Kánikulában pici babával

Nem egyszerű a kánikulában egy picurral. Milyen problémák léphetnek fel, mire kell nagyon figyelni, nézzük részletesen:

1. Levegőztetés: érdemes a reggeli, illetve az esti órákban sétálni menni. délelőtt 11 és délután 3 között,  picivel 10-16 között inkább maradjunk otthon. Legjobb, ha 9 előtt, illetve 5 óra után visszük ki a babát. Keressünk, vagy csináljunk árnyékot. Egy nagy kalapot is szerezzünk be!

2. Naptej: ha csak a reggeli és esti órákban, illetve árnyékban van a baba, nincs rá szükség. 10 percnél tovább egy huzamban nekünk sem ajánlott a napon lenni.

3. Meleg kiütések: Az izzadság miatt sok babán rengeteg apró piros pöttykeletkezik, leggyakrabban a nyak körül, háton, pellusban. Amit tehetünk ellene:nem kell túlöltöztetni. Nyugodtan lehet egy szál pelusban, bodyban, pucéron, arra kell figyelni, ne legyen izzadt. Ne feledd, az izzadság is lehűti a bőrt, ezért ha hideg pl. a háta, de nyirkos is, akkor nem fázik, hanem meg volt izzadva. Hamarabb fázik meg, ha túlöltözteted, az izzadság miatt. A nagy melegben nagyon jót tesz, ha napközben is tiszta vízzel lefürdetjük, áttörölgetjük a babát, általában élvezni szokták és a meleg kiütéseket is elkerülhetjük.

Legyen minél többet pelenka nélkül, készülj fel, tuti pisilni fog egyet.

Nagyon jók, a vékony pántos napozók, amik szabadon hagyják a nyakkörüli részt.
mytummy

Éjszakára sincs szükség takaróra, ha nincs klíma a házban. 26 fokos szobahőmérséklet felett, általában nem fáznak, még ha rövid ujju, rövid szárú pizsama is van rajtuk, de mivel minden gyermek más, ezért a sajátodat kell megfigyelni. Ha túlöltözteted többet ártasz vele.

4. Kiszáradás: a legtöbb picurnak hőemelkedése van ilyenkor, a kutacsát, a feje búbján rendszeresen figyelni kell: ne süppedjen be! Ha besüpped sürgősen meg kell itatni, szoptatni. A hőemelkedés miatt sem kell aggódni, 38 fok alatt annyi a teendő, hogy itatni kell a babát. A kizárólagos anyatejes babák nem biztos, hogy elfogadják a vizet, pici anyatejjel “megbolondítva” hátha egy-két kiskanállal elfogad, de erre nem biztos, hogy szükség van. Lehet, hogy a ciciből kapott anyatej elegendő lesz neki. Nagyobb babákat nem kell elrontani, nincs olyan, hogy a gyerek nem szereti a vizet. Ha szomjas lesz, meg fogja inni. Persze, ha mindig csak teát, gyümölcslét, szörpöt kap, akkor persze nem fogja meginni a vizet. Ne feledd a gyerek nem hülye, ha szüksége van rá, inni fog. Lehet, hogy az étvágy sem lesz az igazi,  főzelékből is kevesebbet fog enni, talán ebben a hónapban alig fog hízni, ne aggódj, hamar bepótolja majd.

5. Leapasztja a cicit: a nagy melegben elképzelhető, hogy nem lesz olyan nagy étvágya a picurnak, viszont szomjas lesz. Gyakrabban akar szopni, a tej elejét, a vizes tejet leszívja és a végét, a zsírosabb tejet bent hagyja. Ebből te csak annyit érzékelsz eleinte, hogy a következő szoptatásokra duzzadtabb lesz a melled, örülsz, hogy milyen sok tejed van. Aztán pedig jön a fekete leves. A melled hozzáidomul a kevesebb szopihoz, vége a kánikulának, megjön újra a baba étvágy és kevés lesz a tejed. Ilyenkor vissza kell hozni, hasonlóan a növekedési ugrásokhoz. Gyakoribb szoptatás, figyelni, hogy a végét is kiszívja (ugyanazt a mellett kis pihenő után újra kínálni), tejhozó tea…

6. Mikor szellőztessünk? Hajnalban, reggel mikor hűvösebb a levegő mindenképpen szellőztessük át a házat jó alaposan. Most a javasolt óránkénti szellőztetéseket csak nagyon rövid idő alatt tudjuk le, a legmelegebb órákban, pedig jobb, ha mellőzzük.

7. Autózás: nagyon fontos, hogy a gyermeket nem szabad az autóban hagyni egyedül, megölheted! Nagyon hamar felmelegszik az autó, ahogy rásüt a nap. Minden évben vannak ilyen balesetek!!!

8. D vitamin: 1 éves kor alatt nyáron is lehet adni a napi egy csepp  D vitamint. 1 éves kor után nyáron nem szükséges, esetleg, ha hosszabb ideig rossz idő van.

9. Rossz éjszakák: a baba ha eddig át is aludta az éjszakát, most elképzelhető, hogy fel fog kelni, mert szomjas lesz. Érdemes már este odakészíteni a babavizet. A legkisebbeket pedig meg kell szoptatni. Ha túlöltözteted és melege lesz, akkor is fel fog ébredni.
Mibe takarjuk kisbabánkat? http://dumanyu.hu/mibe-takarjuk-kisbabankat/

Ha egy forró nyári nagyon röhögős sztorira vágysz: http://dumanyu.hu/gonosz-szulok/

Fotó: mytummy.com

Forrás: http://www.dokimami.hu/2009/07/22/pici-babaval-kanikulaban-milyen-problemakkal-kell-megbirkozni/

A szülőséget tanulni lehet és kell

Egy szakember mondta nekem, akihez a problémáimmal fordultam pár éve:
Meghatározó a szülésélmény és a kapcsolat “indulása” egy anya-gyerek kapcsolatára. Én nem szültem, császár volt mindkettő. De az elsőbe majdnem belehaltunk Grétivel. Rendkívül komplikált állapot volt, a gyerek életveszélyben volt, aztán pedig már én is.
Nagyon sokáig minden nap összeestem, annyi vért vesztettem,. Pótolni pedig nem merték a rendkívül ritka vércsoprortom miatt. Erőm hosszú hetekig nem volt, csak csoszogni, Apa csak egy hétre tudott itthon maradni, 10 nap múlva pedig már a Madarászban voltunk, ahol kiderült Gréti szívbeteg, de nagyon. Az általános állapota viszont jó volt, így nem nyúltak hozzá. Valamilyen csoda történt, mert 6 hónapos korára nyoma sem volt a bajnak. Ezen a Kardiológiai Intézetben is csodálkozott a specialista. Nézte-nézte az alvó gyereket és azt mondta, azért nézi, mert ilyet nem sokat lát. Azóta hiszek a csodákban.
Viszont én addigra egy emberi roncs voltam. Segítség nélkül, egy non-stop gályázó párral, bezárva, karanténban töltöttem az első 6 hónapot, és amikor elmúlt a baj, tél lett.
Mire feleszméltem a depresszióból, nyár. Hiába van egy édes kisbabád, aki az élet értelme, ha nincs hozzá ERŐD, hogy élvezd.
Nagyon hiszek abban, hogy ha a gyerek viselkedésével probléma van, akár az anya szemszögéből, (nem tud mit kezdeni a felmerülő problémákkal) akár a környezet csatolja vissza, hogy a gyerekkel gond van, akkor a családnak szakértő segítség kell.
NEM a gyereket kell pszichológushoz rángatni (Vida Ági mennyit mondja, hogy viszik hozzá a pici gyerekeket, hogy nézze meg, baj van velük, segítsen, ő szerinte pedig a gyerekkel minden rendben, az anya viszont segítsége szorul.)
NEM CSAK az anya a felelős a gyereknevelésben. A CSALÁD egység, egyben.
Nekem a világot jelenti, hogy csodálatos párom van és mindenben támogat. A szakember pedig, akit kigugliztam, megmentette az életemet, rávezetett egy útra, amin járok, ami egy nagyon fontos tanulási folyamat és helyretette a kapcsolatom Grétával, rávilágított a miértekre és csak rajtam múlik a hogyan. 🙂
Nem lettem a világ legjobb anyukája és akkor sem leszek az, ha végtelenségig rohangálok szakértőkhöz, sem akkor, ha a világ összes szakirodalmát átolvasom. DE vannak lényeges dolgok, amiket igenis meg lehet tanulni, és próbálkozni kell alkalmazni. MINDENT tanítanak. A munkád, autóvezetést, nyelvet.
Most épp egy EQ workshopra fizettem be, mert nagyon fontos számomra, hogy JÓL közelítsek a problémákhoz, nem elég, ha csak segítőkész vagyok, de tokostul megyek be az ajtón… 😀 😀 😀
Szülőséget is tanítják. Csak sajnos nem középiskolában, ahol szerintem a tárgynak helye lenne.

Ősanya v.s. modern anya

Ősanya v.s. modern anya
Ősanya típus. Pozitív vagy negatív fogalom?
Amikor az első gyerekemet szültem agyf@szt kaptam az ősanya típusú nőktől. Mindent érzéssel csinálni? Semmi tudományosság, csak úgy bele a világba, hadd szóljon? Vagy mint egy szekta. Szövött kendő, mosható pelus, ökobioházimosószer, összebújva alvás légzésfigyelő helyett… Koszos kis homokot rágó gyerekek. Háziállatok??? Vékony hangon cuncogás a gyereknek??? Jáj…
A gyerek legyen mindig tiszta, a légzésfigyelő bekapcsolva a saját kiságyban, szappanreszelés helyett gyereknevelési tanfolyamok, szakkönyvek, lehetőleg angolul is, és beszéljünk normálisan azzal a gyerekkel, mint ember az emberrel…
Aztán lassan, de nagyon lassan mégis sikerült anyává válnom. Nem ősanyává, hanem CSAK ANYÁVÁ.

Rájöttem, túl vagyunk képezve, mi mai modern anyák. Megpróbálunk valami külső, gépies nyomásnak megfelelni, és nem is tudjuk sokszor másképp csinálni, mint fogösszeszorítva, mert nincs segítség. Mindent egyedül csinálunk, sokszor támogató nagyszülők nélkül, bolyongva az ismeretlenben. Azokat a megoldásokat vesszük elő az anyaságnál is, amiket ismerünk, hidegen, mereven, megfontolva. Ehhez szoktunk. Én látom, de legfőképpen magamon érzem. Emlékszem, amikor Grétit hazahoztuk és ordított a kiságyban. Kétségbeesve kerestem a könyvemben miért sír! Sírtam a könyv felett, mert nem találtam a megoldást. Kipipáltam mindent. Nem éhes, evett. Nem álmos aludt. Tiszta a pelusa. Nevetsz? Csak oda kellett volna mennem, kivennem és megdédelgetnem… De ez nem jutott eszembe. Gáz mi? Erre álltam be évek óta. Probléma van, akkor megkeresem a megoldást, módszeresen, lépésről-lépésre. Segítség!!! Szakembert! Sír a gyerek! Ma sem tartom viccesnek. 🙂

A lányom, mint első gyerek a hiperprototípus. A maximális erőfeszítésem csúcsa. A második gyereknél jöttem rá, hogy nem kiképezni kell szerencsétlen gyereket a könyvek szerint, csak nagyon szeretni, sokat szeretgetni és keveset gyötörni. A vékony hangon való dünnyögés pedig egy genetikailag kódolt dolog, tudományosan is alátámasztott dajka nyelv, ami a hatékony kommunikáció legalapvetőbb formája. Tehát mégsem áll túl messze az ősanyaság, meg a modern anyaság? De igen. Máshonnan kell megközelíteni a dolgokat, más szemléletben.
Sajnos azonban a bőrömből kibújni nem tudok, néha előjön a kiképző őrmester belőlem, a szigorú kocka, és csak utólag látom. Ez óriási hibája szerintem a későn szült, túltanult, túl férfiasan komplikált problémamegoldáshoz és életvitelhez szokott igazi irodatöltelékeknek, mint amilyen én is vagyok. 15 évet húztam le tanulással és munkával egy férfiasan versenyző, számokkal és jogszabályokkal teli, érzelemmentes világban, mielőtt szültem. Ezt nem lehet a zsigerekből kiirtani egy pillanat alatt és hirtelen ősanyává válni.

Boxing-Ring

Betegség sorozat

Április 29
Mai eredmény egy atópiás ekcémás kisfiam, egy vírusfertőzött 39 fokos lázas lányom és egy tele hócipőm. DE az sztk-ban negyed órán belül végeztünk a két szakorvosi rendelésen. Mindenben van pozitív.

Ja, amúgy a fül-orr-gégész doktornő alaposan kikérdezett, hogy vannak ellátva gyerekek, majd közölte, anyuka mindent tud, ehhez nem tud ő mit hozzátenni, folytassam, és nem írt ki semmit Grétinek sem Pötinek. Sem a köhögésre, sem az orrfolyásra, sem a lázra. A bőrgyógyász azt mondta ilyen fegyelmezett gyereket, mint Pöti nem látott. Alapvetően meg vagyok elégedve magam és gyermekeim teljesítményével is, csak a témával nem. Jobb szeretnék valami sporteseményről így beszámolni.
Mondjuk golfról. Mert talán az a legveszélytelenebb. Az én anyai szívem nehezen bírja már az örökös aggódást.
Gréti láza épp most ment le 40 fokról, Pöti a betegség jeleit mutatja… HURRÁ. :(((

Május 11.

Pötinek volt egy enyhe hőemelkedése, 37,5 éjszaka. Doktornéni megnézte, azt mondta semmi, ma mossam az orrát és adjak neki antibiotikumos orrcseppet és természetesen Gréti is maradhat itthon ma. Gréti majd kiugrott a bőréből én meg kerekítettem a szemem, mint a borjú. Gréti nézett rám várakozóan. “Maradhat!”
Úgyhogy nyertem két egészségtől duzzadó pörgő csimotát mára, amikor elméletileg reggeltől délutánig tanítok. HEHE. Meglátjuk

Május 12
A helyzet, hogy bonyolódjon… Pöti tegnap dél óta, hullámokban nyaldossa a 39 fokot. A két hullám között pedig pörög, mint a ringlispíl… Jaj, mikor lesz vége a betegség szezonnak???

 

Levél a dolgozó anyától a háztartásbelinek és a válaszlevél

Kedves Háztartásbeli Anya!

Biztosan akadnak olyanok, akik megkérdőjelezik, mit csinálsz otthon egész nap. Én tudom, hogy mit csinálsz. Tudom, mert anyuka vagyok, és egykor a te cipődben jártam. Tudom, hogy nem jár köszönet a fizetés nélküli munkádért, ami már abban a pillanatban elkezdődik, mikor felébredsz, és nem ér véget, mikor lefekszel. Tudom, hogy hétvégén is éjjel-nappal dolgozol, és észrevehetetlen a napod vagy a heted vége. Tudom, hogy mindezért a jutalmad örömteli, ám mégsem elegendő. Tudom, hogy ritkán van időd egy csésze kávéra, vagy teára. Tudom, hogy a figyelmedet mindig meg kell osztanod, és gyakran elterelik egyik pillanatról a másikra, arra pedig nem is számíthatsz, hogy egy feladatot első körben befejezhess. Tudom, hogy sosincs időd pihenni, hacsak nem egy gyereked van, aki még alszik délután.

 

Ismerem a kihívásokat, amikkel minden nap meg kell küzdened, általában egyedül. A hisztikorszak, a bilire szoktatási balesetek, a kajacsaták, az ebéd a földön, a falra festés, a testvér rivalizálás, a csecsemő, aki sosem hagyja abba a sírást. Tudom, hogy a munka végeláthatatlannak tűnik, mint egy végtelen körforgás: bevásárolsz, megfőzöl, megpróbálod megetetni a gyermeked, feltakarítod a maradékot a padlóról, elmosogatsz, majd mindezt újrakezded három órán belül. Tudom, hogy arról álmodsz, hogy legalább egy órád lehessen magadra, hogy nyugodtan megebédelhess, vagy, hogy aludhass egy kicsit délután. Tudom, hogy néha azon tűnődsz, vajon az egész megéri-e, miközben irigykedsz a barátaidra, akiknek jut idő kávészünetre a munkahelyen. Tudom, hogy mikor a párod hazaér a munkából és felteszi a lábát, könnyekben törsz ki, mert az-az a pont, amikor neked muszáj lenne pihenned. Tudom, hogy sokan félreértenek, akik nem értékelik a gyereknevelés nehézségeit, és úgy beszélnek rólad, mintha teadélutánokra járnál. Azt hiszik, hogy kávészürcsölgetéssel töltöd az egész napodat, miközben a gyerekek csöndben játsszanak. Tudom, hogy hiányzik a pénzügyi függetlenség. Ismerem az érzést, mikor egyszer szórakoztató, másszor idegesítő, ha a többiek a „végre péntek” szlogent hirdetik, mivel neked minden napod ugyanolyan: nincsen se pénteked, se szabadnapod. Tudom, hogy sokan nem értik meg, mégis mit dolgozol, pedig igenis dolgozol, csak fizetés nélkül, és otthon.

 

Egyszerűen nem tudom, hogy csinálod. Csodállak a határtalan türelmedért, hogy minden nap mosollyal az arcodon nézel szembe a feladataiddal, és még akkor is örömet viszel a gyermekeid életébe, mikor már teljesen lefárasztottak. Csodállak, amiért nem vársz el dicséretet, se előléptetést, se hírnevet, se fizetésemelést. Tudom, hogy az a célod, hogy a gyerekeid érezzék, milyen fontosak és mennyire szeretik őket. Háztartásbeli Anya, a lehető legjobban csinálod! Csak szeretném, ha tudnád, hogy megértelek. Mindketten anyukák vagyunk. És tudom.

 

Szeretettel a harctérről: Dolgozó Anya

 

Kedves Dolgozó Anya!

Tudom, hogy néha elítélnek, amiért másra bízod a gyerekeket, mikor dolgozol. Van, aki burkoltan arra céloz ilyenkor, hogy nem szereted a gyerekeidet annyira, mint a Háztartásbeli Anya, és egyébként is, a gyereknek az a legjobb, ha az édesanyjával van otthon. Hogy feltételezhetnek rólad ilyesmit? Tudom, éppen úgy szereted a gyerekeidet, mint bárki más a Földön. Tudom, hogy nehéz volt meghozni azt a döntést, hogy visszamenj dolgozni. Még azelőtt felmérted az előnyeit és a hátrányait, mielőtt terhes lettél. Ez az egyik legfontosabb döntés egy anyuka életében. Már akkor is ezen gondolkoztál, mikor gimnáziumban a tárgyaidat kellett kiválasztanod. Téged látlak mindenhol. Te vagy az orvos, akihez a gyerekeimet viszem, mikor betegek lesznek. Te vagy a gyermek allergológus, aki diagnosztizálta a lányom mogyoró allergiáját. Te vagy a fizikoterapeuta, aki kezelted a férjem hátát. Te vagy a könyvelő, aki visszaigényeli az adónkat. A fiam általános iskolai tanára. A bölcsőde igazgatója. A lányom testnevelő tanára. Az ingatlanügynök, aki eladta a házunkat. Milyen lenne a világ, ha nem lettél volna ott nekünk? Ha engedtél volna a közvéleménynek, miszerint egy anyának otthon van a helye?

 

Tudom, hogy minden munkát mérlegelsz, vajon belefér-e a család életvitelébe. Tudom, hogy egy órával hamarabb felkelsz, hogy tornázhass kicsit, vagy legyen időd magaddal foglalkozni. Tudom, hogy akkor is eljársz a megbeszélésekre, miután egész éjjel fent voltál a kicsinél. Tudom, hogy mikor hazaérsz, akkor kezdődik csak a második műszakod. Az örökös ellenzők nem értik, hogy te háztartást is vezetsz ÉS dolgozol is. Hazajössz, vacsorát főzöl, megfürdeted a gyerekeket és mesét mondasz nekik. Lefekteted őket, majd jó éjt puszit adsz nekik. Kifizeted a számlákat, bevásárolsz, kimosol, elmosogatsz, pont úgy, mint bármelyik anyuka. Tudom, hogy bűntudat gyötör minden percért, amit a gyerekek nélkül töltesz el, ezért inkább feláldozod a pihenésre szánt idődet, hogy velük lehess. Nem tudod rászánni magad, hogy saját magadért szabadnapot vegyél ki, mikor bölcsiben vannak a kicsik. Tudom, hogy elfogadtad, hogy egyelőre csak a munkában pihenhetsz. Tudom, hogy egyetlen percet sem vesztegelsz. Tudom, hogy az íróasztalodnál ebédelsz, nem mész ki kávészünetre, és minden figyelmedet a munkának szenteled. Végül is, te választottad ezt. Te akartál dolgozni. Tudom, mennyire odafigyelsz arra, ki vigyázz a gyerekekre, és sok bölcsödében van kitűnő ellátás. Tudom, hogy csak olyan helyen hagyod ott a gyerekeket, ahol biztos vagy benne, hogy szeretik őket és megfelelően vigyáznak rájuk. Tudom, hogy rengeteg időt – és ezzel a fizetésedet – áldozol arra, hogy otthon legyél velük, mikor betegek. Tudom, hogy titokban élvezed ezeket a napokat, mert együtt lehettek.

 

Tudom, hogy néha bűntudatod van, amiért nem mindig vagy ott nekik. De Dolgozó Anya, én tudom! Gyönyörű példaképet állítasz a gyerekeidnek. Megmutatod nekik, hogy egy nőnek igenis lehet karrierje, értéket teremthet az otthonán kívül is, miközben továbbra is a szerethető édesanya marad. Megmutatod a lányaidnak, hogy bármit elérhetnek az életben. Te eleveníted meg az erőt, a kitartást, az elhivatottságot, az odaadást, mindezt tele örömmel és szeretettel. Csak szerettem volna, hogy tudd, én megértem. Mivel mindketten anyukák vagyunk.

 

Szeretettel a csatatérből: Háztartásbeli Anya

Forrás: carolynee.net

 

A beszéd előtti nyelv

„Mit mond a baba” akkor, amikor még tulajdonképpen nem tud beszélni?
Ahogy nevet, ahogy sir, ahogy jelez, ahogy mozog, ahogy néz, abban természetesen benne van minden. Gyermekpszichológusok és gyakorló mamák figyelik és tanulmányozzák ezt a különös kommunikációt. A megfigyelések, tanulmányok alapján összeállítható egy „baba szótár”.
Az első párbeszéd

Az orvosok és pszichológusok egyre többet tudnak a születést megelőző, un. „perinatális”, és a megszülető baba testi–lelki egészségének összefüggéséről. A legújabb nemzetközi és hazai kutatások nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a megfigyeléseknek.

A dialógus sikerességén nagyon sok múlik … Annak a babának, akinek sérül a kommunikációja a mamával, később magatartási, egészségügyi problémái támadhatnak. A baba gondozásakor számtalan alkalom van a párbeszéd kialakítására, a szeretetteljes anya-baba kapcsolatra, a gyerek testi-lelki egészségének megalapozására.

Mit üzen a baba, ha …

Sokan azt tartják, hogy az élet első néhány hónapjában a sírás a baba nyelve. Ez, bár csak részben igaz – hiszen a síráson kívül a baba minden apró mozdulata, az arcán átfutó minden fintor is jelez valamit a hozzáértőnek és a gyermekét ismerő édesanyának -, mégis egyetérthetünk abban, hogy a csecsemősírás igen sokféle információt tartalmaz. Az édesanya néhány hét múlva egyszer csak kezdi megérteni, hogy „mit sír a baba”.

… SÍR

Elöljáróban tisztázni kell egy félreértést, miszerint a megszületett csecsemőnek első ténykedése az, hogy felsír. A megszületést követően ugyanis az első cselekvés, amit tesz, néhány ziháló légvétel, s csak ezt követi néhány másodperc elteltével a síró hang.
Miért is sír az újszülött?
A sírás a kommunikáció egyik formája a babánál. Valamit közölni, jelezni akar.
A születés igen nagy trauma a csecsemő számára, a biztonságos kellemes, lebegő állapotból átkerül egy kemény, rideg fizikai térbe. A szűk szülőcsatornán valósággal átpréselődik, s a nyomás kiterjed egész testére. Egyre fokozódik a légszomja is. Mindez kellemetlen és fáj, ahogy számunkra is kellemetlen és fájdalmas a beszorítottság vagy a légszomj. A világra jött csecsemő tehát azért sír, amiért később is mindig sírni fog, ha valamilyen kellemetlen, fájdalmas helyzetbe kerül. Azt is megfigyelheti minden mama, hogy az újszülött kezdetben másként sír, mint az idősebb gyerek. Inkább visít, legtöbbször könnyek nélkül.
Tehát több mindenért, több féleképpen sírhat a baba.
Az újszülött sírását kiválthatja az éhség, a nedves pelenka okozta kellemetlen állapot, fájdalom vagy ijedtség.
– Ha sírása gyenge s közben szopómozdulatot tesz vagy a szája felé kapkod – minden bizonnyal éhes. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha szájának érintésére abbahagyja a sírást.
– Ha nyűgösen sírdogál, s szempillája lecsukódik – valószínűleg álmos.
– Ha hangos, nyugtalan a sírása, azt jelzi, hogy – tisztába kellene tenni.
– Ha éles, sivító hangot ad – ijedségét, félelmét jelzi.
– Ha erősen, kitartóan sír – fájdalma van.
– Az unatkozó baba is sírhat. Tévedés azt hinni, hogy a csecsemő nem unatkozhat! Éppen úgy szüksége van társaságra és a különféle ingerek sokaságára, mint a felnőtteknek. A kisbaba sem szeret sokáig egyedül lenni, s ha a szülök külön szobába zárják – vegye körül megannyi játék is – egy idő után elunja magát s egyre erősödő sírással hívja az édesanyát.
– Ha a baba erőteljesen sír és izgatott – a külső inger számára hozzáférhetetlenné válik. Megfigyelések szerint a késő délutáni órákban szokott jelentkezni a csillapíthatatlan sírás, amikor se etetés, se ringatás, se tisztába tevés nem használ. Ilyenkor meg kell várni, amíg izgalma csillapul és csendes szóval, simogatással, ringatással kell megnyugtatni, és sírása elhalkul, elapad.

– A baba 2-3 hónapos koráig nem csak azért sír, mert éhes, vagy a pelenkával baj van, esetleg feszül a kis hasa, hanem azért is, mert hiányzik neki az a betakartság, védett biztonság, amit az anyaméhben élvezett. Ez rendszerint kiderül akkor, ha megetettük, tisztába raktuk és a sírást még jó tíz perc után se hagyja abba. Ilyenkor nem segít más, mint ölbe venni, elringatni, de semmi esetre se adjunk neki több tejet!
– 3 hónapos kora után a pici már modulálni tudja a sírását is különböző jelentésekkel (éhség, hasfájás, ingerültség).
– 6 hónapos kora előtt a kisbaba többnyire csak anyja jelenlétére nyugszik meg, hiába fut hozzá a papa vagy a nagymama. Az első hónapokban éppen ezért, ha csak teheti, mindig az anya ellenőrizze, segítse a síró babát. Nem csupán a mama ismeri meg a baba reakcióinak jelentését, hanem fordítva is. A baba is megtanulja, hogy sírására hogyan reagál édesanyja, s azt ki is használja kívánságainak teljesítésére.
– 7 hónapos korától tapasztalhatjuk, hogy megijed az idegen, ismeretlen arctól, feltűnő tárgytól, és sírással jelzi meglepetését, félelmét.
– 14-18 hónapos korban, amikor már gügyögni kezd, nemcsak a sírás az amivel közölni kívánja állapotát, de a könnyek már inkább kifejezik a sírás okát: a valódi félelmet, az elégedetlenséget vagy a fájdalmat. A megvigasztalás is könnyebbé válik, ha szépen beszélünk, becézgetjük, dúdolgatunk neki.
De a panaszkönnyek zsarolássá is változhatnak. Őkegyelme megtanulhatja, hogy miként lehet a sírás folytatásával zsarolni a mamát, hogy továbbra is vele foglalkozzon. Ennek azonban nem szabad engedni, mert akkor a mama látja a kárát.

A baba sírása gyakran életfontosságú jelzés. Egyedül nem tudja elhárítania a veszélyt, nem tud megszabadulni kényelmetlen helyzetéből, anyját hívja tehát segítségül. A sírás a beszéd előtti korszak segélykérő jelzése. Éppen ezért kell mindig megnézni, mi a baba sírásának az oka! Nem szabad 3-4 percnél tovább sírni hagyni abban a hiszemben, hogy biztosan „rosszalkodik”.

A sírásra később is figyeljünk oda – de akkor se tiltsuk meg neki, ha már nagyobbacska – mert ha nem engedjük érzelmeit kifejezni, elfojtjuk, később komplexussá válhat.

… MOSOLYOG

A mosoly, a síráshoz hasonlóan, veleszületett viselkedés. A nevetés a legkedvesebb kezdeti kommunikáció. Vegyük azonban figyelembe, hogy a nevetés nála is hangulati tényező, s azt, akárcsak a felnőtteknél nem lehet mindig és mindenáron kiváltani. Hozzá tartozik a babának ahhoz a viselkedési eszköztárához, amely arra hívatott, hogy előhívja a mama gyengéd, gondozói magatartását. A mosoly az anya számára feltétlenül vonzó, s mintegy arra invitálja őt, hogy meleg szeretettel forduljon babája felé. A mosoly veleszületett voltára utal, hogy a vak gyermekek is mosolyognak, holott nem áll módjukban a mosolygást leutánozni.

– Az újszülöttek még nemhogy nevetni, de mosolyogni se tudnak, még nincs kifejezet arc mimikájuk. Erre egy kicsit várni kell. Nem többet, mit három hónapot.
– 3 hónap után azonban bekövetkezik a csoda. A csecsemő mosolya kezdetben nem csak az anyának szól. Eleinte mindenkire rámosolyog, még akkor is, ha mérges vagy támadó arckifejezéssel hajolnak fölébe. Rámosolyog még az emberarcot mintázó rajzra is.
A baba érzékennyé válik a hangokra és az érintésre. Csók, cuppantás, érintés, simogatás, csiklandozás, mind szórakoztatni látszik Őkegyességét, és a szülök hamar rájönnek, hogyan csalogassák elő az egyelőre még néma mosolyt, a néma kacagást.
Bármennyire is tudjuk, hogy mi a baba mosolyának, nevetésének legbiztosabb kiváltója, ne ismételjük folytonosan ugyanazt, ugyan ott. Ahogy növekszik, variálhatjuk, színesíthetjük az őt mulattató kommunikációt, mert a folyton ismétlődőre ugyanúgy ráunhat, mint a felnőttek, s ne feledkezzünk el arról, hogy szellemi képességei is gyors ütemben fejlődnek. A nevetés – csakúgy mint a felnőtteknél -, babánál is a feszültségből való felszabadulást jelzi.
– A 6. hónap körül jelenik meg az anya személyére szóló, úgynevezett differenciált mosoly. A mosollyal a baba hamarosan megpróbál játszani: rámosolyog a mamaára, aki visszamosolyog rá, s ezt újra meg újra megismétli.
Eltelik hat hónap, kilenc hónap, és kis kincsünk már határozottan ráismer a mindig fölé hajló arcra, a mama vidám szemeire, de még a papa bajuszára is, és tükröződik rajta a meglepetés, ha azon lényegesebb változást lát.
Kezdődhet a bújócska, a váltakozó feltűnés és eltűnés, a babában már kezd kialakulni a szituációérzékelés, a játékok mozgatását is figyelmemmel kíséri.
– 9 hónap után a baba egyre jobban kezdi felismerni a kis világot, amely körülveszi, és a nézelődő, passzív csecsemőből napról napra aktívabb, érdeklődőbb baba tekint ránk. Megkezdődik a baba szocializálódása, beilleszkedése a világba.
– A későbbi hónapokban – mint minden más érzelmet kifejező arcminta alakulásában – mind nagyobb jelentőségre tesz szert az utánzás és a tanulás.

Ha nevet a baba, az minden szónál többet „mond”. A babák hat hónapos koruktól tudatosan nevetnek, s hamarosan megértjük, hogy különböző nevetésük jelenti az elégedettséget, a szeretet kifejezését.
A mosoly három fajtája:
– megelégedettségről, fogékonyságáról árulkodik az a mosoly, amikor a baba fogínyét teljesen kitárja, nyelvét pedig az ajka mögé dugja, miközben dünnyög, gőgicsél,
– a „Szeretlek-mosoly„ onnan ismerhető fel, ha a baba nyelve mosolygás közben teljes egészében a szájában marad, miközben szemöldökét magasra húzza, és közben elnyom egy halk sóhajt is,
– „Igazán jól vagyok” – ezt jelenti, ha a baba O-betűt formál a szájával és közben búgó hangot hallat. Ilyenkor elégedett önmagával és a világgal.

… JELBESZÉD

Megszületésük pillanatától sajátos módon „beszélnek” a csecsemők. Ujjuk és kezük mozgatásával teszik ezt. Louise Rännquist svédországi disszertációja azt állítja, hogy az újszülött különbséget tesz tárgyak és személyek között. Korábban azt hitték, magyarázza az orvos, hogy az újszülöttek mozgása csak rendszer nélküli reflexekből áll. Mára bizonyított tény: a kezdetektől mindent tudatosan irányít az agyműködés. A felnőttek esetében már régóta köztudott, hogy az ember végtagjaival bizonyos testbeszédet végez. Ez a „beszéd” a születéstől kezdve létezik.
A kérdés csupán az, hogy agyunk mely stádiumában kezdi utasításait adni a mozgáshoz. Lehetséges, hogy már születés előtt, az anyaméhben. Aztán a következő lépés – megtanulni a kezek, az ujjak mozgásának pontos jelentését.

A csecsemő figyel bennünket, és egy stockholmi orvosnő, Carin Holmlund szerint beszélgethetünk vele. Tartsuk a csecsemőt mintegy 20 centiméter távolságra, nézzünk a szemébe, és lassan beszéljünk hozzá. Kis időre van szüksége a gondolkodáshoz. Ha tetszett neki, amit hallott, lábával rúgkapál és nevet a baba. Samy Molcho pantomimművész a gyermekek testbeszédéről írt könyvet. E két kutató megfigyelései alapján amerikai gyermekpszichológusok valóságos „baba-szótárt” állítottak össze:
– A baba felnyitja, kerekre tárja a szemét – a szülőktől valamit hallani akar.
– Kiabál – beteg, éhes, unatkozik, szomorú, egyedül érzi magát, kéri, hogy foglalkozzanak vele.
– Kezét nyújtja – figyelmet kér, játszani akar, szeretné, ha beszélnének hozzá.
– Tüsszög, köhög, sóhajtozik – fáradt, ingerült vagy fázik.
– Ökölbe szorítja a kezét – haragos, nem jól érzi magát, tele a pelus, esetleg fáj a hasa. Rögtön sírva fakad. Sírást megelőző fázis.
– Karját mereven maga mellett tartja – fáradt, nincs kedve beszélni. Jobb, ha magára hagyjuk.
– Karját arcára rakja – éhes, és ha nem kap enni, kiabál.
– Lábaival tolómozgást végez – rosszul érzi magát, csípi a tele pelenka vagy fáj valamije.
– Lábaival dühösen kalimpál – nem érzi jól magát, fáj valamije.

Forrás:http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=1839

Csúnya beszéd

yelling
Nagy kedvencem Kormos Anett. Imádom a humorát, csípem az őszinteségét. Ez a levél olyan húrokat pendített meg bennem, amit már nagyon rég semmi. Én rettenetesen rondán beszélek, mondhatnám ordenárén. A többit Anett leírja mit gondolok, hogy érzek erről. Egy a különbség azért kettőnk között, hogy én a büszkeség polcára is pakolok, hogy kiegyensúlyozódjak. Íme a levél, amit akár én is írhattam volna:

“Tényleg rá kell támadni arra, aki amikor megtudja, hogy elvesztett egy számára fontos személyt, olyanokat mond, hogy a picsába, meg hogy bassza meg és hogy a kurva életbe? Egyáltalán rá kell támadni valakire, aki csak úgy – akár ennél jóval szimplább dühtől, csalódottságtól vezérelve – kifakad és ilyeneket mond? És bonthatnám még ezerfelé ezt a kérdést, mert engem nem a csúnya beszéd háborít fel, hanem a szemforgatók, a képmutatók, akik hazugságaikkal mérgezik a világot.

Én csúnyán beszélek. Nagyon. A szüleim kb. 13 éves koromban figyelmeztettek először, hogy úgy beszélek mint egy kocsis. Szégyelltem magam, és úgy döntöttem, a jövőben jobban odafigyelek. Persze, nem sikerült tartósan önmérsékletet gyakorolnom, ma is úgy beszélek mint egy kocsis, és bár ma sem vagyok büszke erre, ma már nem szégyellem. Talán azért, mert annyi ennél súlyosabb bűnöm van, amit szégyellhetek, hogy a szégyenfiók nálam betelt. Van viszont még hely az „erre nem vagyok büszke” fiókban, az „amire büszke vagyok” fiók meg szinte pang az ürességtől.

De vissza oda, hogy csúnyán beszélek. Pedig tudom, ilyet egy nőnek nem illik. (Ebből az következik, hogy egy férfinak nyilván igen.) Csúnyán beszélek, pedig… és most lássuk, miért is akkora szégyen, ha kicsúszik egy-egy bazmeg. Jaj… már én is kezdem a hazudozást. Mit kicsúszik? Jólesik. Néha igenis jólesik, mert kimegy vele egy rakás feszültség vagy szomorúság, vagy fájdalom, vagy mind együtt. Hát jobb, ha ezek ott bent maradnak és évek alatt betegséggé puffadnak?

Persze, persze van más módja is a feszültség levezetésének. Például elmormolhatunk egy miatyánkot, vagy a térdünkre csapva mondhatjuk azt is, hogy a macska rúgja meg, vagy elhízásig zabálhatjuk magunkat, addig is tele a szánk, már pedig teli szájjal nem beszélünk, így tehát minden beszéd kilőve, nemcsak a csúnya. Esetleg éjjelente nyúzhatunk állatokat a pincében… Jó. Most én is álszent voltam. Próbáltam úgy tenni, mintha a csúnya beszéd részemről tudatos döntés lenne, mintha azért beszélnék csúnyán, mert ez tetszik a legjobban a fent említett feszültséglevezetési módszerek közül. És bár valóban ez tetszik legjobban, ezzel sem vagyok elégedett, tehát nem így döntöttem, egyszerűen ez maradt.

De melyik a nagyobb bűn? A csúnya beszéd, vagy az ítélkezés? Mert milyen ember az, aki azt mondja bazmeg? Csúnya neki a szája? És csúnya a lelke is? Nyilván egy bunkó, egy vadparaszt, aki nem is ismer más szót? És aki nem mondja, hogy bazmeg, az milyen? Az biztosan rendkívül művelt, annak a könyvespolcán csak Esterházy és Nádas Péter kötetei sorakoznak bőrkötésben? Aki nem mondja, hogy bazmeg, az jó feleség, jó anya, kiváló háziasszony, jó munkaerő??? Hahaha! Hát rohadtul nem biztos.

Viszont milyen ember, akinek állandóan ott a pecsét a kezében, és fénysebességgel billogot nyom annak a homlokára, aki nem olyan, amilyennek szerinte lennie kellene? Milyen? Hát ha ítélkező ember volnék, megmondanám. De nem vagyok. Viszont picit dühös vagyok, és ilyenkor nem vagyok elég bölcs, úgyhogy most mégis megmondom. Az ítélkező, a szemforgató ember mindenekelőtt kártékony. Mert bebújik a páncélja mögé, és rálő a fegyvertelenekre. Hiszen mit lehet mondani, amikor azt kapja az ember az arcába, hogy csúnyát mondtál, tehát romlott vagy, és tudatlan, és gonosz. Ha az ember tényleg az, akkor ördögien felkacag, majd összecsapja a patáit és szarvára tűzi a vádaskodót. De ha nem az, akkor ösztönösen elszégyelli magát, elbizonytalanodik, és megijed, hogy talán tényleg… talán tényleg baj van vele. A képmutató ember azért a legveszélyesebb ellensége az őszintének, mert olyan mint a szennyvíz, ami gát nélkül beleömlik a halkan, tisztán csörgedező csermelybe.

Úgy tűnik, mintha egyszerre mentenék és mentegetőznék? Hát jól tűnik. Őrült rutinom van ugyanis mentegetőzésben, mert rá vagyok kényszerítve, amikor az őszinteség (legyen az csúnya vagy szép) felhördíti az alakoskodókat, vagy hogy szemléletesebben fogalmazzak: amikor a szennyvíz ráfolyik a cipőmre, és megállíthatlanul tör fel a szám felé.

Akarom-e reklámozni, hogy beszéljen mindenki csúnyán? Dehogy. De akarom, hogy hagyjuk végre abba a skatulyázást! Ne higgyük, hogy aki csúnyán beszél, az iskolázatlan és azt se, hogy aki nem, az meg doktor, hogy aki csúnyán beszél, annak a lelke helyén valami sötét, bűzös mocsár terül, aki meg nem, annak virágos rét pillangókkal.

Vagy… végülis mindenki higgyen, amit akar. Csak tegye le végre azt a kurva pecsétet!

Kormos Anett”

Forrás: http://wmn.hu/2015/04/13/szadra-ne-vedd-kulonvelemeny-a-karomkodasrol/

 

A feneketlenül gusztustalan tó

Ma a neten vásároltam és az eladóval a Feneketlen tónál találkoztunk, ott játszótereztünk. Megkérdezte honnan jöttünk, mondtam Kőbányáról. Láttam az arcán a kedves szánakozást. “Szegény család, sz@r helyen laknak és cipőre sem telik.”
A játszótér a forgalmas út mellett amúgy klassz lenne, ha nem folyna szanaszét a víz a kútból. Kilépve onnan a parkban akartunk sétálni, ami egy csodaszép virágágyás kivételével leginkább szemétdombra hasonlított. A tóban nem volt levágva a tavalyi nád. A kerítésen belül 4 madártetemet és megannyi szemetet számoltam. A tó zavaros-olajos, a környezet ápolatlan. Pedig mi oda úgy mentünk, “de jó lesz ott egy nagyot sétálni”. Fagyizni mentünk, ami meglepően olcsó volt, el is álmélkodtam. Ahogy belenyaltam rájöttem miért.
Alig vártuk, hogy hazajöjjünk oda ahol Pest legjobb levegője van, a hegyünkre, ahol a közeli “kacsás tavunkban” zöldell az új nád és a pici pelyhes kiskacsákat kulturáltan lehet etetni. A víz tiszta, a parkok szépek, csak a kutyakaka az ami miatt egyszer lehet megetetem szarral az első szembejövő kutyatulajdonost, ha betelek a méreggel.
A csodaszép újszerű ünneplőcipőkkel, a jó fogás örömével húztunk haza és sajnáltuk az ott élőket. Őszintén.

feneketlen

Kis katica

Pötinek  a mániája lett képzeletbeli kis állatokat dédelgetni. Kicsi krokodil, kicsi kacsa, kicsi akármi. Édesen mutatja a kezét, hogy benne a van az ő “kicsikéje”, ringatja, gügyög neki és minden esetben megmutatja nekem is. Ma a pancsiban ezt játszották. Eleve nagyon későn kerültek bele, de hagytam őket játszani is. Már nagyon kellett volna kijönni, kérlelni kezdtem őket, miután mindkettőjük kicsikéjét megdédelgettem. Gréta kicsikéje katica volt. Átadta nekem, visszaadtam, majd egy szem homokot automatikusan lesöpörtem a kis vizes kezéről. Ami ez után jött az rémálom.
“A katicám!”- sírta el magát Gréti, – megölted a katicámat! “- Álmomban nem gondoltam, hogy az a homokszem a katica. Gréti üvöltve követelte, azonnal keressem meg.
Meglepődésemben térdre álltam és tettem egy próbát, de elröhögtem magam. “Na ne már Gréti! Kiviszlek benneteket, ne játszunk már ilyet!”- morogtam és Pötit fürdőlepedőbe csavarva kiemeltem. Megyek vissza, Gréti porig sújtva gyászolja a katicát. Rám néz, gyűlöl. Kiveszem, törölgetem, nem bírom tovább. Bemegyek a fürdőbe felkapok egy porszemet a földről, beviszem. “Itt van, megtaláltam!” – mondom, de a porszem, ahogy oda akarom adni a bebugyolált csajnak leesik a ujjamról és el is tűnik. Olyan fejet vágok kínomban, annyira abszurd a szituáció, hogy Gréti is kinevet. Nem tart sokáig, már sír. Pöti vigasztalja. Ide mentő ötlet kell! Állok négykézláb a fürdőben és zakatol az agyam. A gyerek az ágyon bebugyolálva bömböl. Beszaladok a szobába és egy kis dísz-szőrös zöld szöszt, amit múltkorijában a KIK-ben vettem, szemet-szájat rajzolok rá, viszem be a következő szöveggel viszem. “Jaj, baj történt a katicáddal Gréti! Beleivott egy csodateába és wuff! Kis zöld, robbanásos katica lett belőle.”
Mutatom, Gréti kezébe veszi, magához öleli az 1 cm átmérőjű, csillogó szőrős barkácsszöszt.

Béke van. De látom Pöti is ácsingózik. Istenem add, hogy legyen a készletben még egy ilyen! – gondolom és rohanok a gyerekszobába. Ééééééééééééés van. Ééééééééééés béke van. Megkönnyebbülök.
“Van egy katicás dalom!” – kurjantom el magam. “Énekeld- éneked!” . Ami innentől jön egy megkönnyebbült sírva röhögős etap, ami alatt felöltöztetem a pucérokat. Gurguláztunk, vinnyogtunk, mind a hárman. Ugyanis ami eszembe jutott gyerekdal elénekeltem. Főszereplője mindegyiknek a katicabogár volt.
Józsi bácsi a tanyán, iáj-iáj-ó. Volt két katicája a tanyán iáj-iáj-ó.