Túl vagyunk Gréti első fogorvos látogatásán. Fogkövet kellett leszedni, a kis fogai úgy ragyognak, mint a gyöngyök. Fogkő… azt mondja az orvos, ilyen típus… nincs mit tenni ellene.
Olyan ügyes volt! Nyikkanás nélkül hagyta az ultrahangos cuccolást. (Megjegyzem ezt nálam csak teljes érzéstelenítésben lehet kivitelezni, azaz 4-szer megyek… Engem altatni kéne, hogy teljes fogsoromat végig cincogja együltömben…)
Viszont amikor én ültem be a székbe, Petike pánikrohamot kapott, hogy a számba matatnak és rám feküdt, megvédeni. Kivinni innentől nem lehetett, zokogva üvöltött. Új időpontot kértünk nekem…
Hónap: 2014 január
Szemész
Grétivel végre – 2 hónapos előjegyzés után, – eljutottunk szemészhez, aki megállapította, hogy szerencsére minden rendben van a látásával. Ügyesen elmutogatta a táblát és beültünk az összes gépbe, ami csak volt a rendelőben. Büszke voltam rá, milyen ügyesen közreműködik, bátran, mosolyogva válaszolgat.
Természetesen a játszótéren Gréti is megvizsgálta az én szemem:
Grétivel kukacos sütit gyártottunk.
Hétfő volt, összebújós volt, nem volt kedvünk oviba menni. Fagyit csináltunk és kukacos sütit.
Petike 15 hónapos
Édes kis babám, hogy rohan az idő.
Ebben a hónapban 7 fog növesztésével van elfoglalva, amiből 3 már kint van. Két hátsó, alsó őrlő és alul a bal 2. Még felül a két hátsó őrlő majd szétszakad és az 5-6. Emiatt a hónap fő programja a cicizés a nyálzás és az üvöltés.
Mindemellett azért belefértek a következő tudások:
2 hete biztosan elindult, hosszabb távokat tesz meg. Igaz elesik, de napról napra biztosabban jár, teljes talpon. Kicsit, mint aki részeg. Olyan aranyos, hogy aki látja, bámulja. Szépen mászik felfelé mászókán, lépcsőn.
Nagyon mondja már. Az “anya gyere”, ami 8 hónapos kora óta szlogenje, napról napra bővül. De vannak csak cumis szavai is, amiknek az alakja felismerhető, de cumis-torkos recsegéssel adja elő. Pl. “Tetté”
Mondja szépen is ám, hogy “kérek”, “cici”.
A babajelbeszéd most már nagyon megy, egyre többet mutat. Bácsi, bogár, sapka, alma, madár, autó, repülő, kukac. De a kedvence az autó és a repülő.
A könyveket imádja. Pakolja le, nyitja ki, olvas. Kedvenc képei a katica, labda, pillangó, ezeket mindenhol kiszúrja.
A boci “bú”, a cica “máu”, a kutya “há-há”, a liba “gá-gá” a kacsa “há-há”, a varjú is “á-á”. A béka “krrrrr” recseg -ropog brekeg nevet intenzíven. 🙂 A virág is “há-há”, mert hapci virág. 🙂
Grétivel nagy haverok. Imádnak együtt bujkálni, bújócskázni. Legjobb hely a függöny mögött, kiságy alatt van. Oda kell menni és megtalálni őket. 100-szor egymás után.
Legjobb dolog meztelenkedni. Lekerül a ruha, elszabadul a pokol. Megy a nagy rohangálás- ágyon dűlöngélés.
A pasi biztosan énekes lesz. Állandóan énekel. Igyekszik utánozni. A “hinta-palinta régi Duna” és “hinta-palinta hintázik a” a kedvenc, azon kívül a “katicabogárka” a “csigabigatoldki” ezeket énekli felismerhetően, persze nem tisztán.
A bogyó-, és kőgyűjtés az nagyon izgalmas, órákig tudná csinálni és a féltett bogyókat, vagy köveket elejteni tragédia.
Az itthoni legjobb játék a főzés. Minden edényben főz, amit mg kell kóstolni. A főzős játék kint és a kádban is nyerő.
Pisi kérdés…
– Jaj! Belepisilek a kádba! – kiabál a 3 éves Gréti, nem sokkal azután, hogy beletettem őket a vízbe.
– Ne merd megtenni, mert jaj! – szólok rá.
– Már jön is nézd! – mutatja az egyre pisisebb vizet. Nem vagyok formában. Este van, fáradt vagyok, egyedül vagyok a gyerekekkel… ez meg itt… sárgállik össze-vissza. Nagyon mérges vagyok. Káromkodok, morgok, leeresztem a vizet, újat töltök. Persze a vízcsobogástól “Peti a bátor” sírógörcsöt kap, ki akar menekülni, áll, üvölt.
Megnyugszik a helyzet és elmagyarázom, legközelebb szóljon.
Szól is másnap, ordít!
– Anya, bepisileeek! – Futok. Kikapom, ráültetem a bilire. Pisil. Minden úszik a vízben, ahogy lecsöpögött a gyerekről.
Feltörlök, visszateszem Grétát a fürdőbe.
-Anya, hideg a víz! – Nem olyan hideg, de célzásnak veszem, megunták a játékot, fürdetek…
Szépen felöltöztetem Petikét (1 éves), aztán kiveszem Grétát is a vízből. Nagyon nehezen lehet vele bírni. Már fáradt, nem túl együttműködő. Egyszer csak hallom. “Kloff-kloff”… a folyosóról. “Jaj, Petike a fürdőjátékokkal játszik. Vizes lesz.” -gondolom. Megint csattog a műanyag a kövön, ismerős a hang, de Grétával vagyok elfoglalva. Milyen szerencse, hogy Petike addig csendben eljátszik.
Csendben eljátszik…. “Kaff-kaff”…. Ismerős műanyag hang a kövön.
“Gyere már ide Gréti, vedd a pizsid, ne ugrálj az ágyon!”
Petike nagyon csendben van, minek van ilyen hangja? “Gréti, az anyád szemit, most már mérges leszek!”- zsörtölődöm.
“Kaff-kaff!” – hallom az előszobából újra.
A bilineeeeeeeeeeeeeeeeek! A bilinek van ilyen hangja, ahogy nyitódik-csukódik a teteje… nem öntöttem ki a pisiiiiit…. Ááááááááááááááááááááááá! Petiiiiiiiiiii!
Petike csendben felnyitotta a bili tetejét, telepakolta a pisit fürdőjátékokkal, visszacsukta. Kivette a játékokat, megcsócsálta, visszarakta. Ez volt az az ismerős hang. A bili tetejének csattogása. Tetőtől-talpig pisis volt. Itt van az a pont, amiben nem gondolunk bele! Nem hányjuk le a gyereket! Fürdetés, új szerkó. Hosszú ez az este…
Kérek
Ülünk a vonaton, (Néha poénból vonatozunk, a KÖKI-ből a Nyugatiba és vissza, a gyerekek imádják.) Gréta vizet kér.
– Te is kérsz Petike? -kérdem tőle.
Kiveszi a cumiját a szájából és hangosan közli:
– KÉREK! – Meglepődve nézünk, kap vizet. Jóízűen iszik.
Hazafelé az autóban vettünk nekik sült krumplit. Petike előre kiabál:
– Kérek!
Ez már nem véletlen.
Este lefekszünk.
– Brrrrrrrrr. – mondja Peti, és elkezdi letépni rólam a hálóinget.
– Kérsz cicit? – kérdem. – Mondd, hogy cicit kérek!
– Brrrrrrrrr. – üvöltötte Peti és hatalmasat ránt a hálóingemen.
– Reccs. – mondta a hálóing.
Hétvégi kis költségvetésű programok
Múlt hét végén rövid kirándulás kisbarátokkal, alma és szendvicseszegetéssel:
Ma Capa, bulátával. 😀 😀 😀 A kiállítás féláras ha gyerekkel mész. Nem tudtuk, az ingyenes programra mentünk eredetileg, de nagyon örültünk!
Petike jelelve (is) olvas
Tegnap este Gréti elutasította a meseolvasást. Peti odament a polchoz, levett egy nagy könyvet és cipelte-cibálta be az ágyba. Kinyitotta és nagy lelkesedéssel mesélt belőle. Ő lapozott és ő mesélt. Ahol csigát látott, “csiga-biga told ki”-hoz hasonlót énekelt. A vonatra mondta, hogy “si-si ” és mutatta a babajelbeszédes jelét. Az órát meglátva mondta, hogy “tikk-takk”, elkezdett ülve jobbra-balra dülöngélni és várta, hogy énekeljem a “jár a toronyórát”. A kutyákat heves kézjellel és “áu-áu”-val üdvözölte, míg a boci “bú” volt. Jaj, de imádom ezt a kort.
Ja és ráadásul tegnap hangos “szia”-val köszöntötte egy kis társát a játszón, délután pedig épített egy három emeletes tornyot és közölte “kész”. Ezt az életkort kicsit húznám még… Mindegy milyen kemény a fogzás és szeparációs szorongás miatt…
Reggel is olvasással kezdtek:
Fárasztó dolog a múzeumozás
A múzeumozás nagyon kimerítő, főleg ha sokat lehet szaladgálni. Ma a Capa kiállítást néztük meg. 
Tavasz az ablakunkban
A gyerekek nagy örömére vettünk pár cserép virághagymát, amiből aztán egy hét múlva ilyen szép virágok lettek. Én itt az ablaknál szoktam csücsülni, Petike közben az ablakban áll, én egyik kezemmel erősen fogom. Tegnap belemerültem egy cikkbe, amit Peti zavart meg. “Tetté, tetté!” Nem reagáltam így újra mondta: “Tetté!Tetté!”. Mit akar adni nekem ez a gyerek? Odafordulok és majd megpukkadtam a röhögéstől. Az egyik cserép virágot megragadta a grabancánál fogva és úgy nyújtotta nekem. A cserép lógott a levegőben. 😀
