– Gréti, gyere! – noszogatja reggel Apa a hercegnőt. – Gréééti! Gyere! Gyere már, elkésünk. Gréti!!!
– Megyek már, csak ROSSZ IRÁNYBA INDULTAM EL!
😀 😀 😀
Dráma tagozat
Apámmal és a gyerekekkel na meg Rocky kutyussal sétáltunk. Csak egy egészen rövidet, pár utcasarkot. Csodálatos, napsütéses idő volt, a levelek ezer színben pompáztak. Nagyon jól éreztük magunkat. Gréta futóbiciklizett. Hazafelé már többször megállt, hogy ő fáradt, végül ledöntötte a biciklijét, és ráült. Drámai arccal felnézett és közölte:
“Én nem bírok továbbmenni. Hagyjatok itt meghalni.”
Nem tudtam sírjak, vagy nevessek…
Az alma
A legédesebb gyümölcsöt a föld érlelte… 😀 Az asztal alatt, ahová elgurult…
Nevetés
– Anya tetszik ahogy nevettem?
– Szerintem úgy nevettél, mint egy bógya!
– Nevessél te is!
– O.K. Én meg gonoszul nevetek. Hö-hö-hö.
– Ne Anya! A frászt hoztad rám!
Melegítő naci praktika
Cuki
Petike mindig tréning nadrágban van itthon, de a zokniját folyton leveszi. Meguntam és ráhúztam egy harisnyát. Gréti hazajött, nézi-nézi a harisnyában mászó kicsávót és kitör belőle:
– Petike, te milyen cuki vagy ebben a szoknyában! – véletlen szoknyát mondott, mert ahhoz szoktunk harisnyát húzni… 😀 De annyira őszintén jött ki belőle, hogy szétpuszilgattam!
– Te vagy annyira cuki. A legcukibb! – bújtam bele.
Hülyeség
– Anya, a hülyeség nem fertőző, de én elkaptam. – állapította meg minap Gréti.
Én annyira nevettem!
Magnézium te csodás
Reklámok hatása: Gréta kezében a Magne-B6-tal rohan, amikor tajtékzom a dühtől. “Anya, gyorsan vedd be!”
Katica tanya 2013
Katica tanyán voltam a gyerekekkel két hete, míg Apa kötelezettségeinek tett eleget. Épp a hátamon cipeltem ebédelni az elfáradt Grétát, amikor megláttam, hogy egy iskolás csapatot kísérő szülő minket fényképez. Oda is szóltam neki: “Ha már fényképezel, küldd is át!” és a kezébe nyomtam egy papíron az e-mail címem.
Ilyen nincs és nem is volt. Most nézem, átküldött egy komplett kisfilmet megvágva-megzenésítve. Filmet! Én elsírtam magam a meghatottságtól.
Hála és köszönet a videóért!
http://www.youtube.com/watch?v=f3TDBgWgRPw
Formabedobó
Grétit egyáltalán nem érdekelte a formabedobó 1 évesen. Pontosabban csak nézett, mint a hülyére:
Van egy doboz, színes formákkal. Anya leveszi a doboz tetejét, kiönti a formákat, majd lyukakon próbálja begyömöszölni…
Szerintem a nő nem normális.- gondolta. – Na figyelj! Ennek semmi értelme. Le kell venni a tetejét szépen, és belerakni a formákat,így ni! Aztán rátenni a tetejét! Ennyire egyszerű, látod? – csinálta és nézett rám a nagy szemeivel. Ezzel lezártnak tekintette a formabedobó témát. Legközelebb, amikor visszatért a dologra, úgy kétévesen, a bonyolultabbat próbálta, beledobálta a helyére és ment tovább…
Petikét viszont nagyon érdekli. Szuggerálja, ahogy dobom a formákat, ki is szedi a kezemből, hogy most ő jön. Ha elsőre eltalálja és beesik a forma, nagy vehemenciával kutat utána a lyukon keresztül, vagy nyúl a következő után és ugyanazon a lyukon próbálja betuszkolni. Persze nem megy. Ilyenkor bemérgel és az egészet odab..a a viharba… Ennyi…