– Anya, csak kicsit iszom a vízből, nehogy éjszaka bepisiljek!
– Add oda nekem is a poharat! Köszi!
– Anya, csak egy kortyot igyál, nehogy bepisilj! – Jó nagyot húztam a pohárból. – De anya! – vizsgálja, – Te félig leittad!
– Csak egy kortyot ittam, de én nagy vagyok. A nagyok nagy kortyot isznak.
– De én kicsi vagyok. Nem is vagyok kicsi. – gondolkodik el, – én közepes vagyok!
😀 😀 😀
Gréti reggel kijelentette, hogy ő segít nekem megteríteni, mert látta, nem jutok el odáig. Csak porszívóztam-porszívóztam Petike orrát…
Kihúzta az edényszárítót a mosogatógépből és megkérdezte:
– Mit kértek?
Apa és én sorolni kezdtük, ő pedig gondosan terítette az asztalt. Egyszer csak egy nagy adag víz csurrant ki. Meglepődött, felkiáltott:
– Ááááááá, mi ez? Hülye víz! Kiömlött.
– Rosszul lett betéve az edény és benne maradt a víz.
Gréti még morgolódott pár keresetlen szót, amíg rá nem rivalltam. Jaj mennyire hasonlít rám ez a lány… 😀 Ahogy állt a konyha közepén és mondta a magáét… 😀
Ettől akadok ki a legjobban. Grétát roppantul érdekli a halál, fél is tőle és beszél is róla. Én pedig csak kínlódom. Nem bírom a témát. Minap – miközben szállunk be az autóba mindahányan, – ingerülten szóltam rá:
– Gréta! Egyezzünk meg, hogy mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian nagyon soká, nagyon öregen halunk majd meg, oké?
– Oké Anya. Mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian olyan öregen halunk meg, mint Apa.
Na kééééééééész.
– Gréti, felvetted már a tornacipőd?!? – kérdem ingerülten… megint addig húzza az időt, hogy rohannunk kell.
– Nem, most intézkedek! – jön azonnal a határozott válasz.
Lehet nem nevetni ilyenkor? 😀
Gréti újabban – ki tudja miért, – nem anyunak, hanem mamának szólít. Így Petike is abbahagyta az “anyázást”. 😀
Ma leraktam a folyosóra Petikét és mentem a dolgomra. Ahogy eltűntem a látóteréből, hangos, sírós -panaszkodósan üvöltött utánam: “Mama!”
Nekem még sosem mondta, ezért csak figyeltem. “Itt vagyok kicsim!” – kiáltottam vissza neki.
“Mama, mama, mama, mama, mama…” -ismételgette és kúszott-kúszott a hangom felé. Ma délelőtt ez volt a program. Ahogy eltűntem “mama, mama” üvöltött. Hiába. Mindent eltanul Grétitől. Utánozza a hanglejtését is, a szavai miért ne tenné… 🙂
Petike nagyfiú már. Ebben a hónapban növesztett +2 fogat, ami átvirrasztott éjszakákat és szétrágott cicit eredményezett.
Imádom. Igazi pasi. Hízeleg, prüntyög, ölel, kezével-lábával, mint egy kismajom. Bújik, puszilgat, lapogat minket.
Nagyon érzékeny. Ő csak ölelve hajlandó aludni, de legjobb, ha rajtunk. Sokat szenved a fogai miatt, így nyugszik meg.
Sok mindent megért. Kérésre tapsol, pápát int és mond, dobol.
Jelel is. Kutya, autó, könyv, repülő, madár.
Beszél. Gyét, Gré, Gléti…
Mama
Anyu
Apu
Vau-vau
Pápá
Sajnos nem mozog. Gyorsan kúszik, de nem felváltott kézzel és a lábát alig használja. Dévény kell neki. Is…
Csak most találtam rá erre a blogra, máris “rácuffantam”. Picinyke szabadidőmet felhasználva olvasgatok bele.
Találtam egy nagyon jó cikket.
Mint tudjátok, – vagy nem, – oltás párti vagyok, annak ellenére, hogy rendkívül féltem a gyermekeimet az oltások mellékhatásaitól. Magamat jópár betegség ellen beoltattam üzleti útjaim miatt, soha semmilyen mellékhatást magamon nem tapasztaltam. De a gyerek más. Őket irreálisan magas fokon féltjük. De vajon mitől? Ezt kell eldönteni.
Jobban féltjük a betegségtől, vagy az oltás mellékhatásától?
A kötelező oltásoknál nincs kecmec. Be kell látni, hogy az általános, majdnem 100%-os oltottság védi a társadalmunkat a 100 évvel ezelőtt még biztosan halálos betegségektől. (is)
Elhatárolódom azoktól a szülőktől, akik nem oltatják be a kötelező oltás ellen a gyermeküket, mert úgy sem lesz baja. Hála a Jóistennek tényleg nem lesz baja a gyerekeknek, mivel körbe vannak oltva. De ha ez a szemlélet általános lenne, bizony mindannyiunk gyermeke gondban lenne.
Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el ezt a szuper cikket!
http://criticalbiomass.blog.hu/2013/08/09/hulyeseg_ellen_nincs_oltas_de_sok_mas_ellen_van_679
Gréti elszólásai:
Petikére:
“Úristen, de cuki!”
….
– Gréti, panyókásan van rajtad a bukósisak.
– Nem én vettem fel panyókásan, hanem Apa adta így rám!
….
– Mutasd a lábad, bekrémezem!
– Nem kell bekenni, magától is meggyógyul.
….
Légy jött a szobába, de nagypapi agyoncsapta. Gréti kommentje:
“Beszállt, megdöglött, meghalt és kipusztult. Nem tud hazamenni. Ennyi.”
Ma hekket sütöttem és jóízűen zabálták a gyerekek. Bontogattam szét, alaposan az ujjammal szétnyomogattam a falatokat, hogy biztosan ne legyen benne szálka, majd egy kis kupacba gyűjtöttem, ahonnan Gréti csemegézett. De ő nem érte be ennyivel. Minden egyes falat előtt megkérdezte:
– Ebben van szálka?
– Nincs. – bekapta.
– És ebben van szálka?
– Nincs. Egyikben sincs, amit odaadtam neked, oké?
– Oké. És ebben van szálka?
– Nem nincs. Megtennéd, hogy nem kérdezed meg többet?
– Persze, csak akartam tudni. És ebben van szálka? – emelte fel a következő darabot.
– Áááááááááááááá, nincs benne. Nincs ebben sem, ebben, sem ebben, megnyugodtál?
– Igen. És ebben sincs?
– Nem abban sincs. – megette.
– Ebben sincs biztos?
– Én megőrülök.
– Jó, de biztos nincs benne szálka?
– Niiiiiiiiiiiiiiiiincs! Ááááááááááá, ne kérdezd már meg.
– Oké, csak tudni akarom. Akkor ebben van szálka?
– Nincs.- Megette.
– És ebben van szálka?
– Nincs. – Megette.
Megadtam magam. Amíg jól nem lakott rezignáltan feleltem minden szálka irányú kérdésére…