Húsvét. Anyám elmondta, milyen gyerekkori rossz élmény okozta, hogy ő utálja a húsvétot. Nekem meg emiatt volt 21 rossz gyerekkori élményem, mégsem utálom a húsvétot.
SENKIT (a pszichológusodon kívül 😀 ) nem érdekel, milyen volt a gyerekkorod. Az a lényeg, hogy felnőtt vagy és TE döntöd el, hogyan töltöd a mindennapjaid. Kivel élsz, mit teszel, ünnepelsz vagy sem, élvezed az életet vagy sem. Ha rosszul élsz, akkor ne kotorj vissza és keress bűnbakot. Minden szülő, az enyém és tied is megpróbált a legjobb lenni. (Persze van akinek nem azt őszintén sajnálom.) Ha jobban csinálod, a gyerekednek is jobb lesz. Ha szülő vagy, akkor már felelősség is terhel, hogy MIT ADSZ ÁT!
Legyenek szép napjaitok és ha nem megy, kérjetek segítséget. “Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk.” -mondta egyszer nekem egy nagyon okos ember.
Kategória: Hétköznapok
Anyja lánya
Na, kész! Gréti anyja lánya. Úgy megnevettettem, hogy bepisilt.
El kellett kapnom, hogy bemenjen a pancsiba. Lerángattam róla a ruhát, nagyon nevetett, de tiltakozott, hogy betegyem a kádba. Elkaptam és – úgy is hajmosás kell! – felkiáltással elkezdtem a a haját beletunkolni a pancsiba. Erre érzem, hogy a ruhám végig melegszik. Úgy nevetett, hogy fejen állva, ahogy fogtam, hogy mint egy szökőkút felfele végigpisilt. Egy fél percig erősen tartottuk egymást, mert sikítoztunk a nevetéstől, nehogy fejjel beleejtsem a kádba. Aztán hívtuk is Apát, hogy ő még ilyet nem látott. 😀 😀 😀
Gréti feje találkozott a küszöbbel
Olyan gyönyörű az idő. Épp alkalmas egy húsvéti Heim Pál látogatásra egy szép hímestojásnyi fejpúppal. Csesszemeg.
Itthon. Gréti feje találkozott a küszöbbel. Gyorsan túl voltunk a vizsgálaton-röntgenen egy fél órán belül… majd 2 órát vártunk még, mert az eredmény kétes volt, a sebész konzultációt kért. Aztán felküldtek az ultrahangra, ott is várakoztunk, végül egy agyonhajszolt, de elképesztően jófej doktornő végre kimondta: Nincs koponyatörés. De addig szegény gyerek nem ihatott, nem ehetett…. Azóta már mindenki kapott egy óriási fagyit. Ez volt az ebéd. Most iparkodok valamivel.
Hurrá
Bolond nap
Ma egy igazi BOLOND nap van.
Gréti 1 órát sikítozott és fetrengett pocakfájással. Én megnyomogattam, semmi nem utalt vakbélgyulladásra, nem a gyomra fájt, reménykedtem óriási puki, vártam. Láza nem volt, semmi nem volt. Csak ordibált… Na, már kezdtem beidegesedni, felhívtam dokinénit, rendelt, felöltöztettem a gyerekeket, hívtam Apát, aki próbált az esti rettenetben hazavergődni.
Mire beléptünk az orvosi rendelőbe a lánynak kutya baja nem volt. (de már akkor sem amikor a kocsiba beültünk… de akkor még rájátszott…)
A doktornéni megvizsgálta, kaptak matricát, Apa is megérkezett idegesen és jöhettünk haza. Elment egy pár óra aggódással, szerencsére és azt remélem tényleg EGY ÓRIÁSI BOLONDOS PUKI VOLT CSAK!!!
Amarettós amorózó Armandó
Tegnapi poén:
Pénteken bevásároltunk. Tudjátok, én vagyok az, aki a nagyáruházban is minden eladóval jóban van… épp Zsuzsa nénivel váltottunk futólag pár szót, jelezte, kilóg a bele a roham miatt, nyomogatta bele a kezembe a cukorkákat a gyerekeknek. Egy nagyon helyes, magas fiú állította meg Zsuzsikát, valami Amaretto kekszet keresett. Zöldséges Zsuzsika tanácstalanul nézett rám. Amarettó, az csokiban még megvan, de kekszben? Próbáltam én is segíteni gondolkodni, de végül abban maradtunk, a békesség kedvéért jobb, ha felhívja a barátnőjét és pontosítanak. A gyerekeket toltuk ki, a srác ott állt a sorban.
– Megvan a keksz? – kérdeztem.
– Nincs. -mosolygott
Tegnap ülünk az autóban, nézem az ott felejtett telefonomon két ismeretlen hívás, ugyanarról a számról.
Felhívom, egy fiú veszi fel. A kekszes fiú!
– Szia, csak annyit mondok, én vagyok a kekszes fiú és kinyomoztam a számod.
A fejemen a MIVAN??? kifejezés ül.
Pörgetem a dolgokat.
Túl helyes, (nem túl helyes, annyira helyes, mint egy festmény), túl fiatal, túl magas. Én túl öreg, túl gyerekes, túl foglalt vagyok, ami látszott. Ezt a kört gyorsan lefutottam.
Beteg! Jaj szegény. Ilyen helyes és mentális zavara van. Csak nem.
Neeeeeeeeeeem. Ki tudja a telefonszámom? Közös ismerős. Közös ismerős. Áruld már el!!!!
De a fiú titokzatos. Rejtvényeket mond. Apa közben úgy vezet, mint a csiga. Nem olyan lassan. A szemei kocsányon a szélvédőn.
– Ki vagy?
– Csak annyit mondok, nemrég született kisbabám, egyszer már beszéltünk FB-on és Armandónak hívnak.
– Jó ég! Te vagy a fotósom Gabi párja! Úristen! De kicsi a világ!
– Igen. Tudtam, hogy ismerlek, de egy egész napomba került, míg leesett hol láttalak. Nagyon idegesítő volt. A retusált profilképeden, amit Gabi csinált.
– A fotó NEM retusált. Én nézek ki most rettenetesen, mert beteg vagyok. 😀
Mekkora poén!
Megcsinálta a napom, nagyon nevettem. Szeretettel puszilom Gabit és egész családját!
Életveszélyesen szép
Ma a Városligetben ÉLETVESZÉLYES dolog történt. Rippel Ferit fotózták. Életveszélyesen jól nézett ki. Ilyen test nincs is. Még neki sem volt soha. Apa nevetett is rajtam. Mondtam azonnal élesszen újra. Mármint Apa. Nem Rippel Feri. Abba belehalnék. 😀
De aztán továbbvihogtunk, mert mondtam Apának: Nincsenek véletlenek. Amikor tandem ejtőernyőztem, akkor is ott volt, utánam ugrottak és tőlem kérdezte milyen volt. (Konkrétan azt kérdezte, jobb-e mint a szex, mire én azt válaszoltam, szex gyakrabban van.) És most is összefutottunk. Ugye!
Apa teljes mértékben megerősített, hogy a sűrű összefutásnak márpedig jelentősége van (igaz az már 9 éve volt… de akkor is számottevő a sűrűség). Folyt a könnye úgy röhögött rajtam. 😀 😀 😀
Imádom. A legjobb fej az én párom. És nekem a legszebb is. 🙂
Csípőszűrés vidéken
Csípőszűrés vidéken- ez valami vicc? Nem, magyar valóság.
Levelezésem egy olvasó anyukával:
Dumanyu: Sziasztok, hogy vagytok?
Anyuka: Remekül, köszi. Tegnap ortopédiára vittem a kisfiút, ahol a doki megállapította, hogy az egyik lába rövidebb, mint a másik. De Csilla, ezt olyan szürreális körülmények között, hogy csak nevetni tudok az egészen. Idemásolom neked, amiben valakinek elmeséltem tegnap (előzmény: a három hó státuszon enyhe asszimetriát vélt felfedezni a gyerekorvos)
Én: – Jó napot! Státusz, gyerekorvos, csípő, blablaba.
Dr: – Jó napot. Tegye ide a babát.
(tekergeti, nézegeti.)
Dr: – Akkó’ írjuk. Bal alsó végtag rövidebb.
Én: – Elnézést, nem jól értettem. Tessék?
Dr: – Mondom: RÖVIDEBB
Én csak hülyén nézek.
Doki kinyújtja a lábait, és mondja:
Dr: – Há’ maga is lássa, nem? Há’ most lássa vagy nem lássa?
Én segítségkérően nézek az asszisztensre, hogy ez egy vicc, hogy az ortopéd orvos a gyerekem lábával a kezében egy tanulatlan vályogvető hangján tőlem kérdezi, hogy “lássa-e”? De az asszisztens némán körmöl.
Ennek az áldott jó embernek még van hozzáfűznivalója:
Dr: – Há’ ha így húzom, jó, ha úgy húzom, akkó’ meg nem jó. Na. Be kő akkó’ jönni a kórházba, aszt lefényképezzük. (ez nála a röntgent jelentette volna)
Én még mindig hülyén nézek, és próbálok információt szerezni.
Én: – Ezt kinőheti?
Dr: – Há’ én azt nem tudom megmondani.
Én: – Hát akkor ki tudja megmondani?
Dr: (vállvonás)
Én: – Akkor másként kérdezem: ez mennyire gyakori?
Dr: – Mé’, maga szerint mennyire gyakori, hogy valakinek rövidebb az egyik lába???
Én: – Hát nézze, felnőttkorban nem sűrűn látni ilyet, de reménykedtem, hogy kicsi korban többször előfordul.
Dr.: – Nem tudom.
Én: – Jól megijesztett.
Dr: – Há’ nézze, egy fénykép az kell. Aszt akkó’ maj’ meglátjuk, mi van.
Én: – De mi lehet???
Dr: – Há’ vagy a csípője áll rosszú’, vagy télleg rövidebb a lába.
Én: – De mi van, ha a csípője áll rosszul?
Dr: – Há’ van rá kengyel, ha nem annyira rossz.
Én: – És mi van, ha annyira rossz?
Dr: – Akkó’ főkűggyük Pestre.
Én: – De Pestre hova? Minek?
Dr. – Há’ azt én nem tudom megmondani. Azt majd a pestiek megmondják. Mondom, be kő jönni a kórházba, aszt lefényképezzük. Addig nem ijesztgetem.
Én: – Nagyon kedves, doktor úr, tényleg jobb most. Meddig tart a röntgen?
Dr: (csettint az ujjával) Eddig. Mé’, nem egy stresszes baba, nem?
Én: – Nem, anyukája tényleg stresszesebb.
Közben tényleg várom, hogy az asszisztensből kibuggyan a röhögés, és mind jót nevetünk egymás vállát veregetve, hogy elhitte, mi, egy pillanatra elhitte anyuka, hogy ez az utcáról bejött közmunkás itt fehér köpenyben tényleg az orvos? De semmi ilyesmi nem történt.
Mindenesetre a röntgenfelvétel után magánúton keresek egy ortopédorvost, aki majd megmondja, hogy minden rendben. Majd mondom neki, hogy “úgy húzza, me’ ha úgy húzza, akkó’ meg jó”.
Azóta már beszéltem a gyerekorvossal és egy gyógytornásszal is, nyugtattak, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Itthon csak a poénok mennek, hogy még jó, hogy rövidebb a lába, így fürdetés közben csak félig leszünk vizesek az apjával 🙂
Hát így vagyunk mi. 🙂
14 feladat, hogyan készülj a szülőségre
Évek óta terjed az angol nyelvű gyerekes oldalakon az alábbi vicces teszt, mellyel a gyerekre vágyók kideríthetik, készen állnak-e már a szülővé válásra. A feladatsor a kisgyerekes élet 14 szegmensére készíti fel az aspiránsokat.
1. feladat: Felkészülés a terhességre
Nőknek:
1. Vegyél fel egy fürdőköpenyt és rögzíts egy babzsákot az elejére
2. Maradj így
3. Kilenc hónap után távolítsd el a babok 5 százalékát
Férfiaknak:
1. Menj el a legközelebbi patikába, borítsd a pultra a pénztárcád tartalmát, és mondd meg a gyógyszerésznek, hogy szolgálja ki magát
2. Menj el a szupermarketbe. Intézd el, hogy a fizetésed ezentúl közvetlenül hozzájuk érkezzen
3. Menj haza, fogd az újságot és olvasd el, még egyszer utoljára
2. feladat: Tudás
Keress egy ismerős, már gyerekes párt. Szóld le őket a nevelési elveik, a türelem hiánya, az alacsony toleranciaszint miatt, és azért, amiért hagyják, hogy a gyerekeik vademberek módjára viselkednek.
Tegyél nekik javaslatokat, hogyan kellene a gyerekeik alvási szokásait javítani, mit tegyenek a szobatisztaság érdekében, hogyan vegyék rá a kölyköket a kulturáltabb étkezésre és általában, a jobb viselkedésre.
Élvezd ki. Ez lesz az utolsó alkalom életedben, amikor minden problémára tudod a megoldást.
3. feladat: Éjszakák
Ahhoz, hogy belekóstolj, milyenek lesznek az éjszakák a gyerekkel:
1. Délután 5 és este 10 között mászkálj a nappaliban egy 4-6 kilós, nedves zsákkal a kezedben, miközben sztatikus zaj üvölt a rádióból. (más idegtépő hang is megteszi)
2. Tedd le a zsákot este tízkor, és állítsd be az ébresztést éjfélre, menj el aludni.
3. Kelj fel 11-kor, és sétálj a zsákkal éjjel 1-ig.
4. Állítsd be az ébresztést 3-ra.
5. Mivel nem tudsz visszaaludni, kelj fel 2-kor, és főzz egy teát.
6. Feküdj vissza 2:45-kor
7. Kelj fel 3-kor, mikor megszólal az ébresztés
8. Énekelj dalocskákat 4-ig a sötétben
9. Állítsd be az ébresztést 5-re, és kelj fel, amikor megszólal
10. Csinálj reggelit
Ismételd 5 éven át. Légy vidám!!!!
4. feladat: Öltöztetés
1. Vegyél egy élő polipot és egy hálós bevásárlócekkert
2. Próbáld meg beletuszkolni a polipot a cekkerbe úgy, hogy egy karja se lógjon ki.
Szintidő: 5 perc
5. feladat: Autó
1. Felejtsd el a BMW-det, vegyél valami praktikus, 5 ajtós kombit
2. Vegyél egy csokifagyit, tedd a kesztyűtartóba. Hagyd ott
3. Fogj egy fémpénzt, és tuszkold a cd lejátszóba
4. Bonts ki egy csomag csokis kekszet, és masszírozd bele a hátsó ülésekbe.
5. Húzz végig egy gereblyét a kocsi mindkét oldalán
6. feladat: Séta
1. Várj
2. Menj ki az ajtón
3. Gyere be megint
4. Menj ki
5. Gyere be
6. Ismét menj ki
7. Sétálj ki a kertkapuig
8. Gyere vissza a bejárati ajtóig
9. Ismét menj le a kertkapuig
10. Sétálj nagyon lassan 5 percig
11. Állj meg, és tanulmányozz alaposan minden használt rágót, eldobott koszos zsepit, és halott bogarat. Mindegyikről tegyél fel legalább 6 kérdést
12. Fordulj vissza
13. Kezdj el sikoltozni, hogy nem bírod tovább, és ne hagyd abba, míg ki nem jönnek a szomszédok, és bámulni nem kezdenek
14. Add fel, és menj haza
Most nagyjából felkészültél arra, hogy elvihess egy kisgyereket sétálni
7. feladat: Beszélgetés
Bármit mondasz, ismételd el legalább ötször.
8. feladat: Bevásárlás
1. Menj el a szupermarketbe, és vigyél magaddal egy, a környezeteden található, a kisgyerekhez leginkább hasonlító élőlényt. Egy felnőtt kecske tökéletesen megfelel. Ha több gyereket szeretnél, több kecskét vigyél
2. Intézd el a heti nagybevásárlást anékül, hogy a kecskét egy pillanatra is szem elől tévesztenéd
3. Fizess ki mindent, amit a kecske megevett/amiben a kecske kárt tett
Amíg a fenti feladatsor végrehajtása gondot okoz, ne is gondolj gyerekvállalásra!
9. feladat: Az egy éves etetése
1. Kanalazd ki egy dinnye belsejét
2. Készíts egy kicsi lyukat az oldalára
3. Lógasd fel a plafonra, és kezd el hintáztatni
4. Fogj egy tál szottyos kukoricapelyhet, és próbáld meg belekanalazni a kis lyukon át a lengedező dinnye belsejébe, miközben azt játszod, hogy repülőgép vagy
5. Folytasd, amíg el nem fogy a kukoricapehely fele
6. A maradékot borítsd az öledbe, győződj meg róla, hogy bőven jut belőle a padlóra is
10. feladat: TV
1. Tanuld meg az összes Disney karakter, Teletubby, a Szezám és a Futrinka utca összes szereplőjének a nevét
2. Öt évig ne nézz semmi mást
11. feladat: Rendetlenség
1. Kenj nutellát a kanapéra és lekvárt a függönyre
2. Rejts el nyers halat a hangfal mögé, és hagyd ott egész nyárra
3. Turkálj bele a virágágyásokba, majd az ujjaidra tapadt földet kend a falra. A koszfoltokat fedd el zsírkrétával. Na, milyen lett?
4. Ürítsd a lakásodban található összes fiók, szekrény és láda tartalmát a földre, majd:
5. Válassz ki minél több tárgyat véletlenszerűen, húzogasd őket át egy másik szoba padlójára, és hagyd ott
12. feladat: Hosszabb utazás kisgyerekkel
1. Készíts el hangfelvételt, amelyen valaki azt ismételgeti: Mami, Mami. Fontos, hogy az ismétlések között ne teljen el több, mint négy másodperc. A hangerő időről-időre emelkedjen meg, és érje el egy szuperszonikus utasszállító zajszintjét.
2. Tedd be ezt a felvételt a kocsidba, és bárhova mész, hallgasd ezt a következő 4 évben
[+1: az igazán életszerű élményért gondoskodj egy szerkezetről, ami időközönként kicsit rugdossa az ülésedet hátulról]
Most már felkészültél arra, hogy hosszú útra indulhass egy kisgyerekkel
13. feladat: Beszélgetések felnőttekkel
1. Kezdj el beszélgetni egy tetszőleges felnőttel
2. Gondoskodj valakiről, aki folyamatosan rángatja a ruhád alját/ujját. Közben szóljon az előző feladathoz elkészített Mami-mami felvétel
Most már felkészültél arra, hogy akkor is tudj egy felnőttel beszélgetni, ha közben gyerek is van a szobában
14. feladat: Készülj a munkára
1. Keress egy napot, amikor egy nagyon fontos tárgyalásra kell menned
2. Vedd fel a legelegánsabb szettedet
3. Önts össze egy bögre zsíros tejszínt egy bögre citromlével
4. Keverd el
5. Borítsd a felét a gyönyörű selyemblúzodra
6. Nedvesíts meg egy rongyot a massza másik felével
7. Próbáld meg kitisztítani a blúzodat az előbb megnedvesített ronggyal
8. Ne öltözz át (nincs rá időd!!)
9. Menj el dolgozni
Gratulálunk, felkészültél a gyerekvállalásra, sok boldogságot kívánunk!
Forrás: divany.hu/poronty/2012/10/17/keszen_allsz_a_gyerekre/
Ebéd a parkban
Gréti beteg, rosszul van. Így elhatároztam, hogy kicsit meglepem:
Ma a parkban ebédeltünk, mert Grétit nem lehetett az ágyból kirobbantani a napsütésbe. Gyógyító levest főztem, mellé vettem egy adag mákos nudlit, kiautóztam a parkba velük, leterítettem egy pokrócot, kaptak partedlit és a kilátásban gyönyörködve jól belakmároztunk. Utána 3 órát aludtak.
Kokárda
Ülök és próbálok jobban lenni, csütörtök este, amikor is Gréti ovistársnőjének anyukája prüntyög Facebookon, tudom-e, hogy holnap kokárda kell az oviba.
– Gréééééééééééééééééééééééétiiiiiiiiiiii!!! – óbégatom el magam, – Holnap kokárdát kell felvenni?
– Igen! Szilvi néni mondta, hogy a ruhára kell tűzni.
– Köszi!!!
“Spárban lehet kapni!” – jön anyukától az üzenet.
Na vazze, a wc környékét nem merem elhagyni, egyedül vagyok a két gyerekkel, NEM LESZ KOKÁRDA! Amúgy is mindent elfelejtek, vagy a gyerek… jaj szegény kölyök…
DE LESZ! Akkor is lesz. Megyek körbe a lakásban és gondolkodom… kotrok… Fény villan. EZ modern kori kokárda lesz a 21. század gyermekének! 😀 Íme:
