Épp a sarki gyrososnál ültünk, majszoltunk, amikor nagy harangozásra lettünk figyelmesek. Apa előkapta okostelefonját és közölte, felszállt a fehér füst.
– Akkor azért harangoznak itt a szomszédban az apácák 7 óra 23 perckor. – Állapította meg Apa.
– Csak úgy lobog a szoknyájuk, ahogy húzzák a harangot, vicceltem.
– Harangoznak az anyókák. – nevetett Gréta.
Ahogy anno csak ketten a párommal, most már a gyerekekkel együtt is játszunk turistásat a saját városunkban. Vasárnap felkerekedtünk és olyan “titkos útvonalakon” mentünk (Gréti imádja a titkos útvonalakat…), amerre csak turistaként jár az ember. Délelőtt átmentünk a Lánchídon, délután pedig a Városligetben motoroztunk a szemerkélő esőben. Gréti nagyon szereti a csodákat. Épp sötétedésre értünk a Hősök terére. Megálltunk és elkezdtünk varázsolni Grétivel, hogy felkapcsolódjon a díszkivilágítás. A harmadik varázsigére kigyúltak a lámpák. Ami fény a gyerek szemében ragyogott, hogy ő gyújtotta meg a reflektorokat, azért érdemes élni!
Kimentünk sétálni a skacokkal. Apa felvetette:
– Együnk egy finom gyrost a sarkon!- Én lelkendeztem, mire Gréti undin megszólalt.
– Nem eszek gyrost! Nem szeretem. – Karjait összefonta és durcás arccal felnézett az égre. majd kibontakozott, és kissé szemtelen mosollyal közölte: – Krumplit eszem! Hoppá!?! – vitte fel a hangját a szó végén jelentőségteljesen.
:DDD
Apa hozott nekünk 1-1 szál gyönyörű rózsát. Gréta magán kívül volt a gyönyörtől. Kb. 10-szer megköszönte. “Köszönöm Apa, hogy hoztál nekem egy ilyen gyönyörű rózsát!” Még most pancsi után is a rózsát nézte. Ismét megköszönte. Apa megkérdezte:
– Tudod, hogy miért kaptad ezt a rózsát? Mert ma nőnap van és te nő vagy.
– Hihihi, – nevetett Gréti, – én nem vagyok nő! – és pironkodott.
– De te nő vagy. Egy kicsi nő!
– Nem vagyok nő, én kislány vagyok!
– De a kislányok is nők csak még kicsik.
– De nem.
– Akkor úgy mondom, hogy ma azokat ünnepeljük, akiknek punójuk van.
Ekkor fejjel beleestem a röhögéstől a mosogatógépbe, amibe éppen pakoltam.
