Grétinek már tele van a bugyra a gyógykezelésből. Orrmosás, inhalálás, orrszívás, végestelen véges ciklusa kimeríti és kiborítja, ahogy a picit is (és persze minket is). Már előre tiltakozik, az amúgy rutinszerűen jól működő dolgok ellen, mint pl. az orrmosás. Sírt, zokogott, könyörgött, végül kötelességtudóan kimosta az orrát, és szipogva elbújt.
– Gréti, mit kap az aki ilyen ügyesen mos orrot? – kérdeztem vidám hangon, mintha nem megpusztulni készülnék a hajszában, betegen.
– Mit? – kérdezte a kíváncsi hangocska.
– Pudingot.
– Juj, de jó, köszönöm! Köszönöm! – kiabálta. Erre Apa is előbújt a dolgozó szobából és nagyon megdicsérte. Gréti nagy elánnal kanalazta a ritka csemegét.
– Ügyes vagy! Erősítettem meg.
– Köszönöm Anya a pudingot! Nagyon jólesik és már meg is nyugodtam.
Édes két és fél éves!