Gréti pánikba esett. Nem tud írni, hogyan fog ő levelet írni a Mikulásnak?!? Egész nap nyúzott, hogy jaj, így mi lesz. Azt találtam mondani, hogy akkor mindjárt felhívjuk a Mikulást és elmondja neki telefonba. A nap gyorsan elszaladt, és beesteledett. De Gréti nem felejtett. Egyre toporgott, mikor hívjuk már a Mikulást.
Apát megkérdeztem, hogy szerinte egyik haverját felhívhatjuk-e. Neki tetszett az ötlet, de sajnos nem volt aktív Facebookon, így biztosan nem volt alkalmas neki.
Pánikkal néztem végig az ismerőseimet, hogy honnan szerezzek Grétinek ismeretlen bácsit. Egyetlen egyet találtam, belevágtam. Réges-rég, vagy 30 éve nem látott ismerőst szólítottam meg, aki örömmel mondott igent a felkérésnek, a telószámát is megadta. Jaj, de megkönnyebbültem. Tárcsáztam is, és kihangosítva odaadtam Grétinek a telefont. Gréti édesen csacsogott bele a zengő hangú Mikulásnak a telefonba. Bemutatkozott. Mikulás megkérdezte, hogy jó gyerek volt-e, Gréti boldog volt, én nevettem, kezdtem kisimulni, Mikulás is kezdett oldódni.
– Na és ha jó kislány voltál, mit kérsz a Télapótól?
– Pitty-Potty babát! -vágta rá a reklámokból ismert nevet Gréta.
– Na ne b@ssz! – csúszott ki a száján a Télapónak.
Gréti rám nézett én lepleztem, hogy mingyá’ bepisilek. Szerencse Télapó gyorsan folytatta… Gréti pedig nagyon boldog volt. Én pedig órák múlva is röhögtem. Főleg azért, mert a beszélgetés végére megérkezett Apa is Petivel, – aki azt hitte a haverját hívtuk, és nevetve beleordított a beszélgetésbe:
– Szevasz Mikulás!
😀