meg a hátam mögött Gréti.- Nem hallom a harangot.
– 11.58. Igazad van! – mondtam a csajesznak.
– Bimm-bamm bimm-bamm. – szólalt meg valahol a harang.

Grétivel palacsintát kevertünk. Állt mellettem a széken. Bújt. Egyre jobban bújt. Fúrta belém a kis fejét. Szuszogott. Persze ölelgettem, megpusziltam. Olyan volt mint egy kiscica, csak nem dorombolt épp. Dugta bele az arcát a karomba, simogatta. Már kezdtem sandán nézni, megszólaltam.
– Én is szeretlek kicsim. Mi van veled?
– Annyira akarom! – sóhajtotta hangosan, és közben fogta a pólómat. Ekkor jöttem rá, hogy a kedvenc Anyuka pólójában vagyok. – Leveszed nekem? Hozok neked egy másikat. – nézett rám, hatalmas szemekkel.
– Oké. – Levettem.
– Köszi! – lökte oda és a gyerek huss eltűnt a szobában, kezében a rózsaszín pólóval. Bekapcsolta a tv-t, elhelyezkedett az ágyon és hangját sem hallottam 20 percig. Bámulta a tv-t, közben morzsolgatta a pólómat. Anyuka póló mániás… Már nincs mit felvegyek, mert a legjobb darabokat lekönyörgi rólam és kisajátítja.
Ééééééééééés ami a non plus ultra. Már Petike is a pólóimat morzsikázza, úgy alszik el!

“Ne aggódj Anya! Imádlak! Minden rendben lesz.”- nyugtatott ma este Gréta, amikor idegeskedtem.

– Apa! Nézd! Ezzel játszottunk tegnap anyával. – mutat az új memória kártyájára a csajom. – De nagyon untam.

Kösziiiiiiiiiiiiiii

– Gréti, ne játssz a kajával! Vannak olyan gyerekek, akiknek nincs ennivalójuk és éhesek!
– Mert nincs pénzük! De majd hozunk nekik el a bankból.
– Ha ilyen egyszerű lenne…

A kalóz a pelenkázó mellett álló szekrényünkön van. Nagy kedvenc.

🙂

Grétával már egy jó éve rutin, hogy amíg én elszaladok zuhanyozni, ő már elkezd “olvasni” az ágyban. Már arra is igénye van, hogy nekem meséljen, amit nagyon élvezek.
Legjobban azt szereti, ha a böngészőkből mesélek neki viccesen. Az Éjszakai böngésző majd minden oldalán vannak csigák és meztelen csigák. Kitaláltam, hogy ez a “csigás könyv”. (máskor baglyos, vagy denevéres… minden nap más)
Épp a “csigás könyvből” olvasott nekem Gréta:
“- Anya ez itt egy meztelen csiga, ott pedig egy felöltözött.”