Mert miért gondolom, hogy el tudunk utazni és jól tudjuk érezni magunkat, amikor Apa szabit vett ki?

Apa szülinapját és Húsvétot ünnepelni érkeztünk le a nagyszülőkhöz Balatonra, de már az indulás is bizonytalan volt mert Apa rosszul lett. Lázas volt, ment a hasa. Anyósék bátorítottak, nagyon vártak, le is mentünk. A meghitt szülinapi köszöntés után gyors zuhany és ágyba bújás volt, majd Gréti teleokádta az ágyat. Aztán ez reggel 6-ig 10-20 percenként folytatódott… Reggel hazamenetelt fújtam, mert az éjszaka közepén Peti is belázasodott. De a pakolás lassan ment ráadásul a gyerekek bealudtak, és jöttek a Húsvéti ünnepet ünneplő családtagok is. Na ekkor kezdtem én hányni… Persze Apa pakolt össze mindent és ahogy 20 éve már egyszer megéltem, hazáig hánytam majd minden pihenőnél… Csak akkor 16 óra alatt Rovinjból cibált haza az akkori kedvesem… Most szerencse közelebb voltunk, mert bár Gréti aludt, Pöti végigordította az utat.

Kedden felhívtam doktornénit!
“- Fosunk-hányunk lázasak vagyunk.
– Maguk is? Nyugodjon meg, mindenki fosik Csilla most, mindenki a környéken. Hánynak is? Az nem rota! Nem fülgyulladás Csilla?
– Én is hányok és nem fáj a fülem. A kicsi viszont csak taknyos és lázas, semmi más.
– Akkor ő a fülgyulladásos. Itassa a gyerekeket. Én most keringelek mint a gólya… madár, nem tudok kiszállni az autóból, mert szétázok, hajrá, majd beszéljünk holnap.
– Oké, visz hall.”

A mi dokinénink szerint ha nem rota, akkor fülgyulladás.

Nos ez van. Szerencsére már szerdára mindenki jobban lett. 🙂

“Csodálatos családom van, imádom az életemet, nincs okom panaszra.”
Jól hangzik és mindent összevetve így is van, DE!
– Boldogan adtam életet a gyerekeimnek – de ettől még majdnem belehaltam, sokat szenvedtem. Fájdalmaim voltak és nagyon féltem.
– Nagy lelkesedéssel szoptatom a gyerekeimet, összesen több, mint 3 éve, – de ettől még fáj. Fájt az elején, majd megszakadtam, fáj, amióta fogat növesztett a gyerek és utálom, hogy közben imádja a bőröm vakargatni.
– Melegséggel a szívemben alszom az oldalamon a két gyönyörűségemmel, imádom, hogy hozzám bújnak,- de gyűlölök éjszaka 5-ször ébredni, szédelgek a fáradtságtól és gyilkos gondolataim vannak, amikor cumit keresgélek a sötétben, vagy a legszebb álmomban valaki fejbe rúg.
– Rajzolok, festek, vágok, csodálattal nézem, ahogy a gyerekeim csinálják és élvezik, – de ettől még nem szeretek kreatívkodni. A falhoz vágnám néha a ragasztót, annyira nincs türelmem hozzá.
– Teljes színészi odaadással mesélem az 5. mesét, este 10-kor a két virító csimotának – de legszívesebben valami jó vicces filmet is megnéznék egy pohár borral a kezemben, kettesben a párommal.
– Imádok együtt lenni a gyerekeimmel, játszóterezni, gyerekprogramozni, – de azért szívesen elmennék táncolni, bulizni, koncertre.
– Rajongok a családi programokért, – de akkor is néha szükségem lenne a magányra és még nagyobb szükségem lenne a párommal kettesben töltött időre.
– Büszke vagyok a páromra, hogy megteremti nekünk a békés-biztonságos létet, – de rettegek, hogy betegre hajtja magát, amikor hajnalban beesik az ágyba azon imádkozom, hogy csak egészséges legyen!
– Anyatigrisként ragaszkodom a gyerekeimhez, imádom, hogy olyan országban élünk, ahol elméletileg elfogadott, hogy az ember 3 évet otthon lehessen a gyerekével, – de kétségbeejtőnek találom, hogy nem tudom nagy biztonsággal másra hagyni néha a srácokat pár órára, mert sem anyagi sem más jól bejáratott intézményi lehetőségem nincs rá. (Összeteszem a két kezem, ha felveszik a gyereket a bölcsibe).
– Nagy rutinnal kezelem a betegségeket, ami az óvodából hazaömlik, – de elkeserítőnek tartom, hogy mások betegen viszik be a gyereküket, mert nincs más választásuk és én szívok, meg az egész családom miattuk.
– Örülök, hogy a doktornő megbízik a betegellátásomban, – de nem erre szerződtem. Nem ez a mesterségem. Senki nem segít sem engem sem másokat semmilyen képzéssel, hogy hogyan kell a kis beteg gyermekeket kezelni. Egyedül bújjuk anyák az internetet kétségbeesve.
– És ha már itt tartunk, a legjobb tudásom szerint nevelem a srácokat, – de senki nem tanítja a szülőket és próbálja felkészíteni a rájuk váró feladatra. Nincs alkalmassági vizsga. Az idiótának is lehet gyereke, találkozol is vele minden nap. Bezzeg, ha örökbe fogadnál, a bugyidba is beletúrnak… És bizony én is viselkedem idiótán, anyához méltatlanul néha… nem vagyok büszke rá és nem tudom visszaforgatni az órát, hogy meg nem csináltá tegyem.
– Könnyes szemmel nézem az anyaságról szóló megható reklámokat, – de ettől nem érzem magam jobban megbecsülve és kevésbé kimerülve.
– Jólesik, hogy mások is megosztják velem és mindenkivel, hogy nem könnyű, – de attól, hogy másnak is nehéz, vagy nehezebb, nekem nem lesz könnyebb.
Én ugyanaz a lány vagyok, mint 10 éve, csak immáron sokkal boldogabb. Csodálatos, hogy a hátam mögött szuszog épp a családom imádom őket. De irigy vagyok, én is aludnék, csak nem tudok már visszaaludni, mert fel kellett ébrednem cumit keresni… 😉
Kaskötő Csilla

Mi tagadás, olvashatatlan az írásom, illetve csak én tudom elolvasni. Tetéztem ezt ma azzal, hogy egy alig fogó tollal véstem fel Apának a gyógyszerek nevét, amiktől az enyhülést remélem.

– Vá’já’, adj egy másik tollat, mert különben cirmogni fogsz, ha nem tudod elolvasni a listát.
– Tényleg olvashatatlan az írásod! – mondta Apa, – Látszik, hogy orvosnak készültél. – néz rám…
– Aha!
– De csak a ronda írás maradt meg belőle.
– Aha. Figyu? Te tényleg az én dumámmal standupolsz itt a konyha közepén? – vontam össze játékosan a szemöldököm.
– Igen. Legalább erre nem mondod az, hogy sz@r a humorom. Vagy lehet, hogy erre is azt mondod? – nevet Apa.
– Sz@r. Lopott duma! – nevettem én is.

Ha nem szólnak be a gyerekek, megoldjuk mi magunk. 😀 😀 😀