Ma Gréti a nagyszülőknél akart aludni. Másodjára. Petikével este bújócskáztunk, amit utoljára hárman játszottunk. Játék közben Petike egyszer csak Grétit kezdte el keresni. Hívogatta. “Géti, Géti!” Többször is benézett az ágy alá, ahová Gréti utoljára bújt. Hiába magyaráztam, hogy Gréti ma Papiéknál van, egyre elkeseredettebben kereste az egész lakásban. Közben hívogatta. Alig bírtam elaltatni, kvázi összeesett a fáradtságtól. Édeseim… A szívem majd szét szakad.  Amúgy nekem is hiányzik… olyan érdekesen fáj. Gyorsan nőnek. Túl gyorsan az én anyai szívemnek. 

Az egyik szomszédunk 15 perces tűzijátékot izzított az ablakunkba, aztán átsétáltam a másik oldalra, ahol tűzijáték vetélkedő van. Imáááááááádom a tűzijátékot. Úgy bámulom, mint egy kisgyerek. (Remélem minden kiskutya a gazdája mellett csücsül.) Én ezt szeretem legjobban a szilveszterben. No és most szilvesztereztünk először együtt, hisz tavaly én a fuldokló Petike ágya mellett virrasztottam a kórházban, a párom pedig a 40 fokos lázas Grétit hűtőfürdőzte és tolta a Rectodelt.
Egészséget és boldogságot kívánok az egész családomnak és minden olvasómnak és családjának az új évre!