… mert a régi már régi. A régebbi, meg már nagyon régi. És cipő is kell, mert a mostani már javított…
Nem vagyunk nagy ruhavásárlók. A ruha melegíti az embert, míg funkcióját ellátja… de néha kell.
Felkerekedtünk szertartásosan ruhát venni. Nagy családi esemény. A plázákat nem ismerve a legtávolabbi parkolónál parkoltunk, mire végigkaptattunk a végtelen üzletrengetegen már mind a négyen telítve voltunk plázaérzéssel és még nem vettünk semmit.

Célirányosan a C&A farmerpolcához, ismert méretekkel, magabiztosan léptünk. A polcokon bizonyos színeket kizárva, hatékony keresésbe kezdtem. A 2. másodpercben tűntek el a gyerekek. Mivel Apa ritka méretet hord, beletellett 5 percbe is, mire kikotortam a megfelelő darabokat. Közben apró lábak dobogását hallgattam a fülemmel és konstatáltam, hogy a srácok a közelben vannak.
Apa kezébe nyomtam két gatyát és megpróbáltam levadászni a kis gengsztereket, akik bújócskát játszottak a ruhák között.
– Gréta, Pöti, gyertek, Apa felpróbálja a gatyákat! Gréta, gyere ide!- – Gréta odajött, de ezt meglátva Pöti iszkolásba kezdett.
– Pöti, gyere ide! Gyorsan. – Nagyon vicces, gondolta Pöti és nevetve elbújt. Gréta utána. Apa már a fülkében.
– Pöti, Gréta! kezdek mérges lenni, gyertek a fülkéhez. Megnézzük Apa milyen csinos.
– Hihihihihi. – Dobb-dobb-dobb, felvillanó gyerekek. Elkapom megint Grétit. Hol a kicsi?
– A kisfiú ott bújik! – mutat mellénk egy férfi. Két lépésre Pöti bebújt egy konzol mögé. Nyúlnék utána, elslisszol a másik oldalra.
– Ááááááááááá, szorítod a kezem! – nyavalyog Gréti.
– Itt állsz mellettem, megyek Pötiért. Megvagy! – kapom el, Pöti ledobja magát a földre és néz. Én próbálom emelni, rongybaba. Becibálom a fülkékhez őket.
– Milyen a gatya? Nagy? – szuper, Apa fogyókúrája hatásos volt. Hol vannak a gyerekek? Pöti épp egy próbafülkébe slisszol be egy nő mellé.
– Itt a kisfiú! – szól ki a nő.
– Pöti gyere ki onnan! – Pöti nevet. Gréta szépen áll és várja, hogy kijöjjön.- Apa, elmegyek egy számmal kisebbért, tudnál vigyázni a srácokra?
– Persze.
Szaladok, viszem a számmal kisebbet. Hol vannak a gyerekek? Előbb még itt voltak. Frankó. Röhögés egy próbafülkéből. Ott vannak. Kifelé! Pasi kászálódik ki, nevet.
– Gyerekek nem szabad bemenni senkihez próbálni! Jó a gatya? – kukkantok be.
– Szuper.
– Gyerekek! – Pöti a nagy tükör előtt fekszik. Gréti rajta. Nevetnek. -Álljatok fel! – Pöti elkezd hengergőzni, Gréti leesik, utánozza. – Álljatok fel kérlek! – semmi, nevetnek.
Apa felöltözik, a gatya szuper, indulunk a kasszához, a gyerekek fekszenek a földön. Nem jönnek. Gréti Petit utánozza.
– Felállni. Ne töröljétek végig a padlót! – Nevetnek. Mindenki nevet. Nagyon édesen csinálják, tényleg. De már atom koszosak.
Fizetünk. De hol vannak a gyerekek? Elbújtak. Előszedem őket. De hol van Apa? Egy zakót néz. De hol vannak a gyerekek? A kirakatban, ahová be lehet menni. Ölelgetik egymást. Az utca őket nézi. Mutogatnak az emberek. Ők ide-oda futnak, nevetnek és ölelgetik egymást. Szuper, akkor nézzük azt a zakót. Nem jó. Kicsi. Az az ing? Az meg nagy. Gyerekekből látványosság lett. Édesek, nem rosszalkodnak, szaladgálnak az óriási kirakatban, mi vásárolunk. EZ! Ez a póló pont jó. Irány a kasszához. Gyerekek nem akarnak jönni. Visszük őket. Tűrik.
Sorban állunk, Gréta nyűglődik.
– Mikor eszünk már fagyit?
– Ha bevásároltunk.
– Fagyit, fagyit fagyit!
– Csend legyen! Nemsoká. – Hú, de jó ez a gatya, – nekem is milyen jó lenne új ruha…- megkérdezem van-e a méretemben. Pillanat! – szólok oda és már indulok is.
– Anyaaaaaaaaaaaaaa!!!! Fagyiiiiiiiii!
– Csend!
Az eladónő szuper készséges, hosszasan magyaráz, hogyan tudom a méretezések között megtalálni az én egyhatvancentimre való nadrágot. Körbe vezet. Közben hallom:
– Vááááááááááááááááiááááááááááuáááááá, fagyiiiiiiiii, vááááááááááá, fagyiiiiiiiiiii! – Apa kezében Pöti menekülni készül, mellettük Gréta vonyít. Ebből nem lesz nadrág. Alig várom, hogy cuki eladólány befejezze a tárlatvezetést. Még életemben nem találkoztam ilyen készséges dolgozóval, nem akarom megszakítani, mosolygok.
– Vááááááuáuáuáááááááááá!!! – szirénázik Gréta. Agyonütöm. Mosolygok rendületlenül, megköszönöm a segítséget, ugrok és elmarom a kisasszony tarkóját.
– Ha megmukkansz Gréta, nincs fagyi, világos? – sziszegem.
– De a…
– Ha megmukkansz Gréta, nincs fagyi. – lecsendesül.
– Mikor megyünk fagyizni?
– Most arra megyünk, de már erős a gyanúm, hogy nem kapsz, csak ha többet nem vonyítasz.
– Oké Anyu.
Cipőbolt. Jaj. Ha már itt vagyunk. Bemegyünk, levesszük a polcról és kijövünk, mint az előbb. OK.
Így is van. Pöti eltűnik az első két másodpercben. Gréta készségesen segít cipőt válogatni. Amit Apa levesz, kivételesen nem tetszik. Nagyon igyekszem meggyőzni másikokról. Persze nem sikerül. Közben Pöti autózik egy darab papírral a dobozokon. Béke.
Kukacoskodom, a gyerekek eltűnnek. Leizzadva futok egy kört. Mesét néznek, egymás mellett ülve a gyerekosztályon. Hurrá. Végül a randa cipő győzött, mert legalább kényelmes, a gyerek kibírták, menjünk fizetni. Ketten is beugrottak elénk. Pötinél elszakad a cérna és bekukacol az eladópultba. Kiszedem. Vissza. Kiszedem, elszalad és lefekszik a földre. Gréta mellé fekszik. Már nem szólok. Sz@rakodnak előttünk. A gyerekek hengergőznek a földön. Csendben. A sarokban. Nem szólok.
– Irány a fagyi! – na ez a vezényszó. Gyorsan odaérünk. Elcsigázva nyaljuk, onnantól minden méter kínlódás a parkolóhoz.
Pöti előremegy, de hátra figyel, felkanyarodik egy táblára. Izomagy szőkepipivel elkapja. Tutti reflex! Kiabálok oda: ” Nagyon köszi!” Vicsorog. Látszik a fején, hogy szar anyának tart. Én meg lesz@rom. Van új cipő, póló, gatya, Apa csinos, gyerekek fagyiznak és megyünk haza!!!

Míg Csodaapa elszórakoztatta a kicsiket a manóprogramokkal én szabadon mászhattam egyik fáról a másikra. 3 órát töltöttem odafenn, az összes pályát megcsináltam. Nekem ez az igazi kikapcsolódás. (Bár a mögöttem igyekvő diákcsapatnak néha befogattam a fülét, míg átküzdöttem magam az egyik fától a másikig mindenhol fájó feladaton. Nem mindig volt iskola-kompatibilis a kommentárom, de a srácok biztosítottak róla, hogy hallottak már ilyet és jól csinálom. :D)
Itt épp egy tó felett igyekszem átegyensúlyozni. 😀

A linzert a srácokkal együtt csináltuk. A székre tettem a tálat ahogy szoktam, és kis kezecskéjükkel keverték a hozzávalókat. Margarin helyett vajat használtam, de sajnos sehogy sem állt össze a tészta.
Ekkor jött Peti eltotyogott és megjelent, kezében egy picike pohár vízzel. “Mekkora ötlet! Zseni vagy fiam!” Jegyeztem meg, amikor beleöntötte. “Én is, én is öntök!” jelentkezett Gréta, így felváltva öntögettek pár csepp vizet, míg jól gyúrható nem lett.

A nyújtásnál és szaggatásnál már volt kis türelem vesztés nálam is. Gréta, míg egy pillanatra kimentem a konyhából, ráült a deszka szélére, ami lelógott a székről. Majd frászt kaptam, amikor megláttam. Mutattam neki mekkorát eshetett volna, de ő megsértődött.
Végül egy tepsinyi tésztát kinyújtottak és kiszaggattak. Peti nem vesztette el a lelkesedését. Ő amúgy is nagy szakács. Rendíthetetlenül kavarta, gyúrta, szaggatta a tésztát a fán.

Nincs is jobb érzés, mint álmatlan hajnalon,- amikor Peti addig ölelgettette magát míg bealudt én pedig teljesen fel nem ébredtem, – egy pohár tejjel linzert eszegetni a laptop mellett. 🙂

Recept, Pöti segítségével korrigálva:
1/2 kg liszt
fél cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor
25 dkg porcukor (én 15 dekát tettem bele)
25 dkg vaj (kicsit lágy, szobahőmérsékletű)
pici víz, ha nagyon morzsálódik
1 egész tojás + 2 tojássárgája

A száraz hozzávalókat összekeverjük, a többit hozzáadjuk és nagyon kemény tésztává gyúrjuk. Ahogy gyúrjuk puhul egyre jobban. Hűtőbe tesszük, hogy visszakeményedjen és mindig csak egy adagnyit veszünk ki, amennyivel dolgozunk.
Közepes lángon 10 perc a sütési idő.

Ugye te is megkapod a párodtól, mit csináltál egész nap, ugyanolyan kupi van, mint amikor elindult otthonról, közben te kidolgoztad a lelked. Nos egy ötlet alapján kidolgoztam az “elégedett férj” akciótervet, amit most megosztok veletek.
Ez akkor működik, ha tudod a pasid mikor ér haza a melóból. Legjobb, ha megkéred rá, hogy hívjon fel, amikor elindul, hogy “meleg legyen a vacsora” indokkal, aztán gyerünk! Vigyázz, PÉNTEKEN nem működik! 😀

1. Gyerek. Gyereket rakd be járókába, kapcsolj neki tv-t, bármit, amivel elfoglalja magát, ha nem megy, vedd a hátadra.

2. Útvonal. Gondold végig a férjed mit tesz, amikor hazajön. Fókuszálj az útvonalára. Előszoba, wc. fürdő, konyha, nappali.

3. Föld! Az előzőleg fertőtlenített mop-ot magad előtt tolva kergess össze minden tárgyat a földön. A tárgyakat dobáld műanyag dobozba, a koszt gyorsan seperd fel. A tiszta padló nagyot dob az összhatáson. Amerre bejön semmi ne legyen a földön!

4. Tároló dobozok. Műanyag dobozba dobálj mindent, ami nincs helyén, aztán a dobozt rakd el. Majd holnap kiüríted, amikor elmegy.

5. Ürítsd ki a szemetest!

6. Kaja. Rakd be a mikróba.

7. Konyha. Az étkező asztalt takarítsd le teljesen. A koszos edényeket, rejtsd a mosogatógépbe, ha nincs a sütőbe! Be mindent! A mosogató legyen üres.

8. WC, fürdő. A wc-be tölts fertőtlenítőt, töröld le Domestossal, a ronggyal mosd ki a csapot, készíts kéztörlőt. Szanaszét hagyott szennyes ruhát dobáld be a mosógépbe. Mindent.

9. Előszoba. A fogason egy helyet üríts ki, a cipőket szórd a cipős szekrénybe, egy hely maradjon, ahová lerakja a cipőjét.

10. Jön a pasi. Túrj bele a hajadba, fújj parfümöt, légfrissítőt a szobába, kapd össze az üvöltő gyereket és mosolyogj!

Persze ehhez az kell, hogy aznap, amikor elmegy reggel a pasi az előző napi rejtekeidet kiürítsd. 😀

Tökéletes választás volt az esős időben. Gréta és Pöti is imádta. Pöti a kezemet húzva ment körbe és mutogatta a repülőgépeket. “Anya! Anya!”. Grétinek Apa magyarázott. Aztán beültünk az orosz parancsnoki modulba és űrhajósat játszottunk.

Mindig elírok valamit, ha fáradt vagyok…

Kellene délutánra egy program. Nézelődöm az interneten… Hüllő nap a közeli kultúrházban. Ez pompás. Gréti rajong a kaméleonért, Pöti kedvence a kígyó. Ott a helyünk. Gyors öltözés, 10 perc autóút és már vesszük is a jegyeket. Kezdésre odaértünk.
Hüllősimogató. Ezer ember. Próbálunk hozzáférni az egyetlen boához. Gazdája rendületlenül, mosolygós arccal szól rá idétlen Döncikére és 10 másik kis társára, hogy a kígyó fejét nem piszkáljuk. Pöti óvatosan hozzáér a hátához, Gréta is, boldogság. Mit látunk még? Puha hátú teknőst. Ebből készül a kínai teknős leves, tudjuk meg. Ennyit tudunk meg összesen a fura orrú, lapos szerzetről. Egy gekkó lapul még nagyon elbújva egy kókuszhéj alatt, másik dobozban teknős menekül, gonosz Gerzsonka próbálja alommal betemetni. Mi is meneküljünk! Taposunk csak egymáson, értelmetlenül. Ha ők voltak a hüllők, akik miatt jöttünk 5 percnek nem volt rossz.
Másik ajtó, kézműves foglalkozás. Ezren egy levegőtlen szobában. Bemegyünk Grétivel ezeregy-kettediknek. Próbálom kinyitogatni az ablakot, apuka szó nélkül csukogatja a hátam mögött. Elveszek egy darab papírt, rajzolok, apuka veszi ki a kezemből… Gréti hamar megunja, otthagy. Egyedül küzdök a papírgekkóval, közben Gréti szomorúan keresgéli Apát és Pötit. Szemközti teremben előadást vetítenek. De nincsenek ott.
Most már csak megragasztgatom azt a betyár papírhüllőt, a terem ürül, mindenhez hozzáférek, Gréti megtalálja a fiúkat. Pár lelkes szülővel küzdünk már csak, egymásnak dobáljuk a teremben a kétoldalú ragasztót, kezd oldódni a hangulat. Remekemmel hagyom el a szobát, kint várnak a többiek.
Pang a pitty. Senki. Bemegyünk a hüllősimogatóban csak mi vagyunk. Az igazi gekkó végre előmerészkedett, rá is tudunk vetni egy pillantást.
Menjünk már innen! – adja ki a parancsszót Gréti. Menjünk a játszótérre. Tesszük is. Együtt futunk, mászunk, nevetünk a két gyerekkel, hamar elfeledve a 2000 Ft-os papírhajtogatást.

Nincs kupi, ááááááááááá…
Apa: Kérhetek egy szívességet? A szobában a gyerekágyban van egy lavór, abban van a telefonom. Kihoznád?
  

Fekszem az ágyon, Pöti tépi le rólam a ruhát, álmos. Gréti kucorog mellettünk.

– Anya, megyek inni.
– Jó, csak kérlek a konyhaasztalról hozz egy zsepit, folyik az orrom. – Petike egyre mélyebben szuszog, én már fel nem állok, akkor kezdhetem az egész altatást elölről, azt pedig már nem bírják a csöcseim. Milyen jó, hogy van egy nagy és okos, lassan 4 éves lányom, aki segít! Már jön is.
– Csak ezt találtam. – emel magasba egy bőr nyakláncot, nézi, ezzel a lendülettel hatalmasat vágódik a szétszórt játékokon.
– Ááááááááááááááááááááá!!! – üvölt.
– Vááááááááááááááááááááááá! – üvölt fel Pöti.
– Jól vagyok, jól vagyok. – cincogja Gréti és kászálódik fel az ágy takarásából megszeppenve.
– Vááááááááááááááá!!!- üvölt tovább Peti.
Megyek egy zsepiért.
– Váááááááááááááááááuáuááááááááá! -szirénázik Peti.
Kezdhetem elölről az altatást…
– Csing. – mondja az időzítő. – Pöti dobja el a cumit, két kézzel tép magához. Lelki szemeim előtt megjelenik a péppé főtt újkrumpli… fújom az orrom és próbálom nem atomokra szedni a bandát…