Apa ma reggel büszkén mutogatta az új drót nélküli egerét. Kinyitotta, forgatta, magyarázott, Grétivel bámultuk a lelkesedést, majd Gréti sarkon fordult és beszólt.
– Mi lányok vagyunk és mi régit használunk.

Ajvéééééééé. 😀 😀 😀

– Te öreg vagy! – közölte Gréti a nagypapájával, miközben az öltöztette.
– Igen, öreg vagyok már. – mosolygott Nagypapi.
– Öreg a kezed is.
– Jaj, ne mondj már ilyet Gréti, akkor én is öreg vagyok! – próbáltam tompítani.
– Te nem vagy öreg Anya, neked szép az arcod. – … de nem sikerült…

– Gréti, – kértem a csajomat, miközben a kisbabát törülgettem, – hozd be légyszíves a szobából a D-vitamint! De aztán eszembe jutott, hogy nem a kis asztalon, hanem a gyógyszeres polcon van és utána szóltam. – Jaj, bocsi, a polcon van, az magas, nem kell, majd én leveszem.
– Nem baj anya, MEGOLDOM! – volt a válasz. Felkapta az újonnan vett Ikeás ülőkét, és kiment a kisszobából. 1 percen belül megjelent, kezében a Vigantollal és visszahozta az ülőkét is.

Át kell pakolnom a gyógyszereket? Barátnőm szerint ha így tudja melyik gyógyszer mire való, akkor csak a veszélyeseket kell elzárnom, de az amúgy is elérhetetlen helyen van. Legalábbis most azt gondolom, hogy elérhetetlen…

 

 

 

 

 

– Szeretem a mindennapokat!
Mondta Gréti, amikor ketten a konyhaasztalnál sütit csemegéztünk.

Hatalmas ricsaj, nézek be a szobába a konyhából, a polcról leesve a játékok-tárgyak.
– Gréta! Mi történt itt?
– Omlás.
– Aha…

Épp a sarki gyrososnál ültünk, majszoltunk, amikor nagy harangozásra lettünk figyelmesek. Apa előkapta okostelefonját és közölte, felszállt a fehér füst.
– Akkor azért harangoznak itt a szomszédban az apácák 7 óra 23 perckor. – Állapította meg Apa.
– Csak úgy lobog a szoknyájuk, ahogy húzzák a harangot, vicceltem.
– Harangoznak az anyókák. – nevetett Gréta.