Ronda

Egy szuper játszótérre vitt minket ma Apa. Gréti nagyon élvezte és ismét meglepett, mennyire ügyesen mozog és mennyire bátor. Még nincs 3, de a legnagyobbaknak való játékon is ügyesen közlekedett egyedül. Csak a kötélpályánál a felülésnél kellett segítenem.

Ügyesen egyensúlyozgatott a függőhídon, amikor szembe jött egy arcfestett kisfiú, dalmata pöttyökkel.

Az én lányom ránézett és azt mondta:
– De ronda vagy!
A kisfiú meglepett képet vágott. Én majdnem ott maradtam a röhögéstől, de igyekeztem megmagyarázni, hogy nem ronda, csak kiskutyának van festve, és pár kedves szót mondtam a döbbent kisfiúnak. Megdicsértem, milyen édes dalmata.
– Dalmata kutyus Grétikém, nem csúnya.
– Deeeeeeeeeee! Ronda. – bizonygatta Gréta


Bevállalta

– Anyu! Babu elkísérhet minket a bölcsibe?
– Ha Apa bevállalja, igen.
– Már bevállalta.
– Akkor oké.


Nem vagyok morcos

Gréti csemegézik a reggeliző asztalnál, majd hatalmasat nyög és mordul. Ránézek összevont szemöldökkel, mire ártatlan kerek szemekkel rám néz és édes kis csilingelő hangon gügyögi:
– Nem vagyok morcos, csak kakilni kell.


Beporozta

Délután hazafelé a bölcsiből:
– Nézd Anya, gyönyörűek a virágok.
– Igen és szagold meg milyen finom illatuk van.
– Jönnek a méhecskék és beporozzák. Mi lesz belőle?
– Ebből? Ebből meggy. Majd megkóstoljuk.

Este fürdés után:
– Apának nagyon más illata van. Finom. Azért, mert beporozta magát.
– Nem. Én Anyádat poroztam be.
– Anyát?!?

Röhögés…


Mi volt az ebéd?

Tegnap kérdezem Grétitől:
– Mi volt az ebéd a bölcsiben? Mit ettél?
– Nem tudom. Olyan gyorsan berohant a pocakomba, hogy nem emlékszem.


Áthaladás veszélyes

Az előszoba folyosón szoktam vasalni, ilyenkor elég szűk hely marad a vasalódeszka és a beépített szekrény között. Gréti tudja, a vasaló veszélyes, el szeretett volna menni mellette a keskeny kis ösvényen, ezért rám nézett és megkérdezte:
– Áthaladhatok?

Megzabálom a szóhasználatáért… 😀


Kalandpark


Tegnap ismét kirándulást szerveztünk a saját városunkban, és olyan helyeken jártunk, ahol még eddig soha. Feltérképeztünk egy szuper kalandparkot is, ahonnan Apa nem tudott minket elvonszolni. Azonnal rohantunk a bejárathoz, ahogy megláttuk, de sajnos Grétinek 110 cm-esnek kell lennie ahhoz, hogy menjen, én meg így nem akartam bemenni, hogy fájdítsam az amúgy is bánatos kis szívét. Csak néztük-néztük vágyakozva a bekötött, mászó embereket. Gréti már mindent kitalált, hogy bejusson. Könyörgött, sírt, szépen kért… Aztán megértette. Még kicsi. Én pedig megértettem, hogy nem szabad önző módon egyedül bemenni. Aztán maradt csak a vágyakozás. Majd Gréti előállt a mentő ötlettel:
– Tudod mit Anya? Menjünk be mindketten, majd viszel a hátadon.

Úgy elkezdtünk nevetni… DE ha egyszer 110 cm lesz… Addig meg Apa megígérte, hogy két szoptatás között egyszer vigyáz Petikére, míg én mászok…


Dobbantóan mérges!

Gréta törli fel a fürdőszobát, Apa törülközik. Gréta közben pöröl:
– Többet ne pancsolj ki, mert dobbantóan mérges leszek!
– Az mi, hogy “dobbantóan mérges? – kérdezi nevetve az apja.
– Dobbantóan mérges leszek, ami azt jelenti, hogy mérges leszek és dobbantok!


Neve: Senki


Első kaki a wc-be

Ez a nap is eljött. Kisasszony végre hajlandó volt megpróbálni wc-be kakilni. Hosszú koncentráció után “megálmodott” 3 nyúlbogyóját jól megbámulta, majd visszaült a wc-re és közölte:
“Várni kell! Több is jön hozzá. Ilyen óóóriási nagy, amit valaha is láttam.”

Biztos, csak nem ma… Pedig elég hosszan vártunk. :))))