Mai ebédünket Gréti rendelte. Pontosabban… már nagyon kell vigyázni, mert a kisasszony vásárol. Amikor tettük fel a szalagra a kajákat, nagy, csodálkozó szemekkel néztünk egyes árucikkekre. Ezt ki tette bele? Igen. Gréti. A sárgaborsót is, mert ő ma sárgaborsó főzeléket akart enni. Kora reggel szaladt ki a konyhába, hogy áztassuk be a borsót. Gondosan kiválogatta, beáztatta. Jó ötlet volt, mert a kispasi két kanállal eszi egyszerre. 🙂 Mellé egy darabka húst sütöttem.
Egy anyuka vetette fel, hogy vannak akik kiakadnak azon, hogy 1 év felett szoptat az ember. Nos itt van két orvos, különböző nézettel:
Amikor vesegörcsöm volt és kihívtam az ügyeletet, mert úgy érzem elpusztulok, a doktornő, kb 28 éves, aki kijött teljesen kiakadt azon, hogy Grétit még szoptatom, pedig elmúlt 1 éves.
Ellenkező: A másfél éves Grétimmel mentem ügyeletre, mert idegbecsípődésem volt és levegőt venni sem tudtam. 4 órát vártam, miután visszautasítottam a befekvést és infúziót, az ügyeletes doktornő az indokomat meghallva lehívta a fájdalom ambulancia vezetőjét (kb 80 éves professzort), aki mély elismerését fejezte ki és megoldotta a problémámat egy kísérleti módszerrel gyógyszer helyett.
Reggelinél Gréti mutat a tejre, a székemre, majd a vajra.
– Ez egy laktózmentes tej, ez egy laktózmentes HELY, ez egy laktózmentes vaj.
😀 😀 😀
Peti este rámászik a fekvő Grétire, ölelgeti. Gréti simogatja az arcát, mire Peti elkezdi ütögetni Grétiét.
Gréti szelíden megszólal.
– Pöti, én nem vagyok dobszerda!