Gréti ma megint rosszul volt délelőtt. Pont sétálni indultunk, amikor beterítette a lépcsőházat. Hiába. A nagy mandula ingerli a torkot. De azóta már megint jól van, nem bír megülni a sejhaján!
– Anya! Menjünk ugrálóházba!
– Gréti, betegen oda biztos nem megyünk.
– Anya!
– Tessék.
– Akkor menjünk beteg ugráló házba, ahol csak beteg gyerekek vannak! Anya! Bölcsibe nem mehetek, mert beteg vagyok, de beteg ugrálóházba mehetek.

– Kicsikém! Petikét altatom, addig el tudod foglalni magad a pancsiban csöndben? – kérdeztem csöppnyi vízben játszadozó csemetém.
– Igen Anyu! – jött a válasz. És tényleg. Halk csobogást, lubickolást hallottam. Nyikkanás nélkül. Békésen szoptattam a kisfiam és az okos nagylányom járt a fejemben. Büszkeségtől dagadt a mellkasom, hogy mennyire nagy és okos már Gréti, hogy hogy segít nekem, hogy békében el tudom altatni a picit. Nagy nehezen elszuszogott a csemete, egy cumit berejtettem a kis szájába, kapott egy büdi anyapólót, belefúrta a kis fejét Petike, betakargattam, bekapcsoltam a légzésfigyelőt, adtam egy nagy puszit a fejére. Kiléptem a kisszobából, benéztem a fürdőszoba nyitott ajtaján…
Gréti elmélyülten kenegette az új lila tusfürdőmet, végestelen végig a kád szélén vastagon. Ujjával rajzolt a lecsorgó habos lila trutyin. Amikor meglátott, akkor büszkén mutatta:
– Nézd Anya! Ezt a gyönyörűt neked festettem!- A pici víz síkos-zavaros-habos volt a rengeteg kifolyatott tusfürdőtől… Nem kapott ki. Ilyenkor örülök, hogy spórolós csaj vagyok. Olcsó, de finom illatú tusfürdőt használok. 🙂 A fürdővízből még felmostam az egész lakást is. Gyönyörűen ragyog és jó illatú. Azóta röhögök…

Ma délutánra a rosszaság és az unalom elemi erővel tombolt már Grétin, ezért gyógyultnak nyilvánítottam és a parkba vettük utunkat, biciklivel. Fáradhatatlan volt a csaj. Nagyot játszott a játszótéren, ügyesen mozgott, Petike nagyokat nevetett rajta, szóval szuperül éreztük magunkat. Csak hát indulni kellett este haza, amit egy messze zengő hisztivel fogadott. Nem is volt hajlandó biciklire ülni. Cipeltem a bicit, toltam a babakocsit. Bandukoltunk hazafelé, amíg meg nem láttuk Atát cangán és anyukáját Erzsit. Gréti azonnal felpattant a járgányára és viharos gyorsasággal elszáguldottak Atával, győztünk utánuk aprózni Erzsivel. De hamar búcsúznunk kellett, mert másfelé vezetett az utunk. Gréti elköszönt, majd felnézett Erzsire:
– Köszönöm, hogy felgyorsítottál engem.
– Nagyon szívesen! – nevetett Erzsi.
Szépen hazakerekezett. 🙂

Szegény Grétikémet az antibiotikum jól meghajtotta.
Az eredményt megvizsgálta, tűnődött, majd 5 perc molyolás után megkérdezte:
– Anya, ez folyadék kaki volt?

Itt ülnek a kölkök az ölemben a gép előtt. Épp nézzük, jön-e vihar. Petike bontja az asztalt, Gréta fegyelmezi.
– Anya, Petike szétszedi a dobozt, én pedig belepukiztam az öledbe…

Gréti riszálja a meztelen popóját fürdés után, amikor apja már törölné, öltöztetné.
– Nézd Apa, kilóg a fenekem!
– Honnan?
– A seggemből!
– Tudsz még ilyen csúnyát mondani? Most sorold fel, aztán meg ne halljam többet! – dorgálta meg Apa Grétit.
– Fikusz Kukisz! Fortisszima Fingusz! – (Brian élete) kiabálta nevetve Gréti. Apa jelentőségteljesen ráncolta a homlokát…

(Mennyire jó azért ez a gyógyszer, hogy amíg hat, a gyerek egészségesnek érzi magát…)

Gréti locsolgat a kádban, egy játék lóba töltöget.
Azt mondja:
“Nézd! Kifolyik a lábán! Így megy ez…”

Apja vetkőzteti Grétit a mosógép tetején. Egyszer csak a gyerek lehajol és rámutat a gombokra:
– Vesszek meg mi van oda írva!

Miiiiiiiii? Én ilyet sosem mondtam… hihihihihi

A születésnapomon azt az ajándékot kértem Apától, hogy vacsora helyett együtt mennyünk olyan helyre, ahol a gyerekek jól érzik magukat. Én akkor érzem jól magam, ha ők jól vannak. Egy puccos étteremben csak viselkedni kell, az nem buli. Így kimentünk a parkba az utazó vidámparkba és igyekeztük a vacsora árát beletölteni a dodzsembe. Nagyon jól szórakoztunk. Viszont mint minden bulinak ennek is vége volt, amit Gréti óriási hisztivel “jutalmazott”. Rászóltam:
– Kislányom! Eddig olyan jól éreztük magunkat. Ma van a születésnapom, kérlek ne rontsd el!
Nagyon megszeppent és elszégyellte magát. Hüppögve motyogott az orra alá:
– Bocsi Anyu! Bocsi, hogy elrontom a születésnapod. Én csak azon imádkozom, hogy nekem is legyen szülinapom!

Heh??? Azon mit csinál?!? (mi nem vagyunk gyakorló vallásos család…)

Mentünk hazafelé, Gréti nagyon kínlódott a hátsó ülésen, hogy ő éhes. Mondtam neki, pár perc és hazaérünk, most már bírja ki addig, de nem. Rákezdett a nyavalygásra.
– Anya! Éhes vagyok!
– Máris otthon vagyunk.
– De Anyaaaaa! Nagyon éhen haltam már!